A  felhők  ködképző  (CCN)  magjai  már  évezredek  óta  ammónium - szulfát  aeroszolból állanak.
Sőt  régebb  óta  is...
A  szulfáthoz  az  ammónium  se árt,  hogyha  van,   én  pl.  amikor  a  szörnyű  műtrágya  robbanás  volt  Libanonban,  pár  hétig  mintha  több  esőt  észleltem  volna  a Földközi - tenger  környékén,  mint  az  esemény  előtti  hetekben...
Az  ántivilágban ezt  az  ammónium szulfátot  a  tengerben  úszkáló parti,  korallzátonyon lakó,  vagy  szabad  vízi  algák  lehellték  ki  a  légkörbe  (illetve  az  elő-anyagát,  a  dimetil - szulf-oxidot).  Kitör  a  vulkán,  leülepszik  azt'  alászolgája.  Ezek  a  moszatok  viszont  vissza-visszapörgetik  az  anyagot  a  légkörbe,  ha hagyjuk élni  őket.  Újabb  és  újabb  felhőket  hozva  létre,  albedót  növelve, szárazföldre  csapadékot juttatva,  hőcserét  menedzselve,  napi hőingást  enyhítve.  Még  a  Déli-sarkon  most is csinálják nevet. Ez  a  megjegyzés,  amúgy  a  divatjamúlt  stratiform  felhőkkel  kapcsolatos.

A  konvektív  jelenségekben  a  jégképző  (IFN)  magok  dolgoznak,  ezekről azt  olvastam,  hogy  pl.  a  meddő  sivatagi homok  (mérettől  függetlenül!)  nem  viszi  a  fagyáspontot  a  -40 környékéről  arrébb,  de  ha  a  talajszemcsén  van  élő  anyag (pl. zuzmó,  gombafonal)  vagy  baci,  azoknak  a  kabátján  hatásos fagyasztó  molekulák  üldögélnek  (előregyártott  hópehely  fazonú  muko-poli-szacharid  nyúlványok)  így  akár  -5 vagy  -8  Celsius  fokban képesek  növekedésnek  indulni   a  hátukon  a  hókristályok.

Vannak  aztán  a  világon  jegesedést gátló  anyagok,  úgy  mint  metán és  társai,  benzingőz,  repülőszárny - jégtelenítő,  acetilén  és  társaik.  Ezekről  csak  én  gondolom,  hogy  fölfelé  nyomják  a  felhőalapot.