Ha már szóba került, és a Karácsony miatt aktuális is, a fenyõ-témában írnám: a feketefenyõ az akác után a 2. legkártékonyabb haszonfája hazánknak. Homokkötõnek hozták be, eredménye a Duna-Tisza közi évelõ, nyílt és zárt homokpusztagyepek fajgazdagságának drasztikus csökkenése volt. Sajnos, akkor sem álltak le a fásítással, amikor a homok már régen "állt". Elõször csak a területük csökkent homoki szyepprétjeinknek, késõbb a beékelõdött állományok is ledegradálódtak. A fásítási hullámnak, sajnos, több csúcsa volt, a legutolsó kb. az 1980-as években ért véget. Azóta gyûrkõznek a természetvédõk a magterületek tágításával, a tájidegen akác és feketefenyõ (és a velük "jövõ" további agresszív inváziós fajokkal: bálványfa, selyemkóró stb.) visszaszorításával.
Még egy dolog: a homoki sztyepprét, mint speciális fátlan élõhely, eredeti állapotában idõrõl-idõre (5-10 évente is akár) kigyullad, végigfut rajta a júlisi hõségben a tûz. Vegetációjának jót tesz, felújul tõle, a következõ tavasszal csodálatos virágpompával fogad minket. Van még néhány ilyen féltett magterület.