Csillagászat és űrkutatás
Ez az írás olyanoknak készült a FB-on, akik kevésbé ismerik a csillagképeket.
Egyes csillagképek eltûnnek az esti szürkületben, majd néhány hónap múlva megjelennek hajnalban. Az állatövön (zodiákus) lévõ csillagképek mind ilyenek, egész évben tart ez a folyamat, a Nap látszólagos útja ezeken a "csillagjegyeken" megy keresztül, amelyek a Nap mellett vagy mögött vannak nyilván a világosságtól nem látszanak. Sok konstelláció eltûnése, megjelenése hidegen hagy, mert városban alig, vagy sehogy nem látszanak. Ilyenek a pl. a Halak, Rák, stb. De amikor egy monumentális, látványos csillagkép - és nem csak az állatöviek - megjelenik több hónap után, (pontosabban amikor én elõször meglátom) egy különös érzés fog el, mindig megdobogtatja a szívemet. 8-án hajnalban szikráztak a csillagok, és úgy fél 3-kor megláttam a Bikát a szarva hegyével együtt az ablakból. Link
Link
A fényképezõt a Szekeres - Bika irányába állítottam, és sok képet "ellõttem", hátha belepottyan valami, de semmi. Fél négykor már láttam, hogy jön fel az Ikrek csillagkép, és "mi az a vörös csillag K-en? Jé, ez a Betelgeuse!" Erre még nem számítottam, 4 óra 7 perckor már ennyire kelt fel az Orion:
Link
(Azt az alsó borzadalmat bennehagytam, hogy legyen valami város jellege. Elnézést a képek minõségéért, de ugyebár ez itt nem a fotóiskola!)
Nem mondok le a kompaktos csillagfotózásról, különösen ha úgy ragyognak mint 8-án hajnalban. Hogy miért? Mert szabad szemmel sem látunk több csillagot a valóságban mint a képeken. Pl. a Nyári Háromszög: Link Ha pedig megnézünk egy csillagtérképet, ugyanolyan pöttyöket látunk. (Stellarium) Link
Vagy: Lemenõben az Ökörhajtó (a kedvencem, mert születésemkor feljövõben volt)
Link
Hát nem így néz ki a Stelláriumban is?
Link
Tudom persze, hogy szebb lenne ha nem háztetõk és házfalak közt lennének a csillagok, hanem valami szép tereptárgy felett, próbáltam olyat is.
Egyes csillagképek eltûnnek az esti szürkületben, majd néhány hónap múlva megjelennek hajnalban. Az állatövön (zodiákus) lévõ csillagképek mind ilyenek, egész évben tart ez a folyamat, a Nap látszólagos útja ezeken a "csillagjegyeken" megy keresztül, amelyek a Nap mellett vagy mögött vannak nyilván a világosságtól nem látszanak. Sok konstelláció eltûnése, megjelenése hidegen hagy, mert városban alig, vagy sehogy nem látszanak. Ilyenek a pl. a Halak, Rák, stb. De amikor egy monumentális, látványos csillagkép - és nem csak az állatöviek - megjelenik több hónap után, (pontosabban amikor én elõször meglátom) egy különös érzés fog el, mindig megdobogtatja a szívemet. 8-án hajnalban szikráztak a csillagok, és úgy fél 3-kor megláttam a Bikát a szarva hegyével együtt az ablakból. Link
Link
A fényképezõt a Szekeres - Bika irányába állítottam, és sok képet "ellõttem", hátha belepottyan valami, de semmi. Fél négykor már láttam, hogy jön fel az Ikrek csillagkép, és "mi az a vörös csillag K-en? Jé, ez a Betelgeuse!" Erre még nem számítottam, 4 óra 7 perckor már ennyire kelt fel az Orion:
Link
(Azt az alsó borzadalmat bennehagytam, hogy legyen valami város jellege. Elnézést a képek minõségéért, de ugyebár ez itt nem a fotóiskola!)
Nem mondok le a kompaktos csillagfotózásról, különösen ha úgy ragyognak mint 8-án hajnalban. Hogy miért? Mert szabad szemmel sem látunk több csillagot a valóságban mint a képeken. Pl. a Nyári Háromszög: Link Ha pedig megnézünk egy csillagtérképet, ugyanolyan pöttyöket látunk. (Stellarium) Link
Vagy: Lemenõben az Ökörhajtó (a kedvencem, mert születésemkor feljövõben volt)
Link
Hát nem így néz ki a Stelláriumban is?
Link
Tudom persze, hogy szebb lenne ha nem háztetõk és házfalak közt lennének a csillagok, hanem valami szép tereptárgy felett, próbáltam olyat is.