Ha fényképezel, utólag is be tudod azonosítani. Nem kell kivinni a "notit". :-)) Másrészt egy sz@rrá rongyolódott 75-ös kiadású Csillagképek atlasza mindig itt van elérhetõ közelségben, meg van nagyobb, modernebb is, de ez a 75-ös könyv a csúcs, amibõl gyerekként beszívtam az alapokat (mondjuk pár csillagképet már sokkal korábban is ismertem, de tájékozódni alapvetõen ez segített megtanulni). Öreganyámék belváros közepi házának garázstetõjén csücsülve, vagy hanyatt fekve, azokban az idõkben, amikor még csak sima körték voltak a kandeláberekben az utcán, nem nagynyomású nátriumgõz "napok"... Onnan simán világított a Tejút! Na de nem kesergek... A múltkori alpesi túrán hasonló szépségeket láthattam, össze sem lehet hasonlítani azzal, ami itthon van...