Abban a februárban láttam felnõtt korom legnagyobb lakott területi (tehát nem magashegyi) hóvastagságát, igaz, nem itthon, hanem Ausztriában. 1 méternek bõven fölötte volt, lent a völgyben, a faluban. Egy hetet töltöttünk ott, és szinte minden reggel takarítottuk a kocsiról a 10-20-30 centiket. Persze tudom, ott ez nem annyira nagy szenzáció, de mindez egyidõben történt az itthoni ÉK-i hóviharral, és még az osztrák híradó is adta a miskolci hóhelyzetet. Felhívom mindenki figyelmét, hogy elõtte a január csak kisebb mértékben volt télies, sõt tizenfokos langymelegben indultunk Ausztriába, bosszankodtam is magamban, hogy a 97-98-as "tél" után megint vízisízni fogunk. (Hol volt akkor még Metnet, meg modellek két hétre elõre? Csak a tévés idõjárás-jelentés volt, meg a non plus ultra a Teletext 5 naposa...)

Ilyen elõzmények után történt a Galtür egy részét leromboló katasztrófa, amikoris olyan részekre csapott le a lavina, ahova korábban sohasem. Ennek az oka pedig az volt, hogy a januári nappal olvadós, éjjel fagyós, azaz gyengélkedõ tél síkossá alakította a hófelszínt, majd erre a tükörsima felületre esett a februári méteres (a fönti részeken több méteres) friss hó. Aztán egyszer csak megindult magától...