Fotóiskola

Csak semmi pánik. A harmadik kiállításom után is ahogy készülnek a fotóim, még mindig aztlátom, hogy lehet ennél jobbat. A régi görcsösséget felváltotta a lazulás... meg az izgulás 9000km távol pláne.

Most éppen azon szoktam izgulni, hogy le ne zuhanjak egy olyan helyre, ahol az életben nem találok meg egy kisebb vagyont.  

( repcemező még tavaszról - ja meg egy drift.  )
Mi megnézzük a képeket amúgy, de én egy picikét lusta vagyok és csak lájkolgatni szeretek... De néha még azt sem. Inkább görgetni. De azért a piros linkre mindig rákattintok itt mert érdekes dolgokat látok.

Amúgy ha fotózás, az asztrofotózásnál nincs jobb, ami alázatra / türelemre tanítaná az embert. Sokszor hónapokig gyűlik egy fotóhoz az információ és a nyersanyag. Aztán eljön a feldolgozás ideje, majd ráeszmél az ember, hogy egy rakat sz...t készített... Aztán félredobja az egészet majd két nap múlva nekiáll... és végül ja nem is olyan rossz az egész csak türelem, türelem türelem...  

Aztán rajtam kívül ki szánna hónapokat egy macskatappancsra?  

De megéri. Minden egyes perc kínlódást megér egy-egy ilyen fotó.

Gondolom lesben ülni és várni az epic pillanatot, vagy épp hasalni a virágok között és élvezni az első vagy az utolsó fénysugarakat... Megvan mindennek a szépsége. Ha csak kihajolsz az ablakon, de NLC-t fotózol, már az is egyfajta kaland. Legalább kihajoltál az ablakon.  Én meg futhatok 300 métert egy kukoricásig, hogy legyen egy kukoricás enelcés fotóm.  

Fel a fejjel!