Az 1999-es tél elég emlékezetes marad gyermekkoromból.Sajnos cm pontosan nem tudok mondani,de irtatlanul kemény volt.
Fõleg mikor estére édesapám egy hólapátot és csizmát hozott be a szobába.Letette szépen a bejárati ajtó mellé. nevet Persze reggel mi komoly volt már látni õt,hogy pizsamában térdig érõ hóban próbál eljutni a(tornác északi végében),ahol a nyári konyha van.(A reggeli szokásos kávéért.)A kutyaház nem volt meg csak egy róka lyuk nagyságú üreg tátongott ott.A kutya meg a 2és fél méter magasságban ugrándozott nyakig a hóban.Az utca csodával határos módon még járható volt,de amint bevették a hadsereget Demecserben a lejárt havat a tankok az utcában rendre felmardosták.Így aztán rosszabb volt mint az elõtt.Soha életembe nem felejtem el azt a képet,mikor megcsörrenek a poharak és 2tank robog el a ház elõtt törve utat a méteres hóban.Sokáig csak egy kb.(emlékeim szerint) 30cm-es sávon tudunk kint közlekedni.Havat nem tudtunk hova rakni( hisz hova dobod lapáttal a havat,ha ember magasságú kupac van melletted). A szélre emlékszem hogy volt,de homályba vesznek a részletek.Egyrészt régen volt,más részt szüleim ilyen úgyn. ítéletidõben nem engedtek ki a lakásból nagyon,max. csak egy kis rövid idõre.
De ez felejthetetlen volt.Az biztos.