A zonalitás érdekes dolog, mert attól függõen, hogy milyen szögben érkeznek a frontok és milyen sebességgel, annak megfelelõen az ország egyes részein másmilyen idõ tud lenni.
Ha egymás után söpörnek nagy lendülettel, akkor egyik nap süt a nap +15 fokkal, a másik nap szakad a záporesõ, bedörren, majd a végén átmegy hóba, kiderül az ég de már indul a délnyugati szél söpri ki a hideget és újra melegszik megint elõoldal +10 fok zápor viharos szél elmegy a felhõzet, besüt alá a nap csodaszép naplemente, majd jön a következõ front, enyhe, de mégis mozgalmas idõjárás van.
Ha ezek a frontok el tudnak húzni innen, akkor az egész országban enyhe és mozgalmas idõ van.
Egy másik verziója, amikor csak délnyugatra tudja bedugni az orrát a jóiõ és a meleg, máshol tényleg ez a taknyos, szutyok idõ van, na az tényleg nem jó.
Van az a verzió, amikor a Dunántúlon van enyhe idõ, és csak északkeleten van szutykos.
A zonális évek, évtizedek valóban nem a katasztrófaturizmusnak kedveztek.
Amikor Nyugat-Európára rászakad a hideg, vagy kint az óceánon, akkor elõoldali helyzetben nálunk zud lenni zonális jellegû idõjárás, csak 90 fokos áramlási iránnyal elfordítva.
Ezek a félblokkingos félzonalitásos félig egyhelyben tekergõs helyzetek a legrosszabbak, mert ahhoz elég, hogy ne legyen hideg, de ahhoz nem elég dinamikusak, hogy idõrõl idõre kisöpörjék a trutyit.
Aki hó és hidegmániás, annak a zonalitás biztosan nem kedvence.