Csillagászat és űrkutatás
Basszuscitera, hát talán egy mély gödröt kéne éjjel fényképeznie, hogy ne legyen "hatásvadász"????
Egy normális országban ezért a bejegyzésedért beperelnének...
Részemrõl ezzel vége.
Egy normális országban ezért a bejegyzésedért beperelnének...
Részemrõl ezzel vége.
Hmmm.. nekem soha nem volt és most sincs bajom az idõjárással, nomeg havazás sincs, ónos esõ is csak ritkázza.
Ha gondolod, felõlem össze is veszhetünk mert más a véleményem.
Bármely hivatásos fotóst megkérdezhetsz, egy kép óvatos javítása nem "szétcseszés"
Konkrétan a sokszor említett Ladányi Tomi fotós barátodra gondoltam.
Lehet hogy nem "cseszi szét" a képeit - amit kétlek, mert minden fotós megteszi, hiszen senki nem csinál elsõ kattintásra remekmûvet a képet felhasználás szerint szinte kötelezõ javítani, finomítani - DE és lehet megsértõdni - sztem erõsen hatásvadász módon összekeresett elemekbõl "komponált" és manipulált képei vannak már amennyiben manipulálás mindaz a kontraszt- és fénykezelés mely különösen szükséges volt még a kisfilmes korszakban és olykor szükséges digitális képen is
Azt vélem, bárkinek lehet bármilyen véleménye. Véleményem, képei elsõ felületes ránézésre szépek, aki fanyalog csináljon jobbat - DE jobban megnézve észrevehetõ néhány turpisság, ezt õ tudja legjobban. Lehet hogy 50 éves amatõrfotós tapasztalatom (bár festõ- és fotomûvész anyai nagyapám tanított fotózni) kevés mint mackósajtban a brummogás, én nem érzem a képeiben azt a rejtett többletet, amit az ember nem lát hanem érez más fotósok képein. Ezek kitûnõ minõségben készült de csak "összeszerelt" képek. Megismétlem, aki tud, csináljon jobbat, de nincs bennük "lélek".
Természetesen kérésed parancs, gondolom ott jobban esik a hó, a hóval a téma is ejtve, tisztelet a kivételnek minden le van ejtve, bye, jó napot jó kedvet
Ha gondolod, felõlem össze is veszhetünk mert más a véleményem.
Bármely hivatásos fotóst megkérdezhetsz, egy kép óvatos javítása nem "szétcseszés"
Konkrétan a sokszor említett Ladányi Tomi fotós barátodra gondoltam.
Lehet hogy nem "cseszi szét" a képeit - amit kétlek, mert minden fotós megteszi, hiszen senki nem csinál elsõ kattintásra remekmûvet a képet felhasználás szerint szinte kötelezõ javítani, finomítani - DE és lehet megsértõdni - sztem erõsen hatásvadász módon összekeresett elemekbõl "komponált" és manipulált képei vannak már amennyiben manipulálás mindaz a kontraszt- és fénykezelés mely különösen szükséges volt még a kisfilmes korszakban és olykor szükséges digitális képen is
Azt vélem, bárkinek lehet bármilyen véleménye. Véleményem, képei elsõ felületes ránézésre szépek, aki fanyalog csináljon jobbat - DE jobban megnézve észrevehetõ néhány turpisság, ezt õ tudja legjobban. Lehet hogy 50 éves amatõrfotós tapasztalatom (bár festõ- és fotomûvész anyai nagyapám tanított fotózni) kevés mint mackósajtban a brummogás, én nem érzem a képeiben azt a rejtett többletet, amit az ember nem lát hanem érez más fotósok képein. Ezek kitûnõ minõségben készült de csak "összeszerelt" képek. Megismétlem, aki tud, csináljon jobbat, de nincs bennük "lélek".
Természetesen kérésed parancs, gondolom ott jobban esik a hó, a hóval a téma is ejtve, tisztelet a kivételnek minden le van ejtve, bye, jó napot jó kedvet
Konkrétan milyen fotós barátomra gondolsz?
Arra, akivel együtt szoktam fényképezni? Mert speciel õ az még, aki nem cseszi szét a képeit PS-sel..... És kikérem magamnak a feltételezést is a nevében, ha szabadna kérnem, inkább ejtsd a témát, mert úgy látom, ma nincs jó hatással Rád a havazás. A végén még összeveszünk.
Arra, akivel együtt szoktam fényképezni? Mert speciel õ az még, aki nem cseszi szét a képeit PS-sel..... És kikérem magamnak a feltételezést is a nevében, ha szabadna kérnem, inkább ejtsd a témát, mert úgy látom, ma nincs jó hatással Rád a havazás. A végén még összeveszünk.
A valóság, ritka pillanatoktól eltekintve szinte mindenkor, mindenben szürke... Nagy vétek ha a zeneszerzõ együgyû kis népi dallam rejtett csillogását kórusmûben villantja fel, a szobrász egy valamire hasonlító követ alakká formál??? Kezedbe kerül egy nyersgyémánt és nem csiszolod meg, idõd nincs, tán kedved se...
Persze igaz ami igaz, olykor elegendõ idõ kell hozzá, ami zaklatott élet és munkatempó mellett nincs vagy kevés jut, az is másra kell
Azt vallod, az igazat, csakis a színtiszta igazat...
ámde halkan megkérdem, fotós barátodnak ugyanez a véleménye?
Persze igaz ami igaz, olykor elegendõ idõ kell hozzá, ami zaklatott élet és munkatempó mellett nincs vagy kevés jut, az is másra kell
Azt vallod, az igazat, csakis a színtiszta igazat...
ámde halkan megkérdem, fotós barátodnak ugyanez a véleménye?
PS-ben zajszûrök s méretezek át...
Nekem este 7 már késõ este, fõleg, mivel ma is 2-kor ébredtem.:-) Tudod, aki 9 féle mûszakban jár dolgozni...
Amúgy meg, Veled ellentétben, nem szeretem kezelgetni a képeket, az van, ami látszik. Ha valami hibát, koszfoltot, ilyesmit kell javítani, az OK, de nem másítom meg a látványt. Más az, ha az ember azzal a célla készít képet a Holdról, hogy majd az eredeti színeit visszaadja (bár kételkedem benne, hogy érdemes, sose láttam kékesbarnának a tengereket szabad szemmel), akkor bütyköljön vele, de én nem ezt akartam, csak egy jó képet a sajtgurigáról.
Nekem este 7 már késõ este, fõleg, mivel ma is 2-kor ébredtem.:-) Tudod, aki 9 féle mûszakban jár dolgozni...
Amúgy meg, Veled ellentétben, nem szeretem kezelgetni a képeket, az van, ami látszik. Ha valami hibát, koszfoltot, ilyesmit kell javítani, az OK, de nem másítom meg a látványt. Más az, ha az ember azzal a célla készít képet a Holdról, hogy majd az eredeti színeit visszaadja (bár kételkedem benne, hogy érdemes, sose láttam kékesbarnának a tengereket szabad szemmel), akkor bütyköljön vele, de én nem ezt akartam, csak egy jó képet a sajtgurigáról.
Hááát, aazt éééérteeem, hogy érdemes lett volna még néhány percet rászánni a kezelésre ha már úgyis kezelés alatt, képkezelõben volt a kép Link Ezen idõpont nekem még koraeste, ezért vélem hogy talán belefért volna további néhány perc (cca. 5 perc volt) bár nem osztom be a szabadidõdet (CCA_ bár nem én osztom be a szabadidõdet)
A pár perc alatt mit értesz? Hamar borulni kezdett, örültem, hogy volt egy kis ég egyáltalán. :-)
Itt este óta zárt a felhõzet a Hold épp csak átderengett
Noli az elsõ képen sámán-találkozó van, köröttük szellemkutyák szaladgálnak? Érdekes, jól elkapott pillanat.
Viszont - szerintem - az utolsó képed még elbírt volna kis többletkezelést
1200p: Link Az EXIF alapján (19:06) úgy vélem talán ráférhetett volna még pár perc...
Nem néztem meg a 22"-os monitoron, csak a laptopon kezeltem meg, de már így is kiugranak a fátyol alól a színek, még a gyengébb laptop képernyõn is jól felismerhetõk a holdtalaj eltérõ anyagú rétegeit jelzõ elszínezõdések
Kitûnõ alapkép, érdemes vele bütykölni
összegezve, ritkán látható színes Hold fotó (fél éve mutatott Astroman hasonlót) jól felismerhetõen követhetõk a talaj-anyagszerkezet átmenetei. Nem akarom nagy túldicsérni a felvételt, de kimondom, legutóbb a Clementine ûrszonda geológiai elemzésre készült fényképeire emlékeztet engem, azokon láttam hasonlóan jól elkülönülõ rétegszínezõdést
GRAT Noli
(gondolom a levegõ is kiváló volt fotózásra, de ez nem von le semmit a kép értékébõl)
Noli az elsõ képen sámán-találkozó van, köröttük szellemkutyák szaladgálnak? Érdekes, jól elkapott pillanat.
Viszont - szerintem - az utolsó képed még elbírt volna kis többletkezelést
1200p: Link Az EXIF alapján (19:06) úgy vélem talán ráférhetett volna még pár perc...
Nem néztem meg a 22"-os monitoron, csak a laptopon kezeltem meg, de már így is kiugranak a fátyol alól a színek, még a gyengébb laptop képernyõn is jól felismerhetõk a holdtalaj eltérõ anyagú rétegeit jelzõ elszínezõdések
Kitûnõ alapkép, érdemes vele bütykölni
összegezve, ritkán látható színes Hold fotó (fél éve mutatott Astroman hasonlót) jól felismerhetõen követhetõk a talaj-anyagszerkezet átmenetei. Nem akarom nagy túldicsérni a felvételt, de kimondom, legutóbb a Clementine ûrszonda geológiai elemzésre készült fényképeire emlékeztet engem, azokon láttam hasonlóan jól elkülönülõ rétegszínezõdést
GRAT Noli
(gondolom a levegõ is kiváló volt fotózásra, de ez nem von le semmit a kép értékébõl)
Ugyan, csak jó volt a levegõég állapota ahhoz, hogy szépen lehessen fotózni a sajtdarabot. :-)
A Hold már szépen látszik, hamarosan kibontakozik a sötétedõ égbõl a Mars is, hajrá fotósok!
Hari kösz a tippet, el fogom olvasni. Szinopszisát átnézve elõször Ady verssorai ugrottak be
Én nem leszek a szürkék hegedõse,
Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gõze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedõse.
Ady Endre - Új vizeken járok
Ahogy látom az ajánlott kis mese is "lázad" a túlzásba vitt, uniformizáló pontosan tervezett gépszerû élet ellen. Bibéje, ha a létfenntartás, elõrehaladás miatt a "szürkék" igénytelen sivár életét kell élned, ritkán jut idõd akár egy naplementét végignézni. Ha "fellázadsz", nem illeszkedsz a társadalom rohanásába, elvesztél. Lehet választani, szürke, igénytelen, kiszámított de biztonságos élet vagy "egynyári tücsökkaland" között. Én örökké a kettõ között lavíroztam mindenkori fõnökeim õszinte bosszúságára
Magam részérõl két könyvet ajánlok
Stephen Hawking: Az idõ rövid története (neten olvasható szövege Link )
Paul Davies: Az utolsó három perc
Olvastam, szem mindkét könyv érdekes.
Kis színes: az utóbbi könyvet olvasgattam szivmûtétem elõestéjén, a dokik kellõen félre is értették, emiatt a a prof. le is ült mellém, beleolvasni
T. Modik kérem valaki törölje az elõzõ (#4436.) hsz-t, mert a laptop touchpadja szinte sóhajtásra is érzékeny, egy óvatlan pillanatban elküldte szerkesztés közben a befejezetlen szöveget.
Én nem leszek a szürkék hegedõse,
Hajtson Szentlélek vagy a korcsma gõze:
Röpülj, hajóm,
Én nem leszek a szürkék hegedõse.
Ady Endre - Új vizeken járok
Ahogy látom az ajánlott kis mese is "lázad" a túlzásba vitt, uniformizáló pontosan tervezett gépszerû élet ellen. Bibéje, ha a létfenntartás, elõrehaladás miatt a "szürkék" igénytelen sivár életét kell élned, ritkán jut idõd akár egy naplementét végignézni. Ha "fellázadsz", nem illeszkedsz a társadalom rohanásába, elvesztél. Lehet választani, szürke, igénytelen, kiszámított de biztonságos élet vagy "egynyári tücsökkaland" között. Én örökké a kettõ között lavíroztam mindenkori fõnökeim õszinte bosszúságára
Magam részérõl két könyvet ajánlok
Stephen Hawking: Az idõ rövid története (neten olvasható szövege Link )
Paul Davies: Az utolsó három perc
Olvastam, szem mindkét könyv érdekes.
Kis színes: az utóbbi könyvet olvasgattam szivmûtétem elõestéjén, a dokik kellõen félre is értették, emiatt a a prof. le is ült mellém, beleolvasni
T. Modik kérem valaki törölje az elõzõ (#4436.) hsz-t, mert a laptop touchpadja szinte sóhajtásra is érzékeny, egy óvatlan pillanatban elküldte szerkesztés közben a befejezetlen szöveget.
Agazdag nagyon elkanyarodtunk az elsõ replikád révén
Eredetileg a lépték fontosságának jellemzésére hoztam fel a világmindenség tengelyének tekintett "vezércsillag" létét, mely távcsöves megfigyeléssel láthatóan nem egyhelyben áll hanem egy kör mentén mozog, nem is egy csillag hanem három, alig néhány kozmikus év után átveszi helyét a Vega - mégis emberi kérészéletünkben iránymutató csillag volt és még ma is az pld. túrázásnál.
Szeretnék visszatérni az eredeti gondolathoz, melyet a Sarkcsillag ókori és középkori navigálás szempontjából teljesen közömbös precessziójával igyekeztem érzékeltetni, a félreértés miatt újabb hasonlattal élek.
Hiába adjuk meg a helyben mért hõmérsékleti értéket tizedesben, a mûszerek eltérõ típusa és pontatlansága miatt szükséges kerekíteni. A közölt finom felbontású (olykor annak vélt) adat 0,5 -1,0 között bármilyen értéket felvehet, de a kerekítésben eltûnik. Hasonlónak érzem a "bárhol jelölök ki egy pontot az Univerzumban, az mindig középen lesz" jelenséget.
Más hasonlat, egy körzõ hegyét többször ugyanarra a pontra szúrva látszólag mindig középen lesz, ám kellõen váltva léptéket, közelebbrõl nézve sosem kerül ugyanoda a papír területén. A kerekítések miatt pedig négy tizedesre dolgozó AutoCad tervezésnél is találkoztam pontosan szerkesztve elvileg egymást fedõ pontok elcsúszásával. Ilyen értelemben emlegettem a Polarist
Eredetileg a lépték fontosságának jellemzésére hoztam fel a világmindenség tengelyének tekintett "vezércsillag" létét, mely távcsöves megfigyeléssel láthatóan nem egyhelyben áll hanem egy kör mentén mozog, nem is egy csillag hanem három, alig néhány kozmikus év után átveszi helyét a Vega - mégis emberi kérészéletünkben iránymutató csillag volt és még ma is az pld. túrázásnál.
Szeretnék visszatérni az eredeti gondolathoz, melyet a Sarkcsillag ókori és középkori navigálás szempontjából teljesen közömbös precessziójával igyekeztem érzékeltetni, a félreértés miatt újabb hasonlattal élek.
Hiába adjuk meg a helyben mért hõmérsékleti értéket tizedesben, a mûszerek eltérõ típusa és pontatlansága miatt szükséges kerekíteni. A közölt finom felbontású (olykor annak vélt) adat 0,5 -1,0 között bármilyen értéket felvehet, de a kerekítésben eltûnik. Hasonlónak érzem a "bárhol jelölök ki egy pontot az Univerzumban, az mindig középen lesz" jelenséget.
Más hasonlat, egy körzõ hegyét többször ugyanarra a pontra szúrva látszólag mindig középen lesz, ám kellõen váltva léptéket, közelebbrõl nézve sosem kerül ugyanoda a papír területén. A kerekítések miatt pedig négy tizedesre dolgozó AutoCad tervezésnél is találkoztam pontosan szerkesztve elvileg egymást fedõ pontok elcsúszásával. Ilyen értelemben emlegettem a Polarist
Az idõ.. Õ tán tudja: Link Ajánlom mindenkinek ezt a könyvet.
Az idõ relatív..
Az idõ relatív..
Akidobos úgy vélem az idõ jól van kitalálva csak rosszul használjuk fel
Nagyon tág példa, sok ember képtelen kezelni értelmes emberek által kitalált ketyerét (pld. anyós vs. videó) vagy nem használja "rendeltetésszerûen" többnyire azért mert nem képes megérteni vagy nem is akarja megérteni a "használati utasítást". Így az IDÕ esetében sem követik a sokféle ajánlást pld. "minden órádnak szakítsd le virágát"
Néhai édesapám gyakran korholt az idõbeosztásom miatt. Õ napi tevékenységét minden áldott nap még reggel napi öltözködés, tisztálkodás közben átgondolta, megtervezte, vázlatát olykor papírra vetette, mindenre jutott ideje. Sikeres volt, mert amit egyszer eltervezett tûzön-vízen keresztül végre is hajtotta, akadály nem számított. A rendszer hátránya hogy szinte soha nem lazíthatott sarkos életvitelén. Bár õ nevelt a Természet és természettudományok, a szavak és zene szeretetére, szenteste, gyertyagyújtás idején a közös éneklés után verseket olvasott fel nekünk, elérzékenyült egy szebb zene hallatán, de életvitelében kõkemény ejtõernyõs katona maradt haláláig, sose értette rendszertelen, lazaságra hajlamos életvitelemet, mellyel szerinte elherdáltam az oly kevés idõt, lazaságomat nemegyszer lustaságnak minõsítve. Felnõtt koromban sokat vitatkoztunk a kétféle életszemléletrõl, mert sztem a szabályok közé szorított sarkos életvitel nem ad lehetõséget új ötletekre, ellenben laza kötetlen csapongással folyamatosan improvizálva igen. Sajnos közösségben a kétféle életvitel mellékhatása a "tücsök és hangya" ellentétet kelti, mert emberi természetünk lappangó atavisztikus ösztöne természetesen laza azaz lusta hentergésre ösztönöz, de ha elõre/tovább akar jutni az ember, sajnos szükséges a tervezés, a gondos idõbeosztás, fõleg annak betartása magunk és mások érdekében. Tisztelet a kivételnek, sokan rosszul használják fel amúgy is szûkösen kimért aktív életidejüket.
Nagyon tág példa, sok ember képtelen kezelni értelmes emberek által kitalált ketyerét (pld. anyós vs. videó) vagy nem használja "rendeltetésszerûen" többnyire azért mert nem képes megérteni vagy nem is akarja megérteni a "használati utasítást". Így az IDÕ esetében sem követik a sokféle ajánlást pld. "minden órádnak szakítsd le virágát"
Néhai édesapám gyakran korholt az idõbeosztásom miatt. Õ napi tevékenységét minden áldott nap még reggel napi öltözködés, tisztálkodás közben átgondolta, megtervezte, vázlatát olykor papírra vetette, mindenre jutott ideje. Sikeres volt, mert amit egyszer eltervezett tûzön-vízen keresztül végre is hajtotta, akadály nem számított. A rendszer hátránya hogy szinte soha nem lazíthatott sarkos életvitelén. Bár õ nevelt a Természet és természettudományok, a szavak és zene szeretetére, szenteste, gyertyagyújtás idején a közös éneklés után verseket olvasott fel nekünk, elérzékenyült egy szebb zene hallatán, de életvitelében kõkemény ejtõernyõs katona maradt haláláig, sose értette rendszertelen, lazaságra hajlamos életvitelemet, mellyel szerinte elherdáltam az oly kevés idõt, lazaságomat nemegyszer lustaságnak minõsítve. Felnõtt koromban sokat vitatkoztunk a kétféle életszemléletrõl, mert sztem a szabályok közé szorított sarkos életvitel nem ad lehetõséget új ötletekre, ellenben laza kötetlen csapongással folyamatosan improvizálva igen. Sajnos közösségben a kétféle életvitel mellékhatása a "tücsök és hangya" ellentétet kelti, mert emberi természetünk lappangó atavisztikus ösztöne természetesen laza azaz lusta hentergésre ösztönöz, de ha elõre/tovább akar jutni az ember, sajnos szükséges a tervezés, a gondos idõbeosztás, fõleg annak betartása magunk és mások érdekében. Tisztelet a kivételnek, sokan rosszul használják fel amúgy is szûkösen kimért aktív életidejüket.
Nekem csak egy problémám van az idõvel: ha tényleg mi találtuk ki, akkor mi a fenéért nem lehet megfordítani? :-) Illetve miért nincs belõle soha elegendõ....
Hej de jót el elmékedünk a dolgokon, de ez a tényeken nem változtat! Nem mondható hogy a sarkcsillag vezércsillag, mert akkor mit mondtak azok a tõlem 10km-re élõ emberek, akik 7000 éve, Közép-Európa eddig feltárt legnagyobb körárok É-i kapuján az éger néztek? Ennek ellenére igaz, hogy az írásos emélkek, melyek röpke életünk "konstans hossza" alatt megfogalmazódtak, tanubizonyságot tesznek a Polaris jelentõségérõl, állandóságáról. És hát az idõ. Mint sokminden más a történés sem valószínû, hogy formázható, visszafordítható! Igen az idõt mi magunk hívtuk életre, de nevezhetnénk másnak is, semmin sem változtat.
Agazdag megkérdõjelezed "hmm mindig"... hát IGEN mindig, hiszen a mi rövidke elröppenõ kis életünkben konstans hossznak számít az utóbbi pár ezer év, ezért hoztam fel analóg példának
A világirodalom és különbözõ népek legendák sorában örökítették meg a Sarkcsillagot. A rómaiak számára az állandóság jelképe volt, az angolszász törzsek Hajóscsillagnak nevezték. Thálész állítólag a fõniciaiaktól leste el. Az arabok Észak csillagaként emlegették. Az indiai és kínai civilizációkban az univerzum tengelyeként építészetükben, mûvészetükben is megjelenik.
Ha nem jön semmi közbe, úgy tizenkétezer év múlva a Vega jóval fényesebb sarkcsillag lesz
Az idõ szerintem csak folyamatok eredménye, önmagában nem létezik, pusztán egy segédváltozóként használt fogalom. Ha minden folyamat leáll, az idõ is megszûnik létezni. A nyugalom abszolút vonatkoztatási rendszerének hiánya miatt azt sem tudjuk megállapítani, hogy különbözõ idõben bekövetkezett két esemény a tér azonos pontján ment-e végbe. A hõmérséklet is addig mérhetõ amíg két eltérõ közeg molekulái kölcsönhatásban vannak, 0 K°-on leáll a molekulák mozgása és állandó energiaátadása, a folyamat mérhetetlenné válik. Ha feltételezed hogy az idõ formálható, önálló fizikai jelenség, azt is feltételezed hogy gyorsítható, lassítható esetleg visszafordítható. A feltételezés magával hozza, hogy egy sóoldatban a vízmolekulák között jól elkeveredett NaCl molekulák kiválnak az oldatból és mindegyik hajszálpontosan eredeti helyzetébe tér vissza, atomról atomra felépitve ugyanazt a sókristályt, ez pedig könnyen az "eleve elrendeltetéshez" vezet, melynek rendszerében a legapróbb elemi részecskének is saját meghatározott helye van, semmilyen változás, még egy elektronpálya eltérés sem engedhetõ meg, a múlt meghamisítása nagyon megváltoztatja a jövöt. Az entrópiával jellemezzük a termodinamikában az anyagi rendszerek molekuláris rendezetlenségét, termodinamikai valószínûségének a mértékét. A hõ a melegebb testrõl a hidegebb test felé áramlik. Minden spontán folyamatnál bizonyos munka kárba vész, hõvé alakul, minfravörös sugárzásként szétszóródik mindenfelé. Ezt "összeszedni" az eleve elrendeltetés feltételezése nélkül bajos. A világ a rendezõdés felé halad és a természetben a spontán folyamatok visszafordíthatatlanok. Vagy feltételezzük egy magasabb teremtõ hatalom létezését aki a tervezés során mindennek kijelölte helyét a világmindenségben? Miért is ne, létezését se cáfolni se megerõsíteni nem tudjuk, csak vélekedünk ki így ki úgy. Ateista szellemû futó gondolat, azért fura egy gondoskodó felsõbb hatalom létezésében hinni, mely a nap minden percében engedi mit sem vétõ, hozzá könyörgõ fohászkodó emberek szenvedését, kínok közötti pusztulását, oktalan gyilkosságokat, ártatlan kisgyerekek éhhalálát, idõs emberek fagyhalálát. Az entrópia egyenértékû a rendezetlenséggel. Bizonyára Te is tudod, mindent a rendezetlenség, ha tetszik a Káosz ural, a világ az Õskáoszból született és visszafordíthatatlan változásokkal halad a rendezõdés felé. A folyamatok, történések ellenõrzött behatárolására bevezettük az idõ segédfogalmát, mostanság már negyedik Z tengelyként a meglévõ 3D tengelyek mellé, de csak segédváltozó, fizikai-matematikai fogalom, pusztán a rendszerezés egyik segédeszköze, segít eligazodni a zûrzavarban. Ha tetszik, az IDÕT mi magunk hívtuk életre
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Csillagászat/MetNet
A világirodalom és különbözõ népek legendák sorában örökítették meg a Sarkcsillagot. A rómaiak számára az állandóság jelképe volt, az angolszász törzsek Hajóscsillagnak nevezték. Thálész állítólag a fõniciaiaktól leste el. Az arabok Észak csillagaként emlegették. Az indiai és kínai civilizációkban az univerzum tengelyeként építészetükben, mûvészetükben is megjelenik.
Ha nem jön semmi közbe, úgy tizenkétezer év múlva a Vega jóval fényesebb sarkcsillag lesz
Az idõ szerintem csak folyamatok eredménye, önmagában nem létezik, pusztán egy segédváltozóként használt fogalom. Ha minden folyamat leáll, az idõ is megszûnik létezni. A nyugalom abszolút vonatkoztatási rendszerének hiánya miatt azt sem tudjuk megállapítani, hogy különbözõ idõben bekövetkezett két esemény a tér azonos pontján ment-e végbe. A hõmérséklet is addig mérhetõ amíg két eltérõ közeg molekulái kölcsönhatásban vannak, 0 K°-on leáll a molekulák mozgása és állandó energiaátadása, a folyamat mérhetetlenné válik. Ha feltételezed hogy az idõ formálható, önálló fizikai jelenség, azt is feltételezed hogy gyorsítható, lassítható esetleg visszafordítható. A feltételezés magával hozza, hogy egy sóoldatban a vízmolekulák között jól elkeveredett NaCl molekulák kiválnak az oldatból és mindegyik hajszálpontosan eredeti helyzetébe tér vissza, atomról atomra felépitve ugyanazt a sókristályt, ez pedig könnyen az "eleve elrendeltetéshez" vezet, melynek rendszerében a legapróbb elemi részecskének is saját meghatározott helye van, semmilyen változás, még egy elektronpálya eltérés sem engedhetõ meg, a múlt meghamisítása nagyon megváltoztatja a jövöt. Az entrópiával jellemezzük a termodinamikában az anyagi rendszerek molekuláris rendezetlenségét, termodinamikai valószínûségének a mértékét. A hõ a melegebb testrõl a hidegebb test felé áramlik. Minden spontán folyamatnál bizonyos munka kárba vész, hõvé alakul, minfravörös sugárzásként szétszóródik mindenfelé. Ezt "összeszedni" az eleve elrendeltetés feltételezése nélkül bajos. A világ a rendezõdés felé halad és a természetben a spontán folyamatok visszafordíthatatlanok. Vagy feltételezzük egy magasabb teremtõ hatalom létezését aki a tervezés során mindennek kijelölte helyét a világmindenségben? Miért is ne, létezését se cáfolni se megerõsíteni nem tudjuk, csak vélekedünk ki így ki úgy. Ateista szellemû futó gondolat, azért fura egy gondoskodó felsõbb hatalom létezésében hinni, mely a nap minden percében engedi mit sem vétõ, hozzá könyörgõ fohászkodó emberek szenvedését, kínok közötti pusztulását, oktalan gyilkosságokat, ártatlan kisgyerekek éhhalálát, idõs emberek fagyhalálát. Az entrópia egyenértékû a rendezetlenséggel. Bizonyára Te is tudod, mindent a rendezetlenség, ha tetszik a Káosz ural, a világ az Õskáoszból született és visszafordíthatatlan változásokkal halad a rendezõdés felé. A folyamatok, történések ellenõrzött behatárolására bevezettük az idõ segédfogalmát, mostanság már negyedik Z tengelyként a meglévõ 3D tengelyek mellé, de csak segédváltozó, fizikai-matematikai fogalom, pusztán a rendszerezés egyik segédeszköze, segít eligazodni a zûrzavarban. Ha tetszik, az IDÕT mi magunk hívtuk életre
Jó reggelt, jó napot, jó kedvet Csillagászat/MetNet
hmm...a sarkcsillag mindig? A mi kis rövid emeberöltõnkben biztos Párezer év múlva vagy korábban korántsem. ie14700 éve a Deneb volt a sarkcsillag 4 fokra a pólustól.
Az idõ=történés folyamata. Mivel minden folyamatos az ismert Univerzumunkba, az idõ melynek léptékét mi magunk határoztuk meg, létezik. Persze nevezhetjük csak arányszámnak is.
Az idõ=történés folyamata. Mivel minden folyamatos az ismert Univerzumunkba, az idõ melynek léptékét mi magunk határoztuk meg, létezik. Persze nevezhetjük csak arányszámnak is.
Igen, szeretik elfelejteni hogy az idõ csak két esemény lefolyásának egymáshoz viszonyított és megállapodás szerint rögzített arányszáma, pld. amíg elgyalogolok a 6 km-re lévõ HÉV állomáshoz, a Föld nevû bolygó 15°-ot fordul el tengelye körül. A 15°-os szögelfordulást elnevezték 1 órának létrehozva ezzel egy elvont fogalmat, mely önmagában nem létezik (akár lehetne szívdobbanás is az egység) de jól lehet tervezni, ha idõben indulok, 6 km/h sebességgel elérem a HÉV-et. Idõ fogalmáról csak addig beszélhetünk amíg létezik két egymással összevethetõ folyamat
Önmagában létezõ egyetlen folyamatot nincs mihez viszonyítani
A középponti példáról pedig a Sarkcsillag (Polaris) jut eszembe.
Mindenkor vezércsillag volt, mivel szabadszemes észleléssel mindig ugyanazon a ponton látható, az északi égbolt látszólagos forgásközpontja. Kellõ nagyítással figyelve kiderül hogy a Föld forgástengelyének precessziója következtében látszólag körkörös pályát ír le, így más-más pontra mutat - egy adott körön belül, de kellõen "távolról" nézve (ha a kör látószöge nullára csökken, ponttá zsugorodik) bárhonnan nézzük, mindig középpontban lesz.
Önmagában létezõ egyetlen folyamatot nincs mihez viszonyítani
A középponti példáról pedig a Sarkcsillag (Polaris) jut eszembe.
Mindenkor vezércsillag volt, mivel szabadszemes észleléssel mindig ugyanazon a ponton látható, az északi égbolt látszólagos forgásközpontja. Kellõ nagyítással figyelve kiderül hogy a Föld forgástengelyének precessziója következtében látszólag körkörös pályát ír le, így más-más pontra mutat - egy adott körön belül, de kellõen "távolról" nézve (ha a kör látószöge nullára csökken, ponttá zsugorodik) bárhonnan nézzük, mindig középpontban lesz.
Azthiszem ezen a témán sokáig el tudnánk filózni, kávé és sör mellett! Már maga az is szép hogy az Univerzum egy adott pontról nézve a középpont. Ha a peremén állnák, akkor szintén a közeppontban lennénk. A tér és az idõ csodálatos káosza! Amit látószervünkkel észlelünk, az egy vízió. Már az milyen izgalmas, hogy semmit sem láthatunk úgy ahhogy az valójában kinéz. A távolság szétzilálja a képet. A látható csillagok egyike sincs ott, ahol épp látjuk.
Igen, nálam is hasonló volt az ég vagy rosszabb!
Kinéztem az ablakon, derült ég fogadott! Odaértem a szüleimhez derült ég! Kipakoltam a távcsöveket, összeszereltem mindent -> befelhõsödött! szokás szerint! Hányszor volt már ilyen!? Olyankor nem vág szét az ideg! Ááá!
Kinéztem az ablakon, derült ég fogadott! Odaértem a szüleimhez derült ég! Kipakoltam a távcsöveket, összeszereltem mindent -> befelhõsödött! szokás szerint! Hányszor volt már ilyen!? Olyankor nem vág szét az ideg! Ááá!
Sajnos nem! Ilyen kis szögátmérõjû objektumokat nem tudok fényképezni az EOS-szal!
Bolygókhoz már webcam kell! Van ugyan, de nincs hordozható ámítógépem! Az meg túl bonyolult lenne, hogy beállítsak a szüleimhez az asztali PC-vel, monitorral (a távcsöveket ott tartom)!
Így ilyenkor marad csak az élménybeszámoló!
Bolygókhoz már webcam kell! Van ugyan, de nincs hordozható ámítógépem! Az meg túl bonyolult lenne, hogy beállítsak a szüleimhez az asztali PC-vel, monitorral (a távcsöveket ott tartom)!
Így ilyenkor marad csak az élménybeszámoló!
Astroman tényleg gyönyörû a Mars de a felhõzet nagyon változékony (F2,0 ISO400 30s)
Az égkép folyamatosan változik teljes derültségtõl erõsen felhõs fedettségig,
távcsöves (óramûves) fotónak nincs értelme
Az égkép folyamatosan változik teljes derültségtõl erõsen felhõs fedettségig,
távcsöves (óramûves) fotónak nincs értelme
Vonuló felhõk között megnéztem a Marsot!
Gyönyörû!
A déli jégsapka szinte világít, a nagyobb felszín alakzatok egyértelmûen elkülöníthetõek!
Vörös színszûrõt használva a felszíni alakzatok még jobban kiemelkedtek, sárgászöld szûrõvel pedig mind a jégsapkák, mind a barna foltok markánsabban jelennek meg!
Érdemes megnézni a Marsot, hiszen nem mindig láthatjuk így, fõleg ilyen magasan az égen!
Gyönyörû!
A déli jégsapka szinte világít, a nagyobb felszín alakzatok egyértelmûen elkülöníthetõek!
Vörös színszûrõt használva a felszíni alakzatok még jobban kiemelkedtek, sárgászöld szûrõvel pedig mind a jégsapkák, mind a barna foltok markánsabban jelennek meg!
Érdemes megnézni a Marsot, hiszen nem mindig láthatjuk így, fõleg ilyen magasan az égen!
Akkor takaríts, mert csak egy van a SOHO szerint. :-)
szerk:
Vagyis lehet, hogy Neked van igazad, néztem egy egész friss képet:
Link
szerk:
Vagyis lehet, hogy Neked van igazad, néztem egy egész friss képet:
Link
Noli, igazad van nem is egy, két légypiszkot látok a hevenyészve kivetített napkorongon
Olyan gyönyörû napsütés van hogy a laptoppal kiültem a teraszra, kávé+pipa mellett kicsit még "ragozom" a SEMMIT
Azt vélem, kategorikusan kimondani hogy ismert Univerzumunk határain túl már nincs semmi, legalább annyira hibás állítás, ahogy eleink szilárdan hitték hogy a Föld lapos, peremén vízesésként zuhognak a semmibe a vizek. Hétköznapi hasonlattal élve, kissé olyan mint kimondani, hogy a ránk zárt szoba falain túl nincs semmi, mert nem jutunk ki és nem látunk át a falon. Bár elvileg meghatározható Univerzumunk kiterjedése, határa, de kiterjedésével össze sem vethetõk véges kozmikus észlelési képességeink, mint pld. a Földön nevû bolygón a hallás- vagy látástávolság, ahol adott távolságon belül elenyészik a hang, csökken a látásszög, nincs további nagyítás, elvesznek a finom részletek.
Én hiszem hogy saját Univerzumunk "üveggömbjén" túl is van világ, csak az óriási távolságok és összemérhetetlen léptékek miatt képtelenek vagyunk róla bármit is érzékelni, bár nem tartom lehetetlennek hogy nem egy, ma még ismeretlen ezért nehezen magyarázható "kívülrõl jövõ" hatást érzékelünk, de annak hozzánk mérve rendkívül lassú változásait ma még észre se vesszük. Távoli analógiával - addíg keresték a Yellowstone-vulkán kürtõjét, míg rá nem jöttek - hogy benne állnak
Azt vélem, minden csak lépték kérdése, egy atomi méretekben élõ képzeletbeli lény érzékelése nyilván saját világának nanométeres távolságaira és nanoszekundumos folyamataira terjed-terjedhet, emiatt érzékelõképességeit meghaladó nagyobb méretekben csak filozofálhat, elméleteket gyárthat. Eljátszva a gondolattal, képzeletbeli lényünk egy robbanómotor hengerében születik, emberi léptékkel mérve hosszú élete "kívülrõl" nézve csak egy energiaszintugrás következtében született foton felvillanása. Parányi lényünket érdekli a világ, vizsgálódik, figyeli saját kis horizontját, melyen tán hõmozgástól cikázó gázatomok a csillagok (csak analógia). A robbanási ütem során észleli hogy a gázatomok távolodnak minden irányban, a folyamatot rejtélyes eredetû hõsugárzás kíséri. Mivel addigi tapasztalata alapján vélekedése szerint saját mikrokozmoszán kívül semmi nem létezik, ezért "kívülrõl jövõ" jövõ hatást fel sem tételez, bár világát eleinte egy misztikus mindenható lény feltételezésével és teremtõ beavatkozásával magyarázza, de késõbb, az észlelt adatokat és folyamatokat elemezve felismer néhány törvényszerûséget majd parányi kollegáival törni kezdik a buksit, mi is történik velük. Világuk tüzijáték módjára örökre szétröppen vagy oszcilláló folyamat és összehúzódás követi. A kis lény véges érzékelõképessége és életideje határt szab a megismerésnek, csak a korábbi generációk összegyûjtött észleléseire támaszkodhat, ezért immár spekulatív elméleteket kényszerül gyártani. De a kíváncsiság hajtja, fejleszti mûszereit, saját léptékével mérve egyre messzebb lát, de ez a látótávolság még mindíg csak töredéke az õt körülvevõ távolságoknak, egyre inkább elméleti síkra szorul. Életösztöne, életérzése nem enged olyan elméletet hogy világa örökre szétrobban és csendben kihuny, bár a természetes ez lenne, minden létezõ folyamatra érvényes az ALFA és OMEGA, a Kezdet és a Vég. Minden megszületik, hajtóereje a potenciálkülönbség, állandóan formálódva és formálva folyamatos kölcsönhatásba lép környezetével, majd a potenciálkülönbségek kiegyenlítõdésével hajtóereje elfogy és a folyamat leáll, bekövetkezik a "halál". Ez ijesztõ hiszen az egyén borzong a pusztulástól, a halál gondolata elszomorítja. Félelmetes, de nem is olyan vészes, ha "gyermekeiben tovább élhet" ergo reménytelibb a generációváltáson alapuló ciklikus túlélés feltételezése. Ennek alátámasztására, a többnyire sokféleképp formálható/értelmezhetõ észlelési adatokat megfelelõen csoportosítva ellentmondásmentesen indokolható elméletek hozhatók létre, melyet egyaránt elfogadnak és cáfolnak. A "generációs túlélés" sugallta reménykedés nyomán megszületett a "Nagy Bumm" és melyet majdan követ a "Nagy Reccs". Ennek így is kell lenni egy mûködõ robbanómotor esetében, de errõl fogalma sincs a parányi virtuális lénynek és soha nem is lesz bizonyos felõle (aminthogy mikrokozmosza helyérõl sincs fogalma) mert õ nem éri meg a következõ fázist, az óriási léptékek miatt számukra rendkívül lassú összegezhetetlen folyamatok miatt még leszármazottai sem.
Saját kamaszkori véleményem, a világok "kifelé" is végtelenek egymásba ágyazódó gömbök formájában, bár ennek érzékelése léptékfüggõ és egyirányú, akár az idõ. Ahogy mi érzékeljük a mikrofizikai folyamatokat atomi szinten, nem lehetetlen hogy hozzánk hasonlóan intelligens, folyamatokat értelmezni képes de elképzelhetetlenül nagyobb léptékû rendszerek "lefelé" hasonlóan érzékelhetik a nekik elemi részecskének tûnõ "üveggömbünk" fizikai sajátosságait, sajnos az elképzelhetetlenül nagy aránykülönbségek miatt mi nem látunk "felfelé".
Elvetve a sulykot, õsrobbanásunk túlfûtött fantáziával egy elképzelhetelenül nagyobb léptékû értelem "részecskegyorsítós" kísérletének eredménye is lehet? Cáfolja meg valaki
Anno kamaszodva, én egymásba ágyazódó, arányaikban makro- és mikrovilág módjára eltérõ világegyetek sokaságát képzeltem el a semmi helyén. Innen jutottam oda, hogy az egymásba ágyazott gömbök száma bizonyára végtelen, de a "labdában-labda" sorozat Möbius szalagként csavarodva két-, majd egydimenziós kiterjedésbe zsugorodik a "távolban" és végül nem érzékelhetõ (ergo számunkra nem létezõ) pontként "visszahajlik" önmagába, de a sorozat a végtelen kis méretek felõl újra kezdõdik. Nyakatekert fantazmagória, kamaszkorom lázas képzelõdései.
Ma már azt vélem, három dimenziós létezésünk miatt ezen a területen elértük határainkat, csak találgathatunk, de tovább jutni és megbizonyosodni vélhetõen nem fogunk, ahogy azt sem tudjuk mi lesz velünk a halál után. Persze mindig akadtak és akadnak nálunk okosabb önjelölt "felkentek" akik jobban tudják és jól megmondják nekünk mit is gondoljunk, de tetszik, nem tetszik, minden elfogadtatásra gyártott fantáziadús információ javarészt csak VÉLEKEDÉS legyen szó halálról, fizikai világképrõl, istenhitrõl Elméletileg alapvetõ emberi jogunk az önálló gondolkodás, választás, mégis a társadalmi berendezkedés rendszerétõl függetlenül sok embernek látszó lény kényszerítette és még ma, a XXI. században is szeretné uniformizált gyermeki alázatra szorítani az embereket, ne gondolkozzanak feleslegesen, majd õk kinyilatkoztatják mire is kell gondolni, segítõ kezet nyújtanak az igazságot felismerni képtelen sok csökkentlátónak. Az egyén feladata mindössze annyi, feltétel nélkül kövesse a vezetést, fogadja el fenntartás és kételkedés nélkül a világi és/vagy egyházi dogmákat. Ezeken a területeken spekulálni, misztikumot súroló elméleteket gyártani felesleges erõkifejtés, akár a paradoxont feloldani vajon egy mindenre képes mindenható Isten képes-e akkora követ teremteni, melyet mindenhatósága ellenére sem képes felemelni
Fene tudja, "eppur si mouve" Inkább igyon egy sört aki szereti
Bocs a kávé+pipa filóért, sorry, jó napot jó kedvet Csillagászat/MetNet
Azt vélem, kategorikusan kimondani hogy ismert Univerzumunk határain túl már nincs semmi, legalább annyira hibás állítás, ahogy eleink szilárdan hitték hogy a Föld lapos, peremén vízesésként zuhognak a semmibe a vizek. Hétköznapi hasonlattal élve, kissé olyan mint kimondani, hogy a ránk zárt szoba falain túl nincs semmi, mert nem jutunk ki és nem látunk át a falon. Bár elvileg meghatározható Univerzumunk kiterjedése, határa, de kiterjedésével össze sem vethetõk véges kozmikus észlelési képességeink, mint pld. a Földön nevû bolygón a hallás- vagy látástávolság, ahol adott távolságon belül elenyészik a hang, csökken a látásszög, nincs további nagyítás, elvesznek a finom részletek.
Én hiszem hogy saját Univerzumunk "üveggömbjén" túl is van világ, csak az óriási távolságok és összemérhetetlen léptékek miatt képtelenek vagyunk róla bármit is érzékelni, bár nem tartom lehetetlennek hogy nem egy, ma még ismeretlen ezért nehezen magyarázható "kívülrõl jövõ" hatást érzékelünk, de annak hozzánk mérve rendkívül lassú változásait ma még észre se vesszük. Távoli analógiával - addíg keresték a Yellowstone-vulkán kürtõjét, míg rá nem jöttek - hogy benne állnak
Azt vélem, minden csak lépték kérdése, egy atomi méretekben élõ képzeletbeli lény érzékelése nyilván saját világának nanométeres távolságaira és nanoszekundumos folyamataira terjed-terjedhet, emiatt érzékelõképességeit meghaladó nagyobb méretekben csak filozofálhat, elméleteket gyárthat. Eljátszva a gondolattal, képzeletbeli lényünk egy robbanómotor hengerében születik, emberi léptékkel mérve hosszú élete "kívülrõl" nézve csak egy energiaszintugrás következtében született foton felvillanása. Parányi lényünket érdekli a világ, vizsgálódik, figyeli saját kis horizontját, melyen tán hõmozgástól cikázó gázatomok a csillagok (csak analógia). A robbanási ütem során észleli hogy a gázatomok távolodnak minden irányban, a folyamatot rejtélyes eredetû hõsugárzás kíséri. Mivel addigi tapasztalata alapján vélekedése szerint saját mikrokozmoszán kívül semmi nem létezik, ezért "kívülrõl jövõ" jövõ hatást fel sem tételez, bár világát eleinte egy misztikus mindenható lény feltételezésével és teremtõ beavatkozásával magyarázza, de késõbb, az észlelt adatokat és folyamatokat elemezve felismer néhány törvényszerûséget majd parányi kollegáival törni kezdik a buksit, mi is történik velük. Világuk tüzijáték módjára örökre szétröppen vagy oszcilláló folyamat és összehúzódás követi. A kis lény véges érzékelõképessége és életideje határt szab a megismerésnek, csak a korábbi generációk összegyûjtött észleléseire támaszkodhat, ezért immár spekulatív elméleteket kényszerül gyártani. De a kíváncsiság hajtja, fejleszti mûszereit, saját léptékével mérve egyre messzebb lát, de ez a látótávolság még mindíg csak töredéke az õt körülvevõ távolságoknak, egyre inkább elméleti síkra szorul. Életösztöne, életérzése nem enged olyan elméletet hogy világa örökre szétrobban és csendben kihuny, bár a természetes ez lenne, minden létezõ folyamatra érvényes az ALFA és OMEGA, a Kezdet és a Vég. Minden megszületik, hajtóereje a potenciálkülönbség, állandóan formálódva és formálva folyamatos kölcsönhatásba lép környezetével, majd a potenciálkülönbségek kiegyenlítõdésével hajtóereje elfogy és a folyamat leáll, bekövetkezik a "halál". Ez ijesztõ hiszen az egyén borzong a pusztulástól, a halál gondolata elszomorítja. Félelmetes, de nem is olyan vészes, ha "gyermekeiben tovább élhet" ergo reménytelibb a generációváltáson alapuló ciklikus túlélés feltételezése. Ennek alátámasztására, a többnyire sokféleképp formálható/értelmezhetõ észlelési adatokat megfelelõen csoportosítva ellentmondásmentesen indokolható elméletek hozhatók létre, melyet egyaránt elfogadnak és cáfolnak. A "generációs túlélés" sugallta reménykedés nyomán megszületett a "Nagy Bumm" és melyet majdan követ a "Nagy Reccs". Ennek így is kell lenni egy mûködõ robbanómotor esetében, de errõl fogalma sincs a parányi virtuális lénynek és soha nem is lesz bizonyos felõle (aminthogy mikrokozmosza helyérõl sincs fogalma) mert õ nem éri meg a következõ fázist, az óriási léptékek miatt számukra rendkívül lassú összegezhetetlen folyamatok miatt még leszármazottai sem.
Saját kamaszkori véleményem, a világok "kifelé" is végtelenek egymásba ágyazódó gömbök formájában, bár ennek érzékelése léptékfüggõ és egyirányú, akár az idõ. Ahogy mi érzékeljük a mikrofizikai folyamatokat atomi szinten, nem lehetetlen hogy hozzánk hasonlóan intelligens, folyamatokat értelmezni képes de elképzelhetetlenül nagyobb léptékû rendszerek "lefelé" hasonlóan érzékelhetik a nekik elemi részecskének tûnõ "üveggömbünk" fizikai sajátosságait, sajnos az elképzelhetetlenül nagy aránykülönbségek miatt mi nem látunk "felfelé".
Elvetve a sulykot, õsrobbanásunk túlfûtött fantáziával egy elképzelhetelenül nagyobb léptékû értelem "részecskegyorsítós" kísérletének eredménye is lehet? Cáfolja meg valaki
Anno kamaszodva, én egymásba ágyazódó, arányaikban makro- és mikrovilág módjára eltérõ világegyetek sokaságát képzeltem el a semmi helyén. Innen jutottam oda, hogy az egymásba ágyazott gömbök száma bizonyára végtelen, de a "labdában-labda" sorozat Möbius szalagként csavarodva két-, majd egydimenziós kiterjedésbe zsugorodik a "távolban" és végül nem érzékelhetõ (ergo számunkra nem létezõ) pontként "visszahajlik" önmagába, de a sorozat a végtelen kis méretek felõl újra kezdõdik. Nyakatekert fantazmagória, kamaszkorom lázas képzelõdései.
Ma már azt vélem, három dimenziós létezésünk miatt ezen a területen elértük határainkat, csak találgathatunk, de tovább jutni és megbizonyosodni vélhetõen nem fogunk, ahogy azt sem tudjuk mi lesz velünk a halál után. Persze mindig akadtak és akadnak nálunk okosabb önjelölt "felkentek" akik jobban tudják és jól megmondják nekünk mit is gondoljunk, de tetszik, nem tetszik, minden elfogadtatásra gyártott fantáziadús információ javarészt csak VÉLEKEDÉS legyen szó halálról, fizikai világképrõl, istenhitrõl Elméletileg alapvetõ emberi jogunk az önálló gondolkodás, választás, mégis a társadalmi berendezkedés rendszerétõl függetlenül sok embernek látszó lény kényszerítette és még ma, a XXI. században is szeretné uniformizált gyermeki alázatra szorítani az embereket, ne gondolkozzanak feleslegesen, majd õk kinyilatkoztatják mire is kell gondolni, segítõ kezet nyújtanak az igazságot felismerni képtelen sok csökkentlátónak. Az egyén feladata mindössze annyi, feltétel nélkül kövesse a vezetést, fogadja el fenntartás és kételkedés nélkül a világi és/vagy egyházi dogmákat. Ezeken a területeken spekulálni, misztikumot súroló elméleteket gyártani felesleges erõkifejtés, akár a paradoxont feloldani vajon egy mindenre képes mindenható Isten képes-e akkora követ teremteni, melyet mindenhatósága ellenére sem képes felemelni
Fene tudja, "eppur si mouve" Inkább igyon egy sört aki szereti
Bocs a kávé+pipa filóért, sorry, jó napot jó kedvet Csillagászat/MetNet
Csak jelezném, ha valakit érdekel, hogy van ismét napfolt, nem túl nagy még, de szerintem még alakulhat, elvileg ma kisüt a Nap, így lehet vele próbálkozni. Én napkeltekor úton leszek, így nekem csak akkor lesz meg, ha csoda történik. :-) Bár egyelõre borult, nem vastagon, csak amolyna hochnebelesen, ez talán fel fog szállni reggel.
Lordom, köszönöm a pontosított meghatározást.
Az idõpont: ISS-t fényképezni mentem le, az 18:48-kor volt itt (2010-01-20). Ezt követõen pár perccel lõttem a Holdat, s mivel a gép órája nincs beállítva rendesen, így az idõpont nem percre pontos, lehet, hogy 18:58 volt, de lehet, hogy 19:03, amikor készült a kép.
Az idõpont: ISS-t fényképezni mentem le, az 18:48-kor volt itt (2010-01-20). Ezt követõen pár perccel lõttem a Holdat, s mivel a gép órája nincs beállítva rendesen, így az idõpont nem percre pontos, lehet, hogy 18:58 volt, de lehet, hogy 19:03, amikor készült a kép.
A pontos kiértékeléssel, magyarázattal egyetértek és teljes mértékben elfogadom.
A semmihez szeretnék én is társulni valamivel. Az emberi elme a térhez és idõhöz kötött a Földön. Itt és még az ismert Univerzumban is mindennek van vége. Azon túl amit nem ismerünk, a "semmi" egy az emberi elme álltal fel nem fogható. Vannak ugye teóriák párhuzamos Univerzum, féregjárat stb..., ki tudja. Az emberi elme remek, minden szuperszámítógépet felûlmul. Amit az emberi agy képes kitalálni, azt idõvel az ember képes megalkotni, megtalálni. Mindig törjük a fejünket VALAMIN, olyan szinte nincs hogy SEMMIRE se gondolnánk. Szerintem ezért sose értjük meg azt ami nem létezik, a tér és idõ hiányát. Még a semmirõl is hosszasan elmékedünk... be is fejezem, nem akarok senkit a semmivel untatni.
A THEON JUNIOR adatai
Dimension: 19.0x19.0Km / 11.0x11.0Mi
Height: 3580.0m / 10800.0ft
Height/Wide ratio: 0.1925
Relative kisméretû, kiterjedése valamivel több mint harmada a Delambre kráternek és ötöde a Theophilusnak, véleményem szerint párként nem annyira szembeötlõ mint a 100 km-es Cyrillus.
Dimension: 19.0x19.0Km / 11.0x11.0Mi
Height: 3580.0m / 10800.0ft
Height/Wide ratio: 0.1925
Relative kisméretû, kiterjedése valamivel több mint harmada a Delambre kráternek és ötöde a Theophilusnak, véleményem szerint párként nem annyira szembeötlõ mint a 100 km-es Cyrillus.
Noli a Képtárban letett képe mellett 19:00 idõpontot tüntetett fel (az EXIF 19:43 kissé elüt, rögzítés ideje 19:52, Noli hsz. idõpont 19:54) a 2010.01.20. dátum azonos. Ezekben az összecsengõ idõpontokban, úgy vélem a Theophilus-Cyrillus kráterpáros felett állt a terminátor. A Delambre-Theon Junior még sötétben volt, csak másnap déltájt (a terminátor 2010.01.21-én 09:30 körül érte el a Delambre krátert és 13 h körül hagyta el a Theon Juniort) haladt át rajtuk a fény-árnyék határ; talán az sem érdektelen, hogy a 100 km feletti és 1000 m-rel magasabb kráterek szerintem szembeötlõbbek mint az 54 km/3500m Delambre és nála kisebb párja. Nem huzakodás, pontosítási szándék
Kosakiss kollega, Noli hsz. idõpontját figyelembe véve én inkább a Thephilus kráterre tippelek
Bal oldalt a Theophilus-Cyrillus kráterek felett áll a terminátor, jobboldalt a Delambre és Theon Junior felett, de másnap délben a hsz. után 12 órával. A Theon Junior krátert sárga betûkkel jeleztem.
800 pixeles olvasható változatok
Noli vélhetõ fotóidõpontja (2010.01.20.18 h körül) alapján Theophilus Link
A Delambre/Theon Junior csak másnap válik láthatóvá Link
Az idõpontokat feltüntettem a képek jobb sarkában. A szemléletesség kedvéért animáció
800 pixelen: Link (6 Mb)
Bal oldalt a Theophilus-Cyrillus kráterek felett áll a terminátor, jobboldalt a Delambre és Theon Junior felett, de másnap délben a hsz. után 12 órával. A Theon Junior krátert sárga betûkkel jeleztem.
800 pixeles olvasható változatok
Noli vélhetõ fotóidõpontja (2010.01.20.18 h körül) alapján Theophilus Link
A Delambre/Theon Junior csak másnap válik láthatóvá Link
Az idõpontokat feltüntettem a képek jobb sarkában. A szemléletesség kedvéért animáció
800 pixelen: Link (6 Mb)
Nyilván ez a kérdés csak groteszk volt, de érdekelt a véleményetek hogy Ti mit gondoltok errõl, és köszönöm a válaszokat
Sziasztok!
Ehhez a "semmi"-s fejtegetéshez én is hozzáfûznék egy apró gondolatot. Tõlem mindig a töri tanárom kér meg, hogy magyarázzam meg mi az a semmi. (valakivel beszélgetek, felszólít: Mirõl beszéltek? - Semmirõl. - A semmirõl hogy lehet beszélni? Magyarázd meg kérlek hogy mit jelent a semmi!)
Eddig senki nem tudott valami értelmes választ adni. 2 héttel ezelõtt bátorkodtam elõ a következõvel: " A semmi a mindenség teljes hiánya."
A reakció csak annyi volt erre: ezt még át kell gondoljam.
Jelen esetben nem hiszem, hogy a csillagászat témájában ily módon helytállna ez az állítás de részemrõl valami ilyesmit jelent a semmi.
Ehhez a "semmi"-s fejtegetéshez én is hozzáfûznék egy apró gondolatot. Tõlem mindig a töri tanárom kér meg, hogy magyarázzam meg mi az a semmi. (valakivel beszélgetek, felszólít: Mirõl beszéltek? - Semmirõl. - A semmirõl hogy lehet beszélni? Magyarázd meg kérlek hogy mit jelent a semmi!)
Eddig senki nem tudott valami értelmes választ adni. 2 héttel ezelõtt bátorkodtam elõ a következõvel: " A semmi a mindenség teljes hiánya."
A reakció csak annyi volt erre: ezt még át kell gondoljam.
Jelen esetben nem hiszem, hogy a csillagászat témájában ily módon helytállna ez az állítás de részemrõl valami ilyesmit jelent a semmi.
A terminátor szélén levõ nagy krátertõl balra a holdi éjszakában világlik egy kör alakú kráter, az pedig a Theon Junior. Mindjárt alattuk, már ismét a terminátor vonalán van egy, Antonin Rükl szerzõ által A-val jelölt kráter. Ebbõl következtettem a Delambre-kráterre. Ha mégis tévednék, kész vagyok beismerni. (Egyébként e lunáris területtõl nem messze, déli irányban ereszkedett le az Apolló-16 ûrhajó holdkompja.) Kétségtelen, hogy a Teophilus mellett szól a nagyobb kráterméret.
Logikus gondolat, végül is sötétben mondja az ember hogy SEMMIT - SEM - LÁT
Az egydimenziós pontot sem látjuk egyébként
Az egydimenziós pontot sem látjuk egyébként