végül sajnos ma nem jutottem el turázni, közbejött ez az. majd talán a hétvégén. de amugy igen kicsit felkészületlen voltam, mert amikor indultam nem számitottam erre. más ha az ember januárban vág neki... máshogy készülsz rá. Amikor elért a blizzard, utána azért voltam bátor továbbmenni, mert ahova mentem, a célom, már nem volt messze, ráadásul ott van egy hegyi felvono, ami üzemelt is, tehát onnan le tudtam volna menni ha nagyon akarok azzal. Viszont annyira csaloka volt, a felvono állomása majdnem szélcsendes helyen van, és odaérve ugy itéltem meg, ahh, jobb lett az idő, lehet visszafele menni is. De ahogy elindultam lefele és kiértem a nyiltabb terepre, és a hegy délkeleti oldalárol visszamentem az északnyugatira, mert ott megy lefele a turistaút, nyilvánvalóvá vált hogy nem lett semmivel se jobb, sőt... csak a hegy másik oldala a szelidebb arcát mutatta vidám  na meg azért is voltam bátor mert tényleg ismerem már azt az utat mint a tenyeremet, de az a durva, hogy még igy is sokszor észrevettem, hogy nem is a turistauton megyek hanem attol pár méterre arrébb, amikor olyan helyre értem, ahonnan pont elfujta a szél a havat, és látszott a talaj. mondjuk a svájciakat is meglepte, mert az ősszel mindig kirakott narancssárga két méteres utjelző bolyák már sehol se voltak...