Kívülrõl-belülrõl nézem, de nem látom magamat rajta! Link zivatar
Jani! A szendvicses kép, amit rólam fényképeztél még megvan?

Nanovich* ! Nem vagy egyedül a problémáddal. Abban biztos lehetsz, hogy a vacsora kiváló volt, hiszen én a vacsora elõtt voltam így: nem gyõztem szaladgálni a WC-re (az asztaltársaságomnak lehet nemkicsit gyanús is volt, errõl ezidáig nem mertem szólni nevet ), mert eléggé görcsölt a hasam (igaz amilyen hirtelen rámtört, olyan hamar el is múlt), nem csodálkozom, mivel egész nap megállás nélkül tömtem magamba a szendvicseket és a csokis nápolyit, ami kicsit megárthatott, bár lehet volt bennem valami. Részben emiatt a második már nem ment le, így kénytelen voltam elcsomagolni.