A köd- vagy stratusréteg teteje szinte ugyanolyan kisugárzó felszínként viselkedik, mint pl. a havas talaj, így gyorsan képes hûlni. Ha mondjuk 5-10 méter vastag a köd, akkor a 2 méteres szint is ebbe a gyorsan hûlõ zónába esik. Ha 100-200 méterre vastagszik, netán megemelkedik és stratus lesz belõle, akkor már ennek a teteje fog hûlni, a talajközeli réteg pedig védve lesz a kisugárzástól. Nagyon meggyõzõen lehet mindezt tapasztalni akkor, ha egy jó vastag hidegpárnán sétál keresztül az ember valamelyik "kiálló" hegyen... a hidegpárnának is a legteteje szokott leghidegebb lenni, még akkor is, ha fölötte 50 méterrel dönget a déli szél a plusz fokokkal.