Fotóiskola

Érdekes dolog ez a motiváció hiány. 
Én annak idején egy 2 megapixeles HP géppel kezdtem, és mivel semmi! manuális beállítási lehetőség nem volt, mindenféle sufni tuningos megoldás után kellett néznem, hogy használhatóhoz közeli képeket tudják csinálni. Volt egy diavetítőm, aminek a lencséjéből csináltam makró előtétet... Pfff. Visszagondolni erre valami hasonló, mint amit Atroman Tomi is leírt
Alapvetően meghatározta a vágyaim-valóság viszonyát a pénztelenség, tudtam, hogy csak nagyon nagyon sokára lehet olyan gépem, amivel utolérhetem valamennyire a többieket. Hozzáteszem soha nem sikerült. Mindig voltak az enyémnél 10x 100x drágább gépek. Aztán rájöttem, hogy a lényeg nem ez. Egyre inkább örömet okozott, hogy a saját technikámat fejlesszen, és minél többet megtudjak azokról a dolgokról, amiket fotózok. Persze az évek alatt csak tudtam valamennyit spórolni, és megteremteni egy olyan környezetet ami biztos hátteret ad. De hangsúlyozom nem a kezembe vettem gép ára határozza meg, hogy szeretek e fotózni vagy sem. Jöttek magánéleti gondok, megszülettek a gyerekeim is, így időm se volt, de a hobbimat a fotózást nem adnám semmiért!
Most a makrofotózásban találom meg az örömöm. Időm még mindig nincs, de az, hogy folyamatosan tanulok azokról az élőlényekről, amiket fotózok, kárpótol. A kísérletezés megmaradt, és egyszer talán nekem is sikerülnek majd olyan képek, amire az ember csak elégedetten és elismerően csettint egyet 
Szóval a lényeg, hogy ne add fel soha a hobbit, és csak az számítson, hogy Te örömödet leld benne!