így van Cauchy, egy rúgóra jár az agyunk, a megvádolás nem jöhet szóba, hisz mind téged, mind engem ismernek, akik nem, azok is láthatják (ha akarják), hogy csak a látásmód egyezik, a megfogalmazás és egyéb stilisztikai dolgok nem, hisz minden ember más és más, és az írásmódban ez elõjön.
A tavaszról pedig annyit, hogy mind csapadékilag, mind hõmérsékletileg ritka az ennyire átlaghoz hajló évszak, persze a sajnálatos események sokakban (fõleg az érintettekben) eltorzítják az objektivítás zászlaját.
A tavalyi õrületes 3 napban (Júni 9-11), mikor az emlékezetes események kiürítették a családi kasszát, akkor sem fordult meg a fejemben, hogy ez itt az apokalipszis kezdete, csupán konstatálhattam, hogy Réthly Antal munkájából is megismerhetett Kárpát-medencénk szélsõségekre való hajlama idõnként megmutatkozik, ahogy eddig is, most is, és a jövõben is meg fog.
Az, hogy felfelé korrelál eme esmények gyakorisága, nem meglepõ, hisz egyrészt az 1960-90 közötti igen nyugalmas idõjárási idõszakhoz képest csak "szélsõségeskedni" lehet, másrést egy esetleges kisebb éghajlati változás, mint mindig, egy átmeneti szélsõségességre hajlamosabb idõszakkal vezetõdik be, és az majd a jövõ zenéje, hogy egy esetleges melegedés bizony a nyári félév konvektív dolgainak erõsebb megjelenésével jár (a nyári csapadék kiszámíthatatlanabbul, kevesebszerre jön le, hevesebb körülmények között).