Dehogy, most sincs irigység, bennem sincs. Nem is tudnék mit kezdeni a drága cuccokkal. Meg aztán lusta is vagyok. Nekem nem lenne türelmem órákon keresztül lesni, hogy mikor jön egy vad vagy egy madár. Lusta vagyok kimenni hajnalban, hidegben a mezõre, (néha elõfordult a Merkúr, Vénusz kedvéért, vagy augusztusban hullócsillagot vadászni, de akkor nem volt hideg) amit lehet szeretem az erkélyrõl vagy ablakból lekapni, nekem nem való drága gép. De azért irigylem azokat akik fiatalon el keztek foglalkozni a fotózással, de nem veszteségnek élem meg, hogy én nem, nekem más töltötte ki az életemet, nem keltette fel az érdeklõdésemet a fényképezés, azon kívül, hogy osztálykiránduláson elõttem 2 tekercs filmet, és a képek fele a kukában kötött ki. Inkább úgy fogom fel, örülök, hogy néhány éve megcsapott a fotózás szele. És irigylem a türelmeteket, tapasztalati és informális tudásotokat, de szó sincs neheztelésrõl, haragról, akkor nem lennék itt.