Kissé félreérthetõen fogalmaztam, ennek megfelelõen, úgy látszik, félre is értettél. Egy szóval nem állítom, hogy éghajlatváltozás kezdõdött, én nem a globális lehûlés híveivel fújok egy követ. Éghajlatingadozásra gondoltam, de ez a gondolatom is csupán feltételezés. Lehet, hogy csak néhány hónapra, fél-egy évre szóló jelenségrõl van szó. Mindenesetre éppen a szélsõértékek elég sokat elmondanak az idõjárás nagyobb idõléptékû viselkedésérõl, erre több példát is hozhatnék. Nyilván neked is feltûnt, hogy pár hónapja nincs hajlam az idõjárásban a maxik szélsõséges felugrálására (éppen nálatok, délnyugaton azért elõfordult néhányszor), ami pedig "kiabáló" jellegzetessége volt az utóbbi 2 évtizednek. Egész télen talán néhányszor mértem 10 fokos, vagy ezt valamivel meghaladó maximumot, holott a december és a január túlnyomó része enyhe volt. Az utóbbi évtizedek enyhe téli idõszakaiban sorozatban jöttek ilyen, s még erõsebb felmelegedések. A hatvanas, a hetvenes, de még a nyolcvanas években is Észak-Dunántúlon a 30 fokos maximum sem volt mindennapi még július második felében, augusztusban sem (a 35+ fokokról nem beszélve) Ha felment 30C-ig a hõmérõ, már azt mondtuk: jé, 30 fok! Akkoriban a 28-29 fokos napok voltak a "hõségnapok". Hasonlóképpen, a téli hónapokban nemigen fordultak elõ 15-20 C közötti enyheségek (kivétel talán 1974 december vége) Érdekes ugyanakkor, hogy mindemellett a hideg szélsõség sem tûnt el, sõt, talán kissé gyakoribbá is vált (ahogy egy régebbi kommentedben utaltál rá) Ingadozik az éghajlat? Minden bizonnyal!
Amit a blokkoló AC-k, meridionális áramlási képek gyakoribbá válásáról szoktál írni, az szentigaz. Az éghajlatmódosulás tényleg a kilencvenes évek elején kezdõdött (bár 1988 nyarán tapasztaltam elõször a "természetellenes" kánikulát, amit "ötödik évszaknak", "szupernyárnak" nevezek) Magyarázat szempontjából megfontolandó, hogy éppen a 90-es évek eleje óta monoton csökken a nap mágneses térereje, ennek megfelelõen a napfoltciklusok burkológörbéi lassan lejjebb szállnak. Én nem állítom, hogy feltétlenül itt van a kutya elásva, de az idõbeli egybeesés figyelemre méltó, a légkörfizikai mechanizmus is adott.
VáraljaMet-nek volt egy nagyon érdekes kommentje a Visszatekintõben talán fél évvel ezelõtt. Közölte az évi középhõmérséklet-görbe menetét az 1700-as évektõl napjainkig. A görbe amplitúdója az, ami felkeltette a figyelmemet. A XIX. század elejéig az ingadozás nagyon nagy: igen meleg, és igen hideg évek sûrû egymásutánban követték egymást. "Kisjégkorszaki" zordságú telek váltakoztak kifejezetten forró nyarakkal. Ez a klímakorszak nyilván megfelel a Te AC dominanciájú, szélsõséges hõmérsékleteket és csapadékhozamokat produkáló idõszakodnak. Aztán az amplitúdó hirtelen lecsökkent, és úgy is maradt kb. 1910-ig. Ez kiegyenlítettebb, "zonális" periódus volt. Ezután következett 3 évtized, mikor újra nagy amplitúdókat figyelhetünk meg, majd kis amplitúdó, majdnem napjainkig. Fenti változások kitûnõen korrelálnak a naptevékenység erõsségével: kis tevékenység-nagy amplitúdó- meridionális áramlási képek, szélsõséges idõjárással -és vica versa.