A hideghullámok természetét elég jól kifigyeltem, hiszen ezek érdekelnek a legjobban az idõjárásban. 1974-tõl egészen addig, amíg létezett, majdnem minden nap meghallgattam a Petõfi rádióban a 13. 45-ös Idõjárás és Vízállás Jelentést -abban is fõleg az európai összkép foglalkoztatott.
Ennek alapján kijelentem, hogy ha Európa hideg helyein (Észak-Skandinávia, Észak-Oroszország)csupán fagypont körüli, pláne a fölötti hõmérsékletek vannak, akkor nálunk komolyabb, tartósabb advektív hideg kizárt. Ilyenkor is lehetnek persze ilyen-olyan sarki-tengeri hidegbeáramlások, de ezek legfeljebb olvadó hózáporokat, gyenge pluszfokokat képesek hozni rövid idõre.
Amennyiben -10 fok körüli hõmérsékletek fordulnak elõ a hideg helyeken, úgy már lehet reménykedni, de csak nagyon óvatosan -még ezek az értékek is messze vannak az "igaziaktól".
A -20, -30 fokokra (és még inkább a -40 fokra) már fel kell kapnunk a fejünket. Ha északkeleten ilyen zord hidegek jelennek meg, az mindig a legkomolyabban felveti a hideghullám LEHETÕSÉGÉT nálunk is. Természetesen elõfordulhat, hogy a hidegtömeg visszahúzódik északkeletre, vagy alacsonyabb szélességek felé terjeszkedik ugyan, de minket nem érint. Megfigyelésem mindenesetre az, hogy minél nagyobb tömegû, alacsonyabb hõmérsékletû levegõ helyezkedik el a kérdéses területeken, annál valószínûbb az expanzió az alacsonyabb szélességek felé, és annál kevésbé tud kikerülni minket a fagyos levegõ.
A másik, amit észre kell vennünk, az a magasabb szélességeken (kb. 50. fok és attól északra) Európa közelében létrejött stacionárius AC. Ez mindig felveti, hogy tõle keletre nagyobb tömegû hideglevegõ indult meg alacsonyabb szélességek irányába.
Itt meg kell említeni egy szemléletmód-beli különbséget. Tekinthetjük úgy a dolgokat, hogy a légtömegeket a ciklonok és az anticiklonok mozgatják áramlási szabályszerûségüknek megfelelõen.
Lehet azonban olyan olvasat is, hogy a légmozgás az alapvetõ, a nyomáseloszlás csak következménye annak. (Fentieket valószínûleg nem lehet egymástól elválasztani, csupán az érthetõség kedvéért sarkítom ki a kérdést)
Minden olyan áramlási szalag egyik oldalán, melynek meridionális komponense van, megnövekszik a légnyomás -mégpedig az áramlás irányába fordulva a jobb oldalon. Oka, hogy a coriolis erõ rátorlasztja a mozgó légtömeget a mellette elhelyezkedõ levegõre.
A magasabb szélességek anticiklonjait legalább részben a tõlük keletre elterülõ, a pólusoktól az alacsonyabb szélességek felé tartó légmozgás hozza létre. Huzamosabb fennállásuk azt jelenti, hogy elõoldalukon deponálódik a hideg levegõ, s a negatív energiamérleg folytán nem melegszik (mint nyáron), hanem esetenként még tovább is hûl. A nyomási mezõ átrendezõdésével pedig eljuthat hozzánk ez a hideg légtömeg.
Fentiekbõl az is következik, hogy északabbra helyezõdõ kelet-európai anticiklonban annak a jelét kell látnunk, hogy elõoldalának északias áramlása kezd északkeletire, keletire fordulni -ezért nálunk is lehûlés várható.
A most kialakulóban levõ makroszinoptikai helyzetben szerintem ezeket a szempontokat kell figyelembe venni.