Bioszféra
Holnap van február elseje, egyúttal Hajnal Anna költõnk születésének századik évfordulója. A mostani idõjárási viszonyokhoz illõ versét hadd idézzem ez alkalomból:
Februári kankalinok
Ó tél, amelynek titkos heve van!
mohák ragyognak rézzöld hevületben,
a párás fészkekben sárgán ülnek õk,
kis kelyheik még csukva, lendületlen.
Hüs, gyenge, sárga száruk nem remeg,
nem érte szél. Ajkuk még mozdulatlan.
reggel kinyílnak, megleng kis szivük,
s a napban állnak fényes bódulatban.
Árnyék? Vagy felhõ ami elsuhan?
egy rezzenésnyire bealkonyul - -
s már ujra fény van, moccanatlan csend,
lágy fészkük fölött átsuhant a nyúl.
1960
Februári kankalinok
Ó tél, amelynek titkos heve van!
mohák ragyognak rézzöld hevületben,
a párás fészkekben sárgán ülnek õk,
kis kelyheik még csukva, lendületlen.
Hüs, gyenge, sárga száruk nem remeg,
nem érte szél. Ajkuk még mozdulatlan.
reggel kinyílnak, megleng kis szivük,
s a napban állnak fényes bódulatban.
Árnyék? Vagy felhõ ami elsuhan?
egy rezzenésnyire bealkonyul - -
s már ujra fény van, moccanatlan csend,
lágy fészkük fölött átsuhant a nyúl.
1960