Erre csak az a magyarázat, hogy sokkal hosszabb idöszakra kell az operatív futást az ensemble futásokkal összehasonlítani. Ha csak néhány napot veszel, akkor elöfordulhat, hogy az operatív épp mindig felfelé lóg ki. De kellöen hosszú idöszak esetén, ha jó a modell (és egyéb spec. esetek sem állnak fenn), akkor középtávon az operativnak véletlenszerüen kell a perturbált tagok közt futnia, így felfele és lefele is kb ugyanolyan gyakran kell "kilógnia".  Mert egymaga nem képes a legvalószínübb helyzetet elörejelzni, attól mind negativ, mind pozitiv irányban és különbözö mértékben eltérhet.

Mivel az op. felbontása nagyobb az ens. perturbált tagjaitól, az erre érzékeny paraméterek eltéröen viselkedhetnek az op-ban ill. az ensemble futásoknal, így ezekre nem feltétlen igazak a fent leirtak. Ha pl. egy hegységet elég jól megfog az op.felbontása, de az ens-é nem, akkor az orografikus csapadéktöbbletet is jobban le fogja tudni írni az op, így gyakrabban számolhat több csapadékot az adott hegyi rácspontra, illetve alacsonyabb felszínközeli hömérsékletet, mint az ens.tagok. De a magyarországi rácspontok többségénél ez a hatás nem túl jelentös.