Globális jelenségek

Arról nem is beszélve, hogy pont a klímaváltozást meg annak az emberi okait legjobban tagadó usa-ban hogy mûködhetne egy ilyen és ekkora szervezet ilyen manipulációkkal? Nem jött volna rá senki? Nem döntötték volna meg azonnal ezt a kitalációt hogy ezzel atombiztos kibúvót szolgáltassanak maguknak a kiotói jegyzõkönyv alól pl? Eleve ez nem egy kormányszerv? Miért hagyta volna nekik bárki, hogy hazugságokkal kavarjanak be a saját kormányuknak és tegyék minden (sötét)zöld ellenségévé?

Azért ezt nem ártana bizonyítani is, plusz megnézni néhány adatsort a valószinûleg hideg/meleg- "érzékeny" paraméterekbõl: hótakarós napok száma, havazások száma, nyáron extrém magas Tmin-ek száma, középhõmérsékletek emelkedése, stb.

A viszonyítási alap meg lehetne kétféle: egyrészt kijelölt idõszakok, pl 1970-2000, 1910-1941, 1850-1880 és még 2-3, illetve lehetne csúszóátlag: az utolsó 10-30-50 év átlaga mondjuk 100 évre visszamenõleg. Ez már adna egy képet a változásokról.

A hazugság korában élünk! :-(
Ezért válik a téma sajnos egyre jelentéktelenebbé!
Ez is bizonyos érdekképviseletek tudatos munkájának eredménye szvsz.

Egyáltalán nem lepõdnék meg a dolgon. Az éghajlatváltozás-globális felmelegedés téma már rég túl ment a környezetvédelmi kérdésen. Kõkemény üzletpolitika és befektetési célponttá vált. Így bármilyen hazugságot el tudok képzelni ezügyben.

Link Bastardi blogjából.
Link
A NOAA állítólag manipulálta a historikus adatokat, hogy az alátámassza a felmelegedés elméletét. Nem olvastam még végig, de ha jól látom, ez a lényege!

Ha ez igaz, az nem kicsit kemény!!

Még egy megjegyzés, nagyon röviden:

"A termelõdõ vízgõz jó része idõvel gondolom az óceánokban köt ki."

Szerintem a mesterséges vízgõzkibocsátás pont azért nem komoly tényezõ, mert egy kipufogott H2O-molekula már átlag 10 nap elteltével a Föld felszínén találhatja magát folyadékként. (Ezért minõsül "környezetbarátnak" a hidrogénhajtású autó, ha a hidrogénjét nem fosszilis energiával állították elõ.) Elvben 10 nap a vízgõz tartózkodási ideje a légkörben, vagyis pl. egy óceánról elpárolgó molekula ennyi idõ alatt hullik ki csapadékként. Mi pedig a természetes párolgás mellé hiába bocsátunk ki további vízgõzadagot: amíg a hõmérséklet állandó, addig a légkör ugyanannyi vízgõzt képes magában tartani, tehát a többletnek pont ugyanúgy ki kell hullania.

(Pontosabban: ha a légkör pont ugyanannyi vízgõzt képes magában tartani, mint korábban, akkor a kibocsátási többlet miatt a körforgásnak némileg fel kell gyorsulnia, hogy a légkörbe idõegység alatt bejutó és kihulló mennyiség továbbra is egyenlõ maradhasson. Ennek persze már lehet hatása az idõjárásra, de hogy ez miben nyilvánulhat meg, az még az üvegházhatásnál is sokkal bizonytalanabb téma...)

"Tehát ha az utóbbi 30-40 évben megfigyelt melegedést az ember okozta volna, akkor a legtöbb besugárzást magának tudó trópusi légkörben, 7-8 km-es magasságban kellett volna a hõmérsékletnek leginkább emelkednie."

Erre is reagálnék, kicsit más nézõpontból, mint ZMarton. A közlekedési lámpás hasonlatod azért sántít, mert kihagytad azt a tényezõt, hogy a "városközpontban" (a légkör legalján) helyezkednek el legsûrûbben a "lámpák" (üvegházgáz-molekulák), kifelé pedig egyre hosszabb szakaszokon lehet akadálytalanul haladni. Ez esetben bizony a városközpontban lesz a dugó. Ráadásul a légkörben a molekulák mennyiségének kifelé való csökkenéséhez az is hozzájárul, hogy kisebb nyomáson eleve keskenyebbek az elnyelési sávok. Mintha pl. a piros autók a külsõ városrészben már átmehetnének a piros lámpánál is.


Ez alapján én megint nem a teljes elméletet dobnám el, hanem azt járnám körül alaposabban, hogy miért is hozták ki a számítások a magasabb légrétegek erõsebb melegedését. Lehet, hogy csupán itt van a kutya elásva... persze nyilván egy errõl szóló vita nem lenne annyira "médiaképes", mint a manapság divatos "máris itt a globális felmelegedés vagy hülyeség az egész?" típusú összecsapások.

Félreértés ne essék: ahogy korábban többször leírtam ebben a fórumban, magam is kételkedem abban, hogy a felmelegedés ténye máris bizonyítható lenne az adatokból, és bármilyen, általunk furcsának vélt idõjárási jelenséget erre kellene ráfognunk. A "klímaszkeptikus" ellenérvek viszont gyakran még gyengébb lábakon állnak. Szerintem egyelõre nem érdemes mindenáron pro vagy kontra bizonyítékokat keresni. Ehhez tényleg túl kevés az információnk, túl sok hibával terheltek az adataink, és az is könnyen elképzelhetõ, hogy a légkörben eleve csak hosszabb "válaszidõvel" jelenik meg a többlet-CO2 hatása. (Akár a jég olvadáshõ-igénye, akár egy még ismeretlen visszacsatolás, akár egy most épp ellentétes irányban ható természetes ingadozás miatt.)

Ahhoz viszont épp eleget tudunk, hogy kimondhassuk: a felmelegedés veszélye valós, ez pedig bõven megindokolja a tervezett óvintézkedéseket - vagyis a kibocsátások csökkentését, ami mellesleg pl. az energiaellátás biztonságát is növelheti a Föld jó részén.

Az egyensúlykereséssel egyetértek, a Föld légköre tulajdonképpen soha sem éri el az elméletileg kiszámítható egyensúlyi állapotot, csupán mindenféle tekintetben oszcillál körülötte. A legnagyobb ingadozásokat viszont minden esetben az idézi elõ, ha valamilyen hatás az elméleti egyensúlyi helyzetet (ami körül az ingadozás történik) eleve megváltoztatja. A nagy eljegesedések idején ilyen volt a kontinensek elrendezõdésének változása vagy éppen a Föld pályaelemeinek periodikus ingadozása. Az elmúlt pár ezer évben az alapvetõ körülményekben nem történt érdemi változás, a közeljövõben viszont (pont ahogy ZMarton írja) ilyen lehet a légkör összetételének módosítása.

Ezt már Hidegségnek is szerettem volna leírni: ennyire nem kell, nem szabad mereven keresni az esetleges felmelegedést az éghajlati adatsorokban. Létezik ezernyi egyéb hatás (pl. naptevékenység ingadozása, óceáni vízkörzés több éves vagy évtizedes természetes ciklusai), ami a hõmérséklet ingadozásához vezet. Ezek nyilván nem szûnnek meg létezni akkor sem, ha beindul egy erõsödõ üvegházhatás. Ehelyett az új trend összeadódik a korábban is létezõ ingadozásokkal, vagyis egyik évrõl, évtizedrõl a másikra akár még csökkenni is tud a hõmérséklet, hosszabb távon viszont a hullámzásból egy melegedõ összkép áll össze.

A melegedés utóbbi években megfigyelt hiánya miatt az egész elméletet elutasítani kb. annak felel meg, mintha a szép márciusi kitavaszodás (folyamatosan emelkedõ napi középhõmérsékletek) után egy kósza áprilisi HF miatt kijelentenénk, hogy mégsem melegedünk, tehát idén elmarad a nyár.

Nem vagyunk mi nagyon különbözõ hullámhosszon szerintem, legalábbis azon a téren, biztos nem, hogy abban egyetértünk, hogy nagyon pici szegmensét ismerhetjük a világunk bonyolult és összekapcsolódó rendszereiben lezajló folyamatoknak.

"...mivel nem véletlen volt eddig a tapasztalt keretek között."
Épp nem olyan rég olvastam (már nem tudom hol), hogy mint Bolygónk mai képe, mint az azon létrejövõ élet milliónyi "véletlen" összjáték eredménye. Azért is írom így, hogy "véletlen", mert a publikációban éppen ezen volt a hangsúly!

Remélem, érthetõ, hogy ezt most nem a kötekedés, hanem a további bizonytalankodás kedvéért írtam!

... vagy amig meg nem fordul az áramlás és melegebb levegõ nem a jég fölé áramlik lehûlni, hanem marad mondjuk Eu vagy USA felett.

Az olvadó jég az egyik legnagyobb fék és tehetetlenség szerintem.



1 kg jég elolvadásához 337 kJ kell, ez kb 300 kg levegõ hõmérsékletét tudná 1 fokkal emelni (fajhõ 1,01 kJ/kg), ami olyan 240 köbmétert jelent.

Azaz ( 1 millárddal szorozva ) egymillió tonna jég olvadása 240 km3 levegõt hût 1 fokkal.

Még 1000-el szorozva: 1 millárd tonna jég olvadása 240 000 km3 levegõt hût 1 fokkal.


Ehhez képest csak Grönland évi 273 milliárd tonna jeget veszít ( Link ), ami összesen 273 * 240 000 km3 levegõ, az 10 km magassággal számolva 2600x2600x10 km, azaz a grönlandi jég olvadása miatt van 1 fokkal hidegebb Európa nagy részén.

Azt meg tudjuk, hogy évi 1 fok hõmérséklet-emelkedés elég sok változást okozna.



Ezért mondom, hogy fogalmunk sincs, mi mit okoz, mert a jég nagyon nyeli a meleget, amíg még számottevõ mennyiség van belõle.

Biztosan van tehetetlensége a rendszernek, illetve a termelõdõ vízgõz jó része idõvel gondolom az óceánokban köt ki, dehát majd kiderül.

Nem azt mondom hogy megalkottam a tuti elméletet, csak azt, hogy nagyjából fogalmunk sincs, mi számit és mi nem, illetve ugye az õsi mondás alapján ( "az a jó fizikus aki tudja mikor mit kell elhanyagolni" ) nem vagyunk jó fizikusok, hiszen fogalmunk sincs, hogy az éghajlat szempontjából melyik nagyon kicsi paraméternek (CH4 koncentráció, tengervíz hõmérséklete, vagy akár a szélsebességek változásai vagy bármi más) van jelentõsége, nem tudjuk, milyen folyamatok és csatolások vannak, nem ismerjük az ok-okozati összefüggéseket és így tovább.

Ezért nagyon bátor dolog kijelenteni, hogy bármilyen kis mennyiségû anyag (CO2) akármilyen kis változása elhanyagolható.

Azt tartom valószinûnek, amit korább irtam: ha a paraméterek valamelyike kimozdul mondjuk az elmúlt 1000 évben megszokott keretbõl - legyen ez a CO2 vagy vízgõz vagy metán vagy akármi - akkor annak biztosan lesz következménye, mivel nem véletlen volt eddig a tapasztalt keretek között.

Remélem nem gond, ha a magam egyszerû nyelvén mégis folytatom, bár továbbra sem a tudományos megközelítés tükrében...

Lehet "valamilyen" jelentõsége...
Viszont, ha "mereven" követjük ezt a gondolatmenetet, akkor ebbõl az is következhetne, hogy évente lineárisan vagy mittudomén exponenciálisan valamennyivel növekedni kellene a globális hõmérsékletnek, ami ugye (ha nem tévedek) 2000? óta nem növekedett...
Lehet persze azt is mondani, hogy ez még "belefér" az elméletbe így is, itt jönnének a visszacsatolások?

---------
Más:
Érdekes, hogy vannak kutatók, akik az urbanizáció által keltett mikroklíma jelenséget megkérdõjelezik, ugyanakkor globális mértékben pedig elismerik az ember szerepét a változás okozójaként.

Tudna valaki linkelni egy olyan diagramot ahol a jégborítás változása van rajta (meg az elmúlt évek)

évente 4%-al több napsugárzás "válik" helyett évente a 9-10 km közötti 1 km vastag rétegben 4%-al több napsugárzás "válik" üvegházhatássá.

Igen, azt elszámoltam.

Viszont a világ kõolajfogyasztása napi 85 millió hordó, ez C8H16-al számolva:

85 millió hordó / nap * 365 nap/év * 0.111 t/hordó * 0.15 ( kb ennyi tömegszázaléka hidrogén) * 9 (2 kg hidrogénbõl 18 kg víz lesz) / 1000 t / km3 (1 g víz telít 1 m3 levegõt -35 fokon normál nyomáson, de inkább kevesebb) = 4649000 km3/év, ez a föld felszínének egy százaléka 1 km vastagon. Mivel a víz fajhõje négyszerese a levegõének, ez azt jelenti, hogy évente 4%-al több napsugárzás "válik" üvegházhatássá, ennek ezért lehet jelentõsége.

Nem akartam beleszólni, de tulajdonképp végig sem gondoltam (és lehet nincs is igazam...), mégis a repülõgépes hasonlatod elsõ olvasatra olyan volt, mintha egy mokkáskanál sót dobnánk az óceánba...

A kõolajszármazékok égetésekor vízgõz keletkezik, pl a kerozin egyik fajtája:

C14H30 + 29 O2 = 14 CO2 + 15 H2O

, igy termel vizet, méghozzá olyat, ami eddig nem volt a légkörben.

Elszámoltam egy nagyságrendet, igy 200 év jött volna ki.

Várjunk már egy picit... mi az, hogy "gõzt termel"?
Visz magával vizet is? Mert a kerozinban úgy tudom, nincs víz?
Én azt hittem, a gõz, ami a kerozin égésekor keletkezik, az már az eleve levegõben levõ nedvesség kicsapódása, akarom mondani felforrása a sugárhajtómûveken keresztül. Vagy tévedek? Szerintem a gépek nem visznek fel magukkal extra vizet, hanem a már fent levõ nedvességet alakítják át....

Szerk: már késõ, elolvastam
Ha jól értem, ezt Te is végiggondoltad

Pár megjegyzés:

1. A vízpára fajhõje 4,18 kJ/kgK, a levegõé ennek negyede, azaz ha a CO2 emelkedése emeli 1%-al az átlag páratartalmat, akkor annak a hõtároló képességben 4% növekedés a következménye.

2. "Annyiban állásponttól függetlenül gyakorlatilag minden kutató egyetért, hogy a CO2 koncentráció iparosodás elõtti szintrõl ennek kétszeresére (280-ról 560ppm-re) emelkedése ÖNMAGÁBAN 0.5-0.7°c globális felmelegedést okozna 1750 és 2100 között"
Ez pusztán elméletek eredménye, amik pont ugyanakkora hibákat hordozhatnak magukban (vagy még nagyobbakat), mit a GFS mondjuk 15 napra elõre vagy bármi más 10 napnál távolabbra szóló elõrejelzés. Azaz jó esetben is a "vagy igaz vagy nem" a legerõsebb állítás az elmélet helyességére. Pláne mert kb. fogalmunk nincs hogy a CO2-T emelkedés közül melyik okozta melyiket.


3. "Tehát ha az utóbbi 30-40 évben megfigyelt melegedést az ember okozta volna, akkor a legtöbb besugárzást magának tudó trópusi légkörben, 7-8km-es magasságban kellett volna a hõmérsékletnek leginkább emelkednie"

Az ember alapvetõen az alsó 200 m-es légkört szennyezi és melegíti, ennek egyrészt idõ kell mire feljut 7-8 km magasra, másrészt feljutás elõtt egy jó része el is nyelõdik, azaz ebbõl talán nem következik hogy az emberi szennyezésnek 7 km magasan kellene legjobban melegítenie a légkört.

4. "Így viszont a metánmolekulák "munkanélküliekké" válnak."
Ez igy egyszerûen nem igaz, mert ettõl még azt a fotont, ami a metánmolekulát éri, el fogja nyelni. És mivel a koncentráció mindhárom gáz (CO2,H2O,CH4) esetében nagyon kicsi, nem fogják egymást kiárnyékolni, a hõelnyelés összeadódik.


Egyébként is nem az a kérdés hogy az emberi termelés maga melegíti-e az éghajlatot, hanem hogy mikor kapcsol be egy vissza nem fordítható pozitív, esetleg negatív visszacsatolást. Erre vonatkozóan pedig az égvilágon semmilyen információ és bizonyíték nincs, ami ennek a visszacsatolásnak a meglétét vagy a bekapcsolódását vagy az addig lévõ idõt bizonyítaná, cáfolná.

Szerintem nagy hiba azt hinni hogy bármilyen klimatológiai elmélet megalapozott lehet és a valósággal való bármilyen egyezés nem a véletlen mûve, amikor ma gyakorlatilag semmit nem tudunk az éghajlatról, a visszacsatolásokról, kapcsolatokról és a pontos elõrejelzések maximum 5 napra terjednek.

Egy viszont biztos: az elmúlt mondjuk 1000 évben az éghajlathoz szerintünk kapcsolódó paraméterek (légkör/vizek összetétele, hõmérséklete, áramlási minták stb) és az éghajlat egy többé-kevésbé állandó egységet alkotott úgy, hogy a legtöbb érték (összetétel, hõmérséklet stb) alig változott.
Ehhez képest manapság pl a CO2 érték (és még biztos sok más is, amit nem méricskélünk) az emberi tevékenység miatt egyre inkább kicsúszik az elmúlt 1000 évben megszokott kereteibõl és ennek garantáltan lesz következménye.

Szerencsére.

Nem tudom elképzelni, hogy mi, emberek ebbe az egyensúly-keresésbe érdemben - hosszabb távon - bele tudnánk szólni.

Légkörünk folyton-folyvást keresi az egyensúlyt és törekszik, hogy meg is tartsa azt. (A hõmérsékleti kilengések arra utalnak, hogy kevés sikerrel - nagyon, de nagyon hosszú folyamatról lehet szó.) Ez lehet szerintem az alapmagyarázata az éghajlatingadozások egész sorára. Hogy miért teszi, erre kellene megtalálnunk a választ. Ilyenképpen értelmetlen éghajlatváltozásról, mint fogalomról beszélnünk.

Magam részérõl hidegség álláspontját érzem hozzám közelebbnek. Nem, nem mennék bele tudományos fejtegetésekbe, annyira nem asztalom a téma, csupán mint hétköznapi ember gondolkodom el a kérdésen... Másrészrõl én nagyon szeretem, olvasni írásaitokat, pro-kontra véleményeket még ha egy kicsit olykor "komolyabb" hangnemre is váltotok. Tanulságos, igen jól érthetõen jártok körbe dolgokat.
Miért is érzem én (hétköznapi ember lévén), mondjuk úgy, hogy hidegség álláspontja közelebb áll (nekem!) a realitáshoz? Nos, mi emberek hajlamosak vagyunk azt képzelni, hogy mindent és bármikor irányíthatunk, mindenre kihathatunk, kontrollálhatunk stb. Ami valószínû egy bizonyos mértékig igaz is, s talán nincs ez máshogy klíma ügyileg sem. (Gondolok itt például az oroszok havazás "szabályzó" elképzeléseire, ami talán be is fuccsol...) Bizonyos, hogy egy kölcsönhatás részeként ily módon is hatunk a környezetünkre. Azt, hogy ilyen gigantikus méretekben is képesek vagyunk "beleszólni", az már-már enyhén szólva sztem kicsit "nagyképûség" is lehetne. Ha így is van, engem nem gyõztek meg még errõl... Gyerekkoromra visszaemlékezvén (70-es évek) egyes tudósok jégkorszak víziókkal riogattak, még az általános iskolában is esett róla szó! Floo sokszor felveti, hogy a szélsõségek növekedése esetleg lehetne egy irányadó. Hát, õszintén, nem tudom. Mindig elõttem marad bátyám pécsi esküvõjérõl (80-as évek) hazatérvén Villányban utolért jégesõ, félöklömnyi jégdarabokkal, máskor itt a városban a hirtelen lezúduló nagy esõktõl kiöntõ patakok, szintén gyerekkoromban derékig érõ hófalakban gázolás stb Sorolhatnám! Állíthatom, voltak akkor is szélsõségek és megkockáztatom, voltak a világ más pontjain is rendkívüli hidegek, melegek, csapadékok...
Nem, szerintem nagyon keveset tudunk még a bolygónkról, nem is beszélve a minket körülvevõ világegyetemrõl ahhoz, hogy kijelenthessük végkövetkeztetésként az Ember felelõsségét vagy uralmát mindenek felett. Mindemellett nem becsülöm alá a környezet védelmének szükségességét! Továbbá nagyon fontosnak tartom, mint régebben is írtam róla, hogy komoly tudományos módszerekkel, mérésekkel kell vizsgálni a kérdést. Azt viszont nem hiszem, ha egy "bármilyen" komoly folyamat, változás beindulna az éghajlatok, a Bolygónk életének alakulásában, arra képesek lennénk hatást gyakorolni. Kérlek benneteket bocsássátok meg nem nekem ezt a "tudománytalan" hozzászólást, ez csupán az én hétköznapi véleményem a témáról. Ígérem mostanában csakis olvasni fogom inkább a Ti szakmai érveléseiteket!

Ha tudsz mutatni egy olyan adatsort vagy grafikont, ahol az is látszik, hogy a CO2 elnyelési sávjainak alakja, szélessége milyen lesz különbözõ koncentrációk mellett, és ebbõl kiderül, hogy 100 ppm differencia csak jelentéktelen változáshoz vezet, akkor elfogadom, hogy ez semmiség. Viszont ha 0 és 300 ppm között 7°C különbség adódik a Föld egyensúlyi hõmérsékletére, akkor gyanítom, hogy legalábbis nem minden esetben van így. Ekkor a "100 ppm semmiség" önmagában nem állja meg a helyét, legalább annyit illik igazolni, hogy 300 ppm táján és felette már erõsen ellapul a koncentráció vs. egyensúlyi T görbéje.

"A metán elnyelési tartománya jóval kisebb, ráadásul mindkettõt 100%-ban lefedi a vízgõz."
Ez ellenben már a linkelt grafikon alapján sem igaz: kösd össze függõleges egyenesekkel a metán és a vízgõz görbéjét, láthatod, hogy a metáncsúcsok hullámhosszainál nincs 100%-on a vízgõz elnyelése.

Az a bibi a hokiütõ-diagrammal, és így az egész globális xxx dologgal, hogy egy alapjában is rendkívül hideg idõszakot (1870-es évek, az elmúlt több ezer év egyik leghidegebb idõszaka) tekintenek benne alapnak és ahhoz viszonyítanak elõre-hátra, ráadásul felszíni mérõállomások adatával.
Amik esetében az elmúlt száz évben látható emelkedési trendben az urbanizáció okozta hõszennyezés nem volt vizsgálva, ezt teszik kérdõjelessé a troposzférikus mérések.

Azaz valóban emelkedünk, ám mihez viszonyítva és milyen adatokkal számolva?

Az 1961-1990-es sokévi átlaghoz képest viszonyítani a globális felmelegedést például nem szerencsés, mivel az egy hûvösebb idõszak volt, szemben a 20-as-30-as évekkel.
Meg aztán ott van a másik dolog, mennyiben valós ez a felmelegedés, mennyire mérhetõ, a mérések valóban melegedést mutatnak-e hosszabb távon is.
De szerintem sokkal fontosabb lenne azt vizsgálni, hogy az idõjárási szituációkban, a frontokban történt-e változás!?
De errõl senki, vagy csak nagyon kevesen beszélnek.
Lehet vitatkozni, hogy 4 tized vagy 6 tized, majdnem tökmindegy, de az nagyon nem, ha valóban több lett a szélsõség.
Persze korábban is voltak, csak a kérdés, hogy amennyiben korábban csak epizódjelleggel történtek a szélsõségek, most meg rendszeresen elõfordulnak, akkor ez minek tulajdonítható!?

Az utolsó két mondatodban leírtakkal sajnos én is nagyon sokszor szembesültem.

A demagógia kissé talán erõs kifejezés, már megbocsáss. Én mindig igyekszem eltekinteni a hasonló jelzõk használatától (ha nem így tenném, nyugodtan figyelmeztessetek). Írtam bármi olyat ami valótlan? Az egy tízezred, az bizony egyetlen tízezred... és mindez jóval távolabb mutat annál, mint amit az elõbb leírtam:

Miért is vagyok szkeptikus? Érveim egyikét szeretném a továbbiakban kifejteni:

Az ember által okozott globális felmelegedés elméletének Akhilleusz-sarka a pozitív visszacsatolások megléte vagy hiánya. A szén-dioxid valóban üvegházhatású gáz, azonban "képességeit" tekintve önmagában túl gyenge ahhoz, hogy a beharangozottakkal egyenértékû változást legyen képes okozni. Annyiban állásponttól függetlenül gyakorlatilag minden kutató egyetért, hogy a CO2 koncentráció iparosodás elõtti szintrõl ennek kétszeresére (280-ról 560ppm-re) emelkedése ÖNMAGÁBAN 0.5-0.7°c globális felmelegedést okozna 1750 és 2100 között. A probléma az, hogy a hivatalos változat szerint a 20. század folyamán megfigyelt melegedés elérte a 0.7°c-ot, miközben a CO2 koncentráció ennek csak kis hányadával emelkedett (280-ról 380ppm-re). Nem kellett sokat várni a megoldásra: a magyarázat a pozitív visszacsatolások jelenlétét hangsúlyozta. Ezek közül az ún. vízpára-visszacsatolás a legerõteljesebb. Amennyiben növekszik a globális átlaghõmérséklet, akkor növekszik a párolgás, a több vízpára miatt a melegedési folyamat pedig "elrugaszkodik a talajtól". Ez az alapja a 3-4-5-6 és még több fokos felmelegedéssel történõ riogatásoknak. Nos, lássuk mit mond tapasztalati tudásunk, mire jutunk a természet megfigyelésébõl nyert adatokkal...

1. A légköri üvegházhatás jelenségét a városi forgalomhoz hasonlíthatjuk. Tegyük fel, hogy egy város agglomerációs gyûrûjébõl befelé végig autópályán lehet reggelente közlekedni, viszont este hazafelé menet, közlekedési lámpák tucatjain kell áthajtani. A lámák feltartják a kifelé irányuló forgalmat, azonban nem ejtik véglegesen csapdába. Az üvegházhatás pontosan ugyanígy mûködik, megnöveli egységnyi hõenergia légköri tartózkodási idejét. Ez nem a felszínt melegíti a legerõteljesebben, hanem a középsõ légkört és ez hõközléssel átadódik a felszínre (a forgalmi dugó sem a városközpontban alakulna ki).

Tehát ha az utóbbi 30-40 évben megfigyelt melegedést az ember okozta volna, akkor a legtöbb besugárzást magának tudó trópusi légkörben, 7-8km-es magasságban kellett volna a hõmérsékletnek leginkább emelkednie. Az összes klímamodell elõrejelzi a "forró pont" vagy "üvegház ujjlenyomat" kialakulását. (IPCC jelentés, Elsõ Munkacsoport, lásd F ábra Link ).

Ezek után prezentálom Neked a szürke valóságot, amelynek forrása tapasztalati tudás - mûholdas és radioszondás megfigyelési sorok:

A légköri üvegházhatás erõsödésének és a pozitív visszacsatolásoknak nyoma sincs, a légkörben felhalmozódó hõtöbblet pedig úgy tûnik, mintha a felszínrõl származna. Ebbõl meglehetõsen sok következtetés levonható, amirõl a terjedelem miatt sajnos most nem tudok írni. További problémát jelent a felmelegedés hiánya 1997 óta. Az 1997 és 2009 közötti összesen 13 év folyamán ugyanis 4 tizedfoknyi globális felmelegedésnek kellett volna bekövetkeznie ahhoz, hogy 2100-ra elérjük a középbecslésnek számító 3 fokos mértéket.

Az eddig leírtak mellett a szén-dioxid elnyelési tartománya elképesztõen szûk, a felszínrõl a világûr felé tartó infravörös sugárzás egy apró hányadát képes csak visszatartani. Pontosabban nem is visszatartás, vagy csapdába ejtés történik, ez egy rendkívül rossz hasonlat, és sajnos ez került bele a köztudatba.

Az üvegházhatású gázok bizonyos hullámhosszú sugárzást képesek elnyelni, ezáltal növekszik a hõmérsékletük, és természetesen ezt a hõtöbbletet hõközléssel átadják a környezetüknek. Link Minden ilyen gáz más-más elnyelési tartománnyal rendelkezik, A CO2-nél például kb. 30-szor erõsebb a vízgõz hatása. Ennek ellenére a szén-dioxid infravörös tartományban egy jelentõs elnyelési tartománnyal rendelkezik, amelyben "versenytársa" a vízpárának (részben átfedik egymást). A metán elnyelési tartománya jóval kisebb, ráadásul mindkettõt 100%-ban lefedi a vízgõz. A metánnal kapcsolatos "22-szer erõsebb a CO2-nél" híresztelésnek annyi alapja van, hogy ha a légkörben nem lenne jelen nagyobb mennyiségû vízpára, akkor tényleg hatékonyan mûködne. Így viszont a metánmolekulák "munkanélküliekké" válnak.

Minél több idõmet áldozom az ember által okozott felmelegedéssel kapcsolatos elmélet kutatásának, egyre inkább úgy tûnik számomra, hogy a hivatalos álláspont részben vagy egészben téves. Az emberi hatás létét nem kétlem, csak a mértéke elenyészõ a természet erejéhez képest.

Kérlek minden esetben tájékozódj, mielõtt a másikat szándékos félrevezetéssel, ergo hazudozással vádolod meg. Amennyiben a másik fél esetleg olyat is állítana, ami kétségbe vonható, általában utolsó lehetõségként kell felmerüljön a szándékos tényferdítés vádja. Megértésed elõre is köszönöm

Azért egy kis demagógiáért neked sem kell a szomszédba menned.

"napjaink civilizációs gõgje vezethetett el odáig, hogy azt merjük gondolni, a légkör egyetlen tízezred részét megváltoztatva képesek vagyunk önkényesen átformálni a Föld éghajlati rendszerét..."

Egy tízezred rész nem feltétlenül sok, viszont sajnos a szóban forgó tízezred pont abból az anyagból áll, amibõl már az emberi tevékenység elõtt jelenlévõ 2 és fél tízezred rész is kb. 7°C-kal emelte a Föld egyensúlyi hõmérsékletét. Ráadásul van a légkörben olyan gáz (CH4) is, ami csak 2 milliomod részt tesz ki, mégis közel 1°C-kal emeli az egyensúlyi hõmérsékletet.

Természetesen tudom, hogy a koncentráció és az adódó egyensúlyi T között nem lineáris a kapcsolat, ill. az egyensúly sem áll be egykönnyen, mivel jónéhány késleltetõ és pozitív vagy negatív visszacsatoló hatás szól bele a történetbe. De ha a koncentráció csekélységével próbálod az emberi eredetû klímaváltozás veszélyét (figyelem, nem tényét!) nevetségessé tenni, az abszolút tudománytalan.

Link

Lehet valami utóhangja a nyárra anank hogy ilyen nagy a hótakaró?ill. vissza talált már a golf áramlat?

Egy vagy több visszahúzódó gleccser bizonyítékkal szolgálhat a helyi, regionális, vagy akár globális hõmérsékleti viszonyok, ezen felül a helyi csapadékviszonyok változásaira. Azonban ezek a jelenségek egyáltalán nem mondanak semmit azzal kapcsolatban, hogy az emberi tevékenységgel összefüggésbe hozhatóak-e a megfigyelt változások. A melegedés bizonyítéka alátámasztja magát a felmelegedési tendenciát, viszont nem bizonyíték arra, hogy a fentieket az emberiség mindennapi életvitele okozta volna. A média, valamint az ember által okozott globális felmelegedés elméletének (AGW) propagálói elõszeretettel mutatnak ilyen képsorokat, mikor ez az õ általuk képviselt álláspont valóságalapja szempontjából lényegtelen. Sajnos ez a nyilvánvaló logikai hiba a nézõk/olvasók többségében egyáltalán nem tudatosul

Érdemes vetni egy pillantást a grönlandi jégminták alapján készült hõmérsékleti rekonstrukcióra:

Az elmúlt 500 évben igen kiugró a 20. század elején a sarkvidéken bekövetkezett felmelegedés, az ábra a hírhedt hokiütõ grafikonra emlékezet: Link Mûszeres megfigyelések alapján 1920 óta Grönland nem melegedett tovább, ráadásul a két világháború között napjainknál melegebb klíma jellemezte a szigetet. Link Ezt a tényt valahogy elfelejtik azok, akik a jégolvadással a nap 24 órájában riogatnak minket...

Az elmúlt 9000 évet vizsgálva a 20. századi hõmérséklet-emelkedés jelentéktelen, eltörpül a mostani interglaciális korábbi éghajlatváltozásaihoz képest. Link

Elmúlt 50.000 év: Link A mi kis globális felmelegedésünk észrevétele az adatsorban komoly koncentrációt igényel.

A jég igen sok alkalommal visszahúzódott már, ugyanis a klímaváltozások idején azok irányától függetlenül mást nem tehetett. Az olvadás egyáltalán nem fogható fel katasztrofális jelenségnek, ahogyan a jelenkori állapotok bármilyen irányú megváltozása sem katasztrófa. Az éghajlat állandó változásban van, nem létezik a zöldek által oly sokat emlegetett "normális" állapota, maga a változás folyamata tekinthetõ természetesnek. Például az 1961-90-es bázisidõszak számunkra hasznos támpont lehet, azonban ez sem kiáltható ki "normálisnak" és "élhetõnek".

Az éghajlat változása számunkra adottság, amelyhez alkalmazkodnunk kell, mást sajnos nem áll módunkban tenni. Az elmúlt évezredek során az emberiség ezt "szótlanul" meg is tette, csupán napjaink civilizációs gõgje vezethetett el odáig, hogy azt merjük gondolni, a légkör egyetlen tízezred részét megváltoztatva (ennyivel sikerült ugyanis komoly erõfeszítések árán) képesek vagyunk önkényesen átformálni (tönkretenni) a Föld éghajlati rendszerét...


A jégmintás adatok ebben a tanulmányban szerepeltek: Alley, R.B. 2000. The Younger Dryas cold interval as viewed from central Greenland. Quaternary Science Reviews 19:213-226.

Link James Balog: Idõzített felvételek bizonyítják a súlyos jégveszteséget

Akkor ez rendkívülinek mondható, nem?

Végignéztem ismét, olyan 1990 óta nem fordult elõ (kivéve talán 1998 és 1999), hogy befagyott volna, elõtte viszont csak 1-2 év kivétel van (1983 1984 talán még 1987 is). Így hát sajnos ez az elmõlt években nem fordult elõ (bár 2001 és talán 2003 is jó év volt). Azóta van friss térkép: Link jól lehûlt Izlandtól É-ra a tenger, talán lehet fagyás, ha ismét beérkezik oda a hideg. Addig most erõs enyheség áramlik oda.

Reméljük mihamarabb észhez tér aki ezt készítette!

Link

Köszönöm a választ!

Az Antarktisz jégsapkája hatalmas gleccserekben folyamatosan "folyik" lefelé a kontinensrõl minden irányban, a tenger felé, az utánpótlását pedig a lehulló hó biztosítja. Pont úgy, mint pl. az Alpok gleccsereinél, csak a méretek több nagyságrenddel hatalmasabbak. A jégmezõ peremén teljesen természetes módon leválnak hol kisebb, hol nagyobb tömbök, hiszen a jégsapka nem hízhat a végtelenségig. (Szerencsés esetben egyensúlyban van: annyi jeget veszít a peremén, amennyivel a tetejét a csapadék gyarapítja.)

A jégmezõk leválásának közvetlen oka egyébként a tengeri árapály mellett a jég elõrehaladásának egyenlõtlen sebessége. Ahol hátulról egy nagy gleccser "tolja" a jégmezõt, ott gyorsabban menne, ahol az eleje nem úszik a tengervízen, hanem a tengerszint alatti aljzaton "gyökerezik", ott ez fékezi az elõrehaladást. Az eltérõ sebességû részek között pedig feszültség keletkezik, ami végsõ soron szét tudja szakítani a jeget.

A nagy kérdés az, hogy a jégtömeg egyensúlya jelenleg fennáll-e. A kutatási eredmények azt mutatják, hogy a földrész nagyobb, ún. kelet-antarktiszi részén igen, tehát ott hiába látunk néha hatalmas leszakadó jégmezõket (pl. a Ross-jégself peremén), ez a veszteség kb. ugyanannyi, amennyivel a csapadék a jégsapka "fenti" részét gyarapítja. A Nyugat-Antarktiszra viszont, bár nagy bizonytalanság mellett, de a legtöbb kutatás negatív mérleget mutat, vagyis a jégmezõnek az a része fogyóban lehet. Fontos viszont, hogy ugyanezek a kutatások azt is kimutatták: az antarktiszi jég nem évtizedek, hanem tízezer évek(!) alatt reagál érdemben a körülmények változására. Vagyis a mostani fogyás valószínûleg nem a legújabb "klímaváltozás" eredménye. Inkább arról van szó, hogy a 10 ezer éve véget ért "jégkorszak" (glaciális) végén történt melegedést még mindig nem követte le teljesen a jégsapka, nem állt be az új, az enyhébb klímának megfelelõ egyensúlyi állapota. Sajnos mûholdfelvételek nem túl régóta készülnek, tehát nincs rá bizonyíték, hogy pl. az 1800-as években, vagy teszem azt, 5000 évvel ezelõtt is ekkora jégmezõk váltak le onnan, de gyaníthatóan ez a helyzet. Az észlelt fogyás üteme ui. nem különösebben "vészes": még ha ebben az ütemben folytatódna, akkor is több százezer év kellene a nyugat-antarktiszi jégmezõ elfogyásához, ami ráadásul az Antarktisz teljes jégtömegének csak harmadát-negyedét jelenti (a keleti, stabilnak látszó jégmezõ teszi ki a többit).

Egyre gondolunk. Ugyanis ott ahol a tenger és jég találkozik, szinte folyamatos a jéghegyképzõdés, amely természetes folyamat. Megintcsak azt mondom, hogy túl hamar kiáltják ki a globális felmelegedést okként. Olyan nem lehetséges, hogy pl. túlhízik egy parti sáv és egész egyszerûen kénytelen leszakadni, helyet változtatni. Kíváncsi vagyok visszafagy-e majd egyébként. Mert pl. olyan ötletem is van, hogy pl. azon a helyen folyamatosan van egy visszafagyási leválási ciklus, így a kapcsolódási ponton lehetséges egy gyengébb sáv, és ott fog megrepedni. Azután ott lehet okként a gyenge szeizmikus tevékenység (talán csak véletlen egybeesés Haiti?). Tévedés ne essék, nem tudom, a felmelegedés is lehet ok, csupán kérdések merülnek fel bennem, hogy bárki is kísérletet tesz-e ilyenkor egy ilyen esemény lehetséges okait számba venni és minden logikus okot megvizsgálni, és ily módon következtetéseket levonni. Azt hiszem, ezt hívják tudományos igényességnek.

Pedig még becézgeti is õket (l. felirat az céleszközön)

Nekem az tûnt föl ezekkel az Antarktiszos cikkekkel kapcsolatban, hogy a képek a déli félteke nyarán készültek. Engem nem lepett meg, hogy nyáron olvad a jég. Olyan képsorozatot nem láttam, ahol ugyanaz a terület van fotózva mondjuk 79/89/99/09-ben. Az esetleg mondana valamit a változásról.

Szerintem még a jeges zivatarfelhõk is megijednek tõle, azért jó jégelhárítós
Mint egy gerillaharcos

Cauchyval nem is mernék vitába szállni: Link

A sarki jegeken vitázóknak ajánlom figyelmébe, szerintem õk is errõl vitatkozhattak Link
Jó lesz vigyázni, a téma erõsen agresszívvá teszi a népet!

Feltennék egy (számomra) érdekes kérdést, anélkül, hogy pro-kontra állást foglalnék. Mi okozhatja egy hasonló méretû, tehát igazán gigantikus jéghegy /jégsziget leválását. Csak az olvadás, avagy mi még, illetve az egyes lehetséges okok közül hogyan lehet biztosan meghatározni, hogy melyik ok a legvalószínûbb?

A bulvársajtó "vészmadárkodása" szerintem is túlzás az Antarktisz jégtakarójának fogyása kapcsán. Viszont (ahogy már korábban is jeleztem) erre egyáltalán nem válasz a tengeri jégkiterjedés átlagos vagy átlag feletti nagysága. Hiszen ha a gleccserek (vagyis a szárazföldi jég, amirõl az Index cikke szól) fogyása felgyorsul, akkor az onnan leszakadó "jégszigetek" épp növelik a tengeri jég mennyiségét!