A gyapjaslepke (is) ún. r-stratégista. Relatívan korlátlan növekedésre képes, a denzitása (populációsûrûsége), exponenciálisan nõ.Ám ezzel együtt a mortalitás (populáció egyedeinek pusztulása) is exponenciálisan nõ, mivel az azt növelõ faktorok (pl. természetes ellenségek száma) is növekszenek. A környezet (niche-tér) kapacitása korlátozott, a populáció fenntartásához szükséges anyagok szintjével és mennyiségével együtt.Kimerülnek a források, növekednek a rizikó faktorok, s amikor már elér egy limitáló szintet a környezet ellenállása, hirtelen leáll a növekedés, "összeomlik" a populáció.
Egyébként a Délnyugati-Bükkben éltem át hasonló "horrorisztikus" élményt, terepbejáráskor.A májusi friss csertölgy levélzetén szinte tobzódtak a hernyók, a társulás összes szintjeit ellepve. A tölgyeken eleve összesen 700 rovarfaj táplálkozik, ebbõl 450 (!) levélre specializált.
Képzeljük el egy 100-120 éves, vágásérett tölgy mit élt már át!nevet A kártételt megfelelõ termõhelyen (a tarrágást is!) a fák kiheverik, de az az évi növekedésnek lõttek, a lombvesztés miatt.Kedvezõtlen helyen (pl. rossz vízháztartású talaj stb.) azonban nem maga a lombrágás, hanem a legyengült egyedek miatt fellépõ kárláncolatok vészesek.Másodlagos károkózók csapásaiba már belepusztul a fa, vagy az adott állomány.(Pl. kocsányos tölgyesekben a hernyórágás után, mindig lisztharmatfertõzés és farontóbogarak elszaporodása várható.)