Nos, eléggé belekevertem magam ebbe az ügybe hideg Szóval kiderült, hogy rosszul emlékszem arra, hogy ennek a témának a nagy villám biblia ( Link ) szentel egy fejezetet. Hát nem. Így csak arra tudok támaszkodni, ami rám ragadt az elmúlt években a témában.
A megfigyelés az volt, hogy egyes zivatarokban néha szinte csak felhõvillámok (IC, CC, CA), míg másokban a felhõ-föld villámok (CG) dominálnak. Elsõ megközelítésben az elõbbi állítás kicsit "erõsebb", hiszen elõforduhat az is, hogy pl nappali zivatar esetében szinte nem is érzékeljük a felhõvillámokat. Fényét nem látjuk, hangját vagy a környezeti zajok, vagy a kisülés kis energiája, vagy a speciális rétegzõdés miatt nem halljuk. Persz ezek nem olyan gyakori esetek.
Mi kell ahhoz, hogy kisülés keletkezzen? Elsõsorban két töltésgóc. (most a speciális töbpólusú stb esetektõl eltekintve). Másodsorban, hogy ezek között szabad legyen az átjárás a töltések számára. Ez a töltésvándorlás lesz majd tulajdonképpen a villám. Ami biztos, hogy a töltések csak egy dologra összpontosítanak, hogy elérjék a célukat, a kiegyenlítõdést. Ennek megfelelõen a villám minden irányban "bepróbálkozik" Az, hogy végül beteljesül-e a szerelem, a két tartomány közötti légálapottól függ. Nyilván ott lesz nagyobb esély rá, ahol a térerõsség olyan szint felé nõ, hogy az út folyamán végig megfelelõen támogatja a töltésáramlást. A térerõsség pedig attól is, hogy mekkora a gócok közötti távolság. Eze egy nagyon-nagyon leegyszerüsített séma, de látszik, hogy így sem egyszerû.
Akkor most jöhet a kérdés, hogy mik azok a konvektív paraméterek, amik a fenti szereplõk közül bármelyiket is támogatja, avagy gátolja?! Felhõvillám (fõleg) akkor fog keletkezni, ha a fõ negatív töltöttségû régió pl aránylag közel van a fõ pozitívhoz és nincs nagyobb akadálya a töltéscserének annál, mintha a föld felé indulnának el a hordozók. Egy átlag esetben persze mindkettõ bekövetkezik egyszerre, hiszen egy zivatarban tapasztalunk felhõ és felhõ-föld villámot is. Egyik vagy másik akkor jut dominanciára, ha valami "zavar" esetében az egyikre lecsökken az lehetõség. Pl a pozitív töltések a jet nyírása miatt kifutnak messze az üllõbe (persze ez nem megy ilyen könnyen), vagy a magas felhõalap, a kedvezõtlen keveredési arányok és a 0 fok magas szintje miatt a talajtól messzebb tud felépülni a fõ negatív zóna. Ebbõl a két példából is látszik, hogy nem várhatunk nagy korrelációt a villámfajták aránya és bármelyik konvektív paraméter között. Pl CAPE=1000 J/Kg esetén sok olyan töltéselhelyzkedés elképzelhetõ amelyeket más paraméterek alakítanak ki.
Általában a CG-k arányát szokták vizsgálni egyéb mérhetõ paraméterekhez. Úgymint reflektivitás, csapadékintenzitás, LI, VT stb A reflektivitással van összefüggés, hiszen általában az erõsebb és kiterjedtebb reflektivitás esetén nagyobb eséllyel kerül a megfelelõ magasságba a töltésszétválasztás zónája (ezt egyébként általában a 35 dBZ térfogatával szokták prezentálni). A LI is nem annyira meglepõen jól korrelál a lecsapószámmal (nem a CG/IC aránnyal!!!) részben az elõzõ okok miatt. Néhány tanulmányban írják még a TTI-t, hogy aránylag jó közelíthetõ az értéke a CG-k abszolút számával.

Nem sok minden, de ez van...

De most ezen felb..ódtam, szóval addig megyek ameddig nem találok valami mérést, vagy bármit errõl laza