Globális jelenségek

Azon tűnődtem, hogy az tudható, hogy az El Nino-k második évében, vagy a La Nina-ba való átmentkor a légkör magasabb szintjein jelenik meg egyre inkább a hőtöbblet. Erről plottoltam pár ábrát. Ez még regionálisan is értelmezhető pl. a szaharai-észak-afrikai térségben: piros vonal 500 hPa kiugrásai 1988, 1998, 2010, 2015-16 (már 14-ben El Nino állapothoz közelítettünk) és idén is. Persze ott is van egy hosszútávú emelkedő trend, de enyhébb, mint a felszínen (kék vonal). 

Viszont az ritkább, hogy a közép-troposzférában és a felszínen is egyszerre legyen igen jelentős felfelé ugrás, de az idei pont ilyen. Külső triggerként egyiket az elmúló Nino, másikat a közeli meleg óceánok támogatták. Jellemző a helyzetre, hogy már a nyár elejére a felszín mellett a határréteg tetején-szabad légkör alján markáns anomália alakult ki tőlünk délre (30.-40. szélesség között). Ez persze dinamikusan változtatta pontos helyzetét. De a tartóssá váló szubtrópusi gerincben az advekció mellett a leszálló légmozgások adiabatikus melegedése a magasabb szintek felől eleve emelkedettebb hőmérsékletről indult.

Adiabatikus melegedés leszálló légrész trajektóriája alapján Frans Nucera posztjából  a júliusi hőhullám idején:

Közben egyre jobban északra nyomult a Hadley-cella leszálló ága (szaharai esők, infók a korábban Csokito által linkelt SWE cikkben, és a hosszútávú fórumba is bemásolt Goda Zoltán-féle fb poszt). Az RH anomália fokozatos észak felé nyomulása a nyár folyamán beszédes a Szahara térségében. 

Az augusztus második felének T anomália térképe is nagyon jellegzetes a hűvösebb övvel Afrikában illetve térségünkben, az anomália centrumában.