Óangol krónikákban vannak érdekes leírások (Anglia sem a tornádókról lett híres, ugye), rengeteg idõjárási eseményt megörökítettek (szerzetesek, akiknek a krónikaírás a "dolguk" volt), a lényeg az, hogy nem neveztek sokszor a nevükön dolgokat, mert egyszerûen fel sem ismerték õket, de olyan személetes és részletgazdagok a leírásaik, hogy teljes biztonsággal lehet azonosítani az eseményt, jelenséget. Pl. Dél-Angliában jegyeztek fel több, tenger felett kialakult tornádót (víztölcsért), volt, ahol két tölcsér volt; ezek a vízbõl a felhõbe kiemelkedõ sárkányok voltak, amelyek egy hatalmas forgatagban harcoltak egymással, olyan hevesen, hogy a felhõ is elkezdett forogni tõle. :-) Olvastam szárazföldit is, ami földet ért és a kárleírás is szerepelt vele. Egy biztos: minél nagyobb volt a kár, a csapás, annál biztosabb, hogy leírták. Kisebb viharokat, jelenségeket akkor írtak le, ha valami ünnephez, vagy uralkodóválasztáshoz, annak halálához, csatához, stb. passzolt idõben.
Gondolom, hasonló a helyzet a kontinensen vezett krónikákkal is (angolokat olvasgattam), elég sokminden elérhetõ a neten, angolul, latinul, szerintem hatalmas kincsesbánya, amit csak meg kellene kutatni hozzáértõknek.