(Egy kicsit statisztikus fizika lesz a téma.)
Tudtommal a levegõ hõkapacitása mindig CV=(5/2)R, legalábbis a meteorológiai közelítésben, hiszen ebben az esetben a levegõ kétatomos termodinamikai rendszernek tekinthetõ, s nem lépnek fel azok a jelenségek, melyek leírásához alacsony vagy magas hõmérsékleten kvantumos (vagy utóbbin még relativisztikus) közelítés kellene. Elõbbi biztosan 100K nagyságrend alatt jelentkezik (azt hiszem a forgás befagyása), utóbbi pedig 1000K fölött (ionizáció).

Tehát a meteorológiában ezen effektusok helyett klasszikus mechanika és termodinamikai határeset van (végtelen sok részecske, ami gyakorlatilag 1000db-nál már teljesül), ami minden állapotjelzõtõl függetlenül CV=(5/2)R-nek adja a hõkapacitást. Ezt kanonikus tárgyalásmódban (állandó hõmérsékletû hõtartályban lévõ rendszer) a szabadenergia felírásával, arról a belsõ energiára való áttéréssel és hõmérséklet szerinti deriválásával lehet belátni. Ehhez kiindulásként a klasszikus mechanika a Maxwell-Boltzmann-eloszlást adja állapot- (pontosabban energia-) sûrûségként.

Sze: A levegõ többi alkotóeleme miatt a CV=5/2R nem pontos, hanem picit több, valójában úgy 2,51R körül mozog elvileg, és ezreléknyit változik a specifikus nedvesség változása miatt, a Kappa=CP/CV=(CP+R)/CV=1,4 helyett pedig 1,4007. Elvégezve a számolást, ez a két eltérés ellenkezõ irányú, hisz a hõkapacitás növekedésével kappának csökkennie kéne, de a kappa mérhetõ, és ez jön ki.