No, akkor "elõbénáznék" még egy sztorival, de csak, hogy még jobban fájdítsam a szívedet kacsint
Vasárnap reggel 3 titán útra kélt, hogy felfedezze magának a Pilis legszebb részeit. Két bükkfa-nyeregtõl indultak, elején kisebb csúszásokkal (a jeges úton), de reményteljes kitérõvel, szép kilátás reményében Nagy-Szoplákot vették célba. A hegy a nevéhez méltó volt, de lelkesedésünk nem lankadt, hiszen a barlangok és hosszú út még hátravolt. Elsõ csodálkozásunk a Kémény-sziklánál ért - habár egy szirttel célt tévesztettünk -, hiszen a kilátás felelmelõ volt Klastrompusztára és a Pilis-hegyre. A nemzetközi nõnap elõdélutánján még elértük Leányka-barlangot, de hogy egyik nemet se érje diszkrimináció, a párját (Legény) is meglátogattuk. Közben a hózáporok virgái terjeszkedtek a távoli horizonton, de a 3 vándornak útra kellett kelnie klastrompusztai fagyzug irányába. A pálosok kolostorromjánál Géza (alias Rip) már türelmetlen volt, kultúrát már nem, csak cool-túrát szeretett volna magába szívni... laza
Ennek örömére a cool-kéken folytattuk utunkat a sziklák alatti dûlõn, de amint letértünk zöld keresztre, és megmásztuk a Kétágú-hegyet(?), még csodásabb landscape tárult elénk: hózáporok délre, a nap fényében vöröslõ Gerecse, a távoli Duna és az esztergomi "cuccos" (by Géza). Alig bírtunk innen elindulni, olyan extázis volt a látvány, menet közben izzóvörös naplementét is megcsodáltuk, amint a fagyzugok, és a valahol a nyugati dombok elnyelték vöröslõ koronáját. Esti kutyakaland, éjszakai túraélmények és vacsora után hazafelé vettük utunkat. Gábor csodás fotói magát az élményt nem adják vissza, tehát aki nem hiszi, legközelebb velünk tart... kacsint