Bocsánat, ha kissé dióhéjban fogalmaztam de az imént sürgetve voltam a Kedves által nevet

Szóval, nem úgy kell ezt elképzelni, mint valamiféle erõt ami szétszed mindent. Arról van szó, hogy annyira felgyorsul a Világegyetem tágulása, hogy már igen kis távolságokon is jelentõs távolodási sebesség lépne fel. Mondjuk az Abell 2218 galaxishalmaz ( Link Link ) 52800 km/s sebességge távolodik tõlünk és kb 700 Mpc-re van. A tágulás gyursulásával elérkezik az az idõ, amikor az Abell 2218 távolodási sebessége eléri a c-t, így szépen eltûnik a szemünk elõl, mert a fény már nem érhet el minket. Ez szépen folytatható addig amig a közelebbi objektumok is "bevörösödnek" ( "berádiósodnak" nevet ) az eseményhorizont mögé. Persze addigra a távolságuk is nagyobb lesz, de mivel jelenlegi tudásunk szerint a c állandó így ez a horizont szintén egyre gyorsuló ütemben közeledik hozzánk.
Elérkezik egyszer az a pillanat amikor az erõs kölcsönhatás (ami - a kvakok mellett - összetartja az atommagokat is) részecskéje a glüon "nem ér át" egyik kvarktól a másikig (mivel nem haladhat c-nél gyorsabban), mert olyan gyorsan nõ a távolság köztük. Amikor ez a eseményhorizont pontszerûvé válik, akkor történik meg a Nagy Szakadás. Az elmélet szerint... ahogy én tudom...