Errõl tudnék sokat írni, van itt 1-2 apróság, amiket figyelembe véve nem minden úgy van, ahogy leírtad, de az most hosszú lenne.

A témákat érintõen is érdemes elolvasni, amiket Mary Elisabeth Stevens, özvegy gróf Andrássy Károlyné fiatal angol társalkodónõje írt anyjának és nõvérének a letenyei kastélyból írott leveleiben a 18. század korabeli magyar valóságáról, közelebbrõl Letenye vidékérõl.

"...azt hiszem a grófnõ örül annak, hogy a vidék tetszik nekem, amely valóban gyönyörû..."
"...visszatérve meglátogatjuk az üvegházakat, a melegházakat és az ananászhajtató házat, hogy lássuk, mit csináltak aznap a kertészek..."
"...a parasztok nagyon csinosan öltöznek. A férfiak bõ fehér nadrágot viselnek, magas szárú csizmát, hosszú ujjú fehér inget és bõ, fehér szövetköpenyt, ragyogó vörössel beszegve, színes selyem- és gyapjúfonallal kivarrott nagy virágokkal kihímezve. A nõk és gyermekek csaknem mindig mezítláb járnak, de ha lábbelit viselnek, akkor õk is magas szárú csizmát húznak... A lányok fedetlen fõvel járnak, a hajukat egyetlen hosszú copfba fonják és élénk színû szalaggal kötik meg a végét. A matrónák, az idõsebb asszonyok, szigorúan hajtogatott kendõvel kötik be a fejüket, azok pedig, akiknek még azért igényük van a fiatalságra és szépségre, négyzetesre kötik a kendõt a fejtetõn, a csomó az egyik oldalon van, és arra még egy fehér fátylat is tesznek. El sem tudjátok képzelni, milyen szép látvány, amint kis csoportokban mennek a templomba, mezítláb, lobogó fátylakkal...."
"...nagyon szórakoztatónak találnátok a sokféle embert, akik a kertben dolgoznak: horvátok, szlovének, stájerországiak, magyarok, cigányok. Mindenki csaknem olyan fekete, mint a négerek, a hajuk göndör és szénfekete, s harcias bajuszt viselnek.... a nõk kivétel nélkül a fejükön hordanak mindent, amit szállítaniuk kell: vízzel teli vödröket, batyukat, kosarakat, még azt a kerek kosarat is, amelyben csecsemõjük alszik, óvatosan a fejükre helyezik, és kézzel nem is nyúlnak a teherhez. Ettõl szép a járásuk, de nyakizmaik vastagok és erõsek, mert állandóan nagy terhelésnek vannak kitéve.
...micsoda dolog, hogy most esztek elõször borsót! Én már nem is tudom, mióta van itt borsó! Megkezdõdött az aratás, és ez Letenyén késõinek számít, általában június közepén kezdõdik, de ebben az évben nem volt meleg és sokat esett, ezért minden késik. Itt rengeteg finom gyümölcs terem, eszünk is "en gros et en détail". Amikor a szõlõskerteket járjuk, az urak felkapaszkodnak a fákra és kis ágakat hajlítanak le, amelyek tele vannak cseresznyével, vagy az úton találkozunk epret vagy más gyümölcsöt fejükön szállító parasztokkal, akik nem engednek utunkra, amíg nem veszünk belõle. Mostanában ananászt is eszünk, mert most érnek be az ananászházban, nagyok és finomak...."