Ez a hely, ahol láttam (mondom, több mint negyedszázada) egy erdõ kellõs közepén volt, legalább 5-6 km.re a falvaktól. Egy borókás domboldal volt, mely körül sûrû erdõ élt. Rendkívüli módon elcsodálkoznék, ha az kivadult állomány lett volna, mellette a törpeíriszekkel. Az biztos, hogy lilás sáfrányok voltak, a törpeíriszben volt sárga is meg lila is.
Ha kivadult állomány lett volna, akkor valami nyoma kellett volna legyen annak, hogy ott ember lakott. Semmi ilyen nem volt, mondjuk úgy, ha lakott is korábban, legalább 50 éve nem volt ott lakhely. Ennyi minimum kell még egy faépítménynek is, hogy elenyésszen és betakarja az erdõ, a rét. Most akkor kérdem: kinek volt ezelõtt 75 évvel sáfrány az erdei háza kertjében? Mellesleg akkoriban az a vidék a Pongrácz grófok erdõbirtoka volt tudomásom szerint, és az erdésze egy völggyel odébb élt, ahol a patak is ment. Ott még máig megvannak az épületmaradványok.
Egyébként ugyanennek a dombos résznek a Balaton felé esõ déli lejtõin rengeteg fekete kökörcsin volt régen, ma persze javarészt beépített területek...