CAPE

A nem hidrosztatikus modellekben a labilitási energia számításánál már nagy valószínûséggel figyelembe veszik a fázisátalakulás (fagyás, kristályosodási szakasz) során keletkezõ hõfelszabadulást. Ez lehet az oka, hogy rendszerint nagyobb CAPE értékeket lát az ember elsõsorban azokon a részeken, ahol a modellben megjelennek a felhõképzõdési és egyéb folyamatok (pl. Cb keletkezési helyeken). A hidrosztatikus modelleknél a CAPE-t úgy számolják ki, hogy nem veszik figyelembe a 0 fok felett történõ fagyási, kristályosodási szakaszt. Vagyis a részecske módszer alapján az LCL-tõl felfelé valamilyen nedves adiabatikus (általában pszeudoadiabatikus) folyamat során felfelé viszik a részecskét az EL-ig és a pozitív területet kiszámítják. Ugyanakkor azért írom, hogy valamilyen folyamat során mert találtam szakirodalmat miszerint változó, hogy éppen milyen fajta nedves adiabatikus folyamattal kalkulálnak (pszeudoadiabatikus, vagy reverzibilis nedves adiabatikus). /Lásd: Link
a könyv 47. oldala /
Továbbá az is sokat módosít a CAPE eredményén, hogy a részecskét hogyan indítják: közvetlenül a felszínrõl, vagy az alsó 50 hPa-os réteget összekeverik és úgy, vagy a felszín fölötti 50 hPa-os szintrõl indítják.... stb... lehet variálni.