Várható volt, hogy ez a nyersen mechanisztikus logikai sík vagy vetület, az alább vázolt szemléleti eltérések nyomán fel fog bukkanni.És tévutakra, félreértésekre vezethet. Az ember végtelenül összetett sajátos biokultúrális evolúciós útja során megtanulta a mindenkori oikumenéje természeti erõforrás- és tájpotenciáljait a saját maga javára fordítani, felhasználni és nagyon gyorsan túlhasználni is.Lehetõleg a vele nagyon hasonló niche igényeket mutató konkuráló fajok végleges és teljes kiirtásával. A korai neolitikumi vadászok Közép-Ázsia területén hamar szembesültek, hogy valós igényeik feletti túlvadászat során a hegyi kõszálikecske állomány nyomtalanul eltûnt a területrõl.A természetes (?) ökológiai rendszerekben bár felületesen valós konkurencia harc dúl, kicsit nagyobb fokú beleméllyedés után világossá válik, hogy az egyes fajok nem törekednek abszolút dominanciára a többi fajjal szemben és életeret hagynak számukra közömbös vagy nem közömbös fajoknak is.Érdemes elgondolkodni egy trópusi esõerdõ területarányos egymás melletti fajgazdagságáról és az evolúciós versengés ember által kisarkított és elferdített viszonyáról.
Az ember példátlanul a Föld fajainak történetében kiszakította saját magát ebbõl a természetes rendszerbõl és egy saját erre épülõ agreszív alrendszert hozott létre, amivel az összes többi évmilliók alatt kialakult rendszert veszélyezteti.És természetesen saját magát is. Ma már nem találsz Európában természetes ökológiai rendszereket.Az emberi hatás apró mozaikokra bontotta ezeket.Természetszerû, közeli és ennyi.Sem tavak, sem erdõk esetén.A Bükk-hegység szurdok erdeit is járva csak ültetet, kezelt erdõkkel fogsz találkozni.De az aljában virító holdviola- nem lévén önfentartásunkat szolgáló gazdasági növény - még õrzi az egykori természetes ökológiai rendszerek morzsáit.Tehát nem keverendõk a domesztikált gazdasági hasznonövény (pl. búza) és a hóvirág esete.Ez szimpla félre és egybe mosás.
Nincs szükségünk az önfenntartásunkhoz a szép fehér szirmokra és még szórakozásunk, kényelmünk (??) alapesszenciáihoz sem tartozik.Az én kultúrámnak legalább is nem része. A Tiédnek sem.
A pontokba szedett gondolatok igazak és jók, de mint gyakorló pedagógus biztos tudod, hogy azok nem az oktatás, hanem épp a nevelés részei, fõ feladata. Ha a kettõ integráltsága megvalósul egy tanárban, úgy az igazi.