Nagyon igazad van!
Én egy percet sem unatkozom, tökéletes idõ van, volt csapadék, a talaj nedves, nincs se szél, se hideg, se meleg, se nem esik, tökéletes novemberi idõ van kint tevékenykedni.
A növények tökéletesen fel tudnak készülni a télre, mert szépen lassan csökken a hõmérséklet, nincs napsütés, szépen lassan fejezik be a vegetációt.
Az állatoknak még van táplálék, tudnak zsírt felhalmozni télre, nem akadályozza õket az esõ, a vihar, semmi.
Persze vannak olyan katasztrófaturisták, akik a fél méteres havat várják 100 km/h-s széllel, és ezt remélve egész nap a monitort bújják, és keresik azt az egy modellt a sok közül, amelyik -20-as 850-t vár 265493668 óránál.
Aki nem tudja magát lekötni, csak a jövõt várja, annak egész szegényes élete van.
Én dolgozok, teszem a dolgom, és ha megvagyok a kötelességem, akkor egy-egy horgászat, gombászás, vagy bármelyik másik szenvedélyembõl be-be csúszik egy-egy program, kirándulás barátokkal, családdal közös program, mindig van valami.
Ha sok a munka és kevesebb idõm van, akkor persze elmarad a szórakozás, de máskor meg az kerül elõtérbe.
Nem unatkozok!
Ráadásul ami a szomorú, majd akinek eszébe jut, figyelje azok hozzászólásait egy havazás vége felé közeledve, akik a legjobban várják a havat.
Sok nem fogja kiélvezni, a szobából lesi a havat, és még el sem állt, már rinyálni kezd, hogy miért csak 10 centi, miért csak 1 napot esett, szép volt de mikor esik már újra, most áll el a hó de a GFS 264936 óránál már -200-at vár 850-re, stb stb.
Ritkán látom azt, hogy aki elõtte a tüdejét kiköpte, úgy várta a havat, az a hóesés után elégedett lenne.