Csak egy patkányunk van, de õ már öreg és korából adódóan nem igazán haverkodott a macsekkal a kezdetekkor sem. :-)
Sámán szívesen játszana vele, de a patek fél és ezért harapna is, ha tehetné. Így aztán a rács két különbözõ oldalán kell tartani õket. Egyébként mindig voltak nem normális állataim, korábban volt egy fekete aranyhörim, akinek a kovászos uborka volt az élete, ha megérezte a szagát, majd" szétdöntötte a ketrecét... Eszméletlen mennyiséget be tudott zabálni belõle. Neki 17 db lucernakarika (kb másfél-két centis átmérõjûek) a rekordja, mármint ennyi tudott betömni a pofazacskóiba szállítás céljából... Még korábban volt egy mongol futóegerem, aki imádta a földimogyorót, azonban ebben nem ez a csoda, hanem az, ahogy ette. Némi testmozgást kikényszerítendõ felkötöttük neki az egész héjas mogyit spárgára, hogy csak tornászva érje el, na õ a harmadik szemnél rájött, hogy könnyebb a spárgát lerágni róla, mint a mogyit kilyukasztani és kicibálni belõle a magot...