Szerintem 20-30-100 év az konkrétan holnapután van, abban az értelemben, hogy az utánunk jövõ generációk érzik majd meg.
Sajnos rémesen keveset tudunk a múltbéli égjalatváltozások ütemérõl (ez úton is jelzem kíváncsiságomat a paloznaki találkozón Usrin e témájú elõadására); illetve a korábbi éghajlatváltozások esetében nagyon más helyzet idézte elõ (természetes események, nem emberi tevékenység), így nem biztos, hogy a hatásukon kívül sokat tudunk tanulni belõlük.
Ha csak arra gondolunk, hogy ma a mezõgazdaság mennyire specializált, egy adott kisebb mértékû éghajlati változás is mennyire átalakíthatná a termelhetõ növények körét, hol van erre felkészülés? Amit a kis jégkorszak során, illetve pár rövidebb idõszak pár fokos lehûlései alatt (nagy vulkánkitörések után pl. Laki 1783, mely egyes kutatások szerint az okozott éhínséggel elõidézte a francia forradalmat is 1789-ben) olyan mértékben csappant meg Európa mezõgazdasági termelésének hatékonysága, hogy nem szabad ezeket a korszakokat figyelmen kívül hagyni. Szerintem ezek több helyi sajátosságra utalnak, mint a globálisabb éghajlati események. A mi esetünkben szerintem pont a helyi események dominálnak majd, akkor is, ha globális okra vezethetõk vissza. Adódik ez akár a földrajzi helyzetünkbõl, akár a gazdasági helyzetünkbõl.
Egy darabig ellensúlyozhatók lennének e változások szárazság meg fagytûrõ növényekkel, de a szélsõségek ellen nincs mit tenni, pedig a számítások szerint elsõsorban azok felerõsödése, gyakoribbá válása lesz a lényeg mifelénk. Nincs az a kormány, amely képes annyira elõre gondolkodni, annyira átalakítani a termelést központi irányítással, hogy ebbõl jól lehessen kijönni... Nem számolva bele a bizonytalanságokat, melyek ma még erõs tényezõket jelentenek, s amelyek miatt pont nem kezdenek el idõben gondolkodni.
Errõl mi a véleményetek?