Az az ember érzése, hogy a beinduló déli szél hol átkeveri hol nem az alsó légrétegeket, és a hõtérképre pislantva azt látjuk, hogy Kaposváron átkeveri, meg Gyõrben is, a kettõ között meg nem.
Közben attól is függ, hogy egy adott térségben hol milyen pozícióban, milyen fekvésben vannak állomások.
Lehet a legjobban átkeverõs helyen van egy völgy aljában egy állomás, és hideget mér, a legrosszabbul átkeverõs térségben meg nagyon jó fekvésben mérnek, és fals képet mutat így a hõtérkép.
Illetve vannak olyan területek, ahol fekvéstõl függetlenül, de a domborzatból adódóan vagy adott makroszinoptikus helyzetben elõnyösebbek illetve hátrányosabbak az átkeverést illetõen.
Szerintem ez úgy néz ki, hogy mint amikor egy követ bedobunk egy tóba, a csobbanás után koncentrikus körök, hullámok keletkeznek, amik egyre távolodnak a csobbanás helyszínétõl.
Ahova épp egy hullámhegy ér, ott nem tudja átkeverni, ahova épp a talajközeli légrétegig leérõ hullámvölgy érkezik, ott pedig átkeveri.
Persze valóban nem pont így néz ki a dolog, csak ezzel a tóbadobott kavicsos példával tudom a legjobban érzékeltetni.
Ilyen hullámok, elõoldali és hátoldali háborgások haladnak folyamatosan, sok esetben csak a szél kisebb erõsödésébõl, a hõmérséklet mozdulásából vagy egy cirrusréteg átvonulásából érzékelhetõ egy-egy ilyen háborgás.
Nagyon jó példa rá, amikor hidegpárna van napok óta, esély sincs felszakadásra, majd valamikor a sokadik napon egyszer csak délután 3-kor felszakad a hidegpárna, látjuk a lemenõ napot, bosszankodunk, hogy miért nem korábban szakadt fel, akkor jóidõ lett volna a szürkeség helyett. Majd néhány óra múlva visszazáródik a hidegpárna.
Másnap ugyanúgy reggel szürke trutymóra ébredünk, majd délután 3-kor, ugyanakkor, mint elõtte nap, ismét felszakad a hidegpárna, megint látjuk az ég kékjét, majd ismét visszazáródik.
És ez addig ismétlõdik, amíg nem érkezik meg a felmentõsereg a valódi front személyében, ami aztán kisöpri a hidegpárnát, szintén délután 3-kor.
Ezeket a fõfrontot megelõzõ felszakadásokat azok a bizonyos csobbanás utáni koncentrikus körök okozzák, a hullámok (fantomfront).
Furcsa módon a fantomfrontok 24 óránként követik egymást, és olyanok, mint egy kis okklúzió, kis elõoldallal és kis hátoldallal.
Sok esetben egy-egy ilyen hullámhegy esetében zuhan éjszaka a hõmérséklet, majd amikor hullámvölgy érkezik, megtorpan, majd újra zuhan tovább.
Van, hogy egy ilyen fantomfront okoz annyit, hogy beáll a köd 2 órára, majd a következõ érkezõ kis fantomfront kisöpri, és eltûnik a köd.
Ezek kis frontoknak tekinthetõk, régebben fantomfrontoknak hívtam õket, hivatalos nevük a ciklonális görbület lehetne, bár szerintem a fantomfront kifejezés jobban illik rájuk.