Globális jelenségek
Zoltán 68. Üzenetedhez mellékelt kép nagyon kedves, gyermekkoromra emlékeztet. Kérdõjelezted a 30 ill. 50 éves megfigyeléseket. Nem vitatom, hogy azokból nem lehet nagyon messzire vezetõ következtetéseket levonni. De gondolom a tendenciákat nem vonod kétségbe. Persze, jó lenne mondjuk 100 éves megfigyelési adatsort produkálni, de ennek határt szab az emberi életkor végessége. Természetesen folytatom, amíg lehet.
A témában kibontakozó vitáról annyit, hogy úgy tûnik két nézet ütközik, mégpedig a klímaváltozás bekövetkezését elõrejelzõk és a vitatók között. Gyakran hivatkoznak a IPPC jelentésre kétségbevonva annak megállapításait. Szerintem ehelyett inkább érdemes lenne alaposan tanulmányozni, az Intézet és mások közremûködésével megjelent 2050 ill. 2100-ig készített azon szcenáriókat, amelyek azt vizsgálják, hogy a Föld átlaghõmérsékletének emelkedése 1-1 fokkal milyen kihatással lenne az idõjárás kialakulására és ennek alapulvételével folytatni, az egyébként nagyon érdekes és hasznos eszmecserét. Utalok Czelnai Rudolf cikkére, melyben keményen ostorozza a témában felvetõdött áltudományos nézeteket és az azok alapján, a médiák szanzációhajhászó beállításait (megjegyzem, hogy a TV-ben az amerikai filmgyártás felkapott témája, a különféle éghajlatváltozással összefüggõ katasztrófák bemutatása). Persze nem szabad mindent "benyelni" amit a médiák mutatnak, de viszont fel kell készülni a várható klímaváltozásra és egyidejûleg az emberiségnek szemléletet kell váltania a légkör további terhelésének csökkentésére, már magunk, de fõleg utódaink érdekében, amit Czelnai Rudolf is hangsúlyoz. Itt térek ki arra, hogy némely hozzászóló nem szereti, ha a klímapolitikáról esik szó. Szuverén joga persze ez, de legyen szabad emlékeztetnem, hogy nemcsak van klímapolitika, de az sok tekintetben meghatározó, a jövõt illetõen. Manapság pedig éppen nincs annak ideje, hogy a szent tudomány elefántcsonttornyába bezárkózva próbáljuk a politikát úgy általában, de a klíma tekintetében is elhárítani magunktól. Hiszen a politikusok döntései mindenkit érintenek valamilyen formában legyen az pozitív, vagy negatív és ezt a bõrünkön érezzük. Nagyon elgondolkodtató Czelnai azon megállapítása, hogy a tudomány e téren eddig elért eredményei nincsenek úgy kommunikálva, hogy azt egy alacsony képzettségû ember érdeklõdését felkeltse és befogadóvá tegye. Tehát nem elég kutatni és azt elért eredményeket publikálni a szûk szakmai közösségnek, de azt jól "el kellene adni" a közvéleménynek, mert csak így érhetõ el, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni és számot vetnek azzal, hogy egyénileg mit is tehetek. Vagyis a kutatók mellé kellenének olyan egyéniségek, kik a klíma terén rendelkeznek kellõ alapismeretekkel és kommunikációs képzettséggel is bírva állnának a média elé. Nem véletlen, hogy a politikusok is keresik az ilyen kvalitású embereket, akik napi szinten folytatják a közvélemény tájékoztatását.
A témában kibontakozó vitáról annyit, hogy úgy tûnik két nézet ütközik, mégpedig a klímaváltozás bekövetkezését elõrejelzõk és a vitatók között. Gyakran hivatkoznak a IPPC jelentésre kétségbevonva annak megállapításait. Szerintem ehelyett inkább érdemes lenne alaposan tanulmányozni, az Intézet és mások közremûködésével megjelent 2050 ill. 2100-ig készített azon szcenáriókat, amelyek azt vizsgálják, hogy a Föld átlaghõmérsékletének emelkedése 1-1 fokkal milyen kihatással lenne az idõjárás kialakulására és ennek alapulvételével folytatni, az egyébként nagyon érdekes és hasznos eszmecserét. Utalok Czelnai Rudolf cikkére, melyben keményen ostorozza a témában felvetõdött áltudományos nézeteket és az azok alapján, a médiák szanzációhajhászó beállításait (megjegyzem, hogy a TV-ben az amerikai filmgyártás felkapott témája, a különféle éghajlatváltozással összefüggõ katasztrófák bemutatása). Persze nem szabad mindent "benyelni" amit a médiák mutatnak, de viszont fel kell készülni a várható klímaváltozásra és egyidejûleg az emberiségnek szemléletet kell váltania a légkör további terhelésének csökkentésére, már magunk, de fõleg utódaink érdekében, amit Czelnai Rudolf is hangsúlyoz. Itt térek ki arra, hogy némely hozzászóló nem szereti, ha a klímapolitikáról esik szó. Szuverén joga persze ez, de legyen szabad emlékeztetnem, hogy nemcsak van klímapolitika, de az sok tekintetben meghatározó, a jövõt illetõen. Manapság pedig éppen nincs annak ideje, hogy a szent tudomány elefántcsonttornyába bezárkózva próbáljuk a politikát úgy általában, de a klíma tekintetében is elhárítani magunktól. Hiszen a politikusok döntései mindenkit érintenek valamilyen formában legyen az pozitív, vagy negatív és ezt a bõrünkön érezzük. Nagyon elgondolkodtató Czelnai azon megállapítása, hogy a tudomány e téren eddig elért eredményei nincsenek úgy kommunikálva, hogy azt egy alacsony képzettségû ember érdeklõdését felkeltse és befogadóvá tegye. Tehát nem elég kutatni és azt elért eredményeket publikálni a szûk szakmai közösségnek, de azt jól "el kellene adni" a közvéleménynek, mert csak így érhetõ el, hogy az emberek elkezdenek gondolkodni és számot vetnek azzal, hogy egyénileg mit is tehetek. Vagyis a kutatók mellé kellenének olyan egyéniségek, kik a klíma terén rendelkeznek kellõ alapismeretekkel és kommunikációs képzettséggel is bírva állnának a média elé. Nem véletlen, hogy a politikusok is keresik az ilyen kvalitású embereket, akik napi szinten folytatják a közvélemény tájékoztatását.
Véleményem az -ahogy az alábbiakban már leírtam- hogy a hosszasan alacsony naptevékenység idején tapasztalt hõcsökkenés fõ oka nem a napállandó kismértékû csökkenésében keresendõ, hanem abban, hogy ilyenkor megnõ a kisugárzás a sarkvidéken, s ez elsõsorban a téli félévre vonatkozik. A nyarak csupán másodlagosan, a sarki jégtömeg megnövekedésével válnak hûvösebbé. A jelenség hatásaiban éppen olyan, mintha széndioxid vonódott volna ki a légkörbõl, csökkentve az üvegház hatást. Az alacsony naptevékenység másik velejárója a nyugatiáramlás-hajlam csökkenése. Ez európai viszonylatban a kontinentális jelleg erõsödését vonja maga után: szigorú teleket, valamint a megnövekedett sarki jégtömeg ellenére gyakran forró nyarakat.
(
Huh, az elsõ szakaszban a zárójeles rész hibás, el van számolva, elnézést. Már nem tudtam szerkeszteni. Az albedó fogalmát rosszul vezettem be, az albedó ebben az esetben 1-A -val van jelölve. Helyes értéke tehát 91%.
)
Huh, az elsõ szakaszban a zárójeles rész hibás, el van számolva, elnézést. Már nem tudtam szerkeszteni. Az albedó fogalmát rosszul vezettem be, az albedó ebben az esetben 1-A -val van jelölve. Helyes értéke tehát 91%.
)
Durva egyszerûsítésekkel a következõ vezethetõ le a Föld felszíni hõmérséklete (T), albedója (A) és a Napállandó (I) között: (T^4)/(A*I)=állandó. Ekkor az albedót térben állandóna vettem és beleépítettem a légkör minden hatását. Így azonban az albedó ismeretlen mennyiség. (T=+14°C-s átlaghõmérséklet, I=1361W/m^2 Napállandó [wikipedia] és R=6371km sugarú gömb alakú Föld esetén az átlagos albedóra az A=2pi*R^2*I/(T^4*szigma) képletbõl csak 9%-ot kapunk. Ez nyilván nem annyi. A képlet az elnyelt napenergia és a hõmérsékleti kisugárzás egyensúlyából vezethetõ le.)
Ha a napállandót változtatjuk, akkor vajon mekkora egyensúlyi hõmérsékletet kapunk? T2=T1*^4 . Ha az albedó eközben állandó, akkor a képlet egyszerûsödik. A Maunder-minimumban a Napállandó 1%-kal csökkent, akkor I2/I1 legyen 0,99. Ebbõl a T2/T1=0,99^4=0,96. T1=287°C-ra így T2=275,7°C. Az én fenti leegyszerûsített modellem tanulmányaim szerint nem okoz akkora hibát, hogy ez ne kérdõjelezze meg a -0,3°C helyességét. Tehát egy ekkora energiahiány simán okozhat több fokos lehûlést (ebben a modellben több, mint 11-et, amit a légköri csatolások a valóságban csökkentenek ugyan, de nem tüntetnek el -0,3°C-ig) a globális átlaghõmérsékletben.
Ha a napállandót változtatjuk, akkor vajon mekkora egyensúlyi hõmérsékletet kapunk? T2=T1*^4 . Ha az albedó eközben állandó, akkor a képlet egyszerûsödik. A Maunder-minimumban a Napállandó 1%-kal csökkent, akkor I2/I1 legyen 0,99. Ebbõl a T2/T1=0,99^4=0,96. T1=287°C-ra így T2=275,7°C. Az én fenti leegyszerûsített modellem tanulmányaim szerint nem okoz akkora hibát, hogy ez ne kérdõjelezze meg a -0,3°C helyességét. Tehát egy ekkora energiahiány simán okozhat több fokos lehûlést (ebben a modellben több, mint 11-et, amit a légköri csatolások a valóságban csökkentenek ugyan, de nem tüntetnek el -0,3°C-ig) a globális átlaghõmérsékletben.
"... a másik szerint a napfolttevékenység pont olyan alacsony volt, mint a 2008-2009-ben."
Itt van a kutya elásva szerintem. Ugyanis 2008-2009-ben éppen eleve minimumban volt a Nap (két 11 éves ciklus között, és most ne keverjük bele, hogy váratlanul hosszúra nyúlt, meg hogy gyenge a következõ ciklus).Nos a helyzet az, hogy a Maunder-minimumban pont ugyanúgy nem volt napfolt, mint 2008-2009-ben, csak az 70 évig tartott.
"... a Nap által kibocsátott energia nem játszhatott meghatározó szerepet a kis jégkorszak alatti lehûlésben, amikor a hõmérséklet lényegesen alacsonyabb volt, mint egyébként a szunnyadó napfolttevékenységi idõszakok alatt."
Ahhoz, hogy ezt ki lehessen jelenteni, szükséges, hogy bizonyított tény legyen az, hogy a légkör gyakorlatilag egy év alatt reagálni tudjon a napfolt-hiányra. Ezt azonban kétségtelenül cáfolja az a tény, hogy nincs 11 évente egy évig ultrakis-jégkorszak .
A -0,3°C-ról végzek egy kis számítást, ha nem fáradok el benne.
Itt van a kutya elásva szerintem. Ugyanis 2008-2009-ben éppen eleve minimumban volt a Nap (két 11 éves ciklus között, és most ne keverjük bele, hogy váratlanul hosszúra nyúlt, meg hogy gyenge a következõ ciklus).Nos a helyzet az, hogy a Maunder-minimumban pont ugyanúgy nem volt napfolt, mint 2008-2009-ben, csak az 70 évig tartott.
"... a Nap által kibocsátott energia nem játszhatott meghatározó szerepet a kis jégkorszak alatti lehûlésben, amikor a hõmérséklet lényegesen alacsonyabb volt, mint egyébként a szunnyadó napfolttevékenységi idõszakok alatt."
Ahhoz, hogy ezt ki lehessen jelenteni, szükséges, hogy bizonyított tény legyen az, hogy a légkör gyakorlatilag egy év alatt reagálni tudjon a napfolt-hiányra. Ezt azonban kétségtelenül cáfolja az a tény, hogy nincs 11 évente egy évig ultrakis-jégkorszak
.A -0,3°C-ról végzek egy kis számítást, ha nem fáradok el benne.
Sziasztok! Még nincs itt a tél (amikor általában megjelenek), de találtam egy cikket, ami érdekes lehet itt mindenkinek:
Link
Vélemény?
Link
Vélemény?
Véleményem szerint valóban túlzás "fordulatból" úgy minõsíteni a melegedés-párti tudósokat. Ugyanakkor az a tény, hogy az anomáliák relatív szórása több száz százalék, enyhén szólva is megkérdõjelezi a felmelegedés nagynak kikiáltott valószínûségét.
Az, hogy mostanság milyen események történnek, és hogyan változnak, az egy dolog. De megdõlni látszik az IPCC által elõrejelzett éghajlatváltozás, vagy legalábbis a legoptimistább verziók jöhetnek be. Ugyanis abszolút nem volt szó arról, hogy bármikor is lehet megtorpanás, állandóan a folyamatos melegedést mondták. Azóta persze mondják, hogy lehet megtorpanás, amióta volt (1999 óta az van).
A "valódi" klímakutatók manapság egyre inkább rájönnek, hogy a naptevékenység hatása jóval erõsebb, mint ahogy azt gondolták, és itt nem a Maunder-minimumra kell gondolni, hanem az utóbbi 1-2(-3) évre.
Plusz, amit már emlegettem párszor, a svadasz által linkelt trieszti konferencián az is kiderült, hogy az AMO-jelenséget sem ismerjük eléggé.
Az üvegházgáz-kibocsátás a gazdasággal összefüggõ folyamat, ami szintén kaotikusan viselkedik.
A meteorológiai mérések a XVIII. sz végén kezdõdtek, és a mai napig is (elsõsorban az óceánok területén) túl ritka a lefedettség, ennek ellenére sok kutató vakon hisz a klímamodellek eredményében.
Én nem megkérdõjelezem a felmelegedést, csak egész egyszerûen a bizonyítékként felhozott tényeket elégtelennek tartom. Ennek legkülönfélébb okairól Czelnai is írt, amit Noli linkelt még áprilisban: Link (Ez a cikk olyanokba is belemegy egyébként, amikbe én már nem szeretek, vagyis annyira nem érdekel: a klímapolitikába.)
Errõl itt szerintem a legtöbben hasonlóan gondolkodnak, szerencsére.
Az, hogy mostanság milyen események történnek, és hogyan változnak, az egy dolog. De megdõlni látszik az IPCC által elõrejelzett éghajlatváltozás, vagy legalábbis a legoptimistább verziók jöhetnek be. Ugyanis abszolút nem volt szó arról, hogy bármikor is lehet megtorpanás, állandóan a folyamatos melegedést mondták. Azóta persze mondják, hogy lehet megtorpanás, amióta volt (1999 óta az van).
A "valódi" klímakutatók manapság egyre inkább rájönnek, hogy a naptevékenység hatása jóval erõsebb, mint ahogy azt gondolták, és itt nem a Maunder-minimumra kell gondolni, hanem az utóbbi 1-2(-3) évre.
Plusz, amit már emlegettem párszor, a svadasz által linkelt trieszti konferencián az is kiderült, hogy az AMO-jelenséget sem ismerjük eléggé.
Az üvegházgáz-kibocsátás a gazdasággal összefüggõ folyamat, ami szintén kaotikusan viselkedik.
A meteorológiai mérések a XVIII. sz végén kezdõdtek, és a mai napig is (elsõsorban az óceánok területén) túl ritka a lefedettség, ennek ellenére sok kutató vakon hisz a klímamodellek eredményében.
Én nem megkérdõjelezem a felmelegedést, csak egész egyszerûen a bizonyítékként felhozott tényeket elégtelennek tartom. Ennek legkülönfélébb okairól Czelnai is írt, amit Noli linkelt még áprilisban: Link (Ez a cikk olyanokba is belemegy egyébként, amikbe én már nem szeretek, vagyis annyira nem érdekel: a klímapolitikába.)
Errõl itt szerintem a legtöbben hasonlóan gondolkodnak, szerencsére.
Olvasva a különféle véleményeket, kommenteket, egy dolog biztosnak tûnik, a változás.
Csekélységem közel ötven éve figyeli az idõjárás napi alakulását és feljegyzi azt. Ezen idõszak alatt egyértelmûen bizonyultnak látom, hogy egy nagyobb arányú éghajlatváltozás elõtt állunk. Csak két fontos dolgot említek még alátámasztásként. Az egyik, Bartholy Judit tanszékvezetõ az MMT-ben tartott elõadásában elmondta, hogy az északnyugat felõl érkezõ ciklonok gyakorisága csökken, viszont intenzitásuk nõ. Másik, az Idõjárás c. folyóiratban 2009-ben megjelent egy táblázat, a Paksi meteorológiai állomáson 30 év alatt mért hõmérsékleti maximumokról, minimumokról és a középértékekrõl, továbbá az évi csapadékösszegekrõl. Ezeket grafikusan ábárázoltam, majd 3 és 5 tagú mozgó átlagokkal számolva és ábrázolva a trendeket, egyértemû volt, hogy azok melegedésre utalnak. A csapadékösszeg pedig még markánsabban mutatta mindezt és azt is, hogy nõtt az ingadozás mértéke. Ami pedig azon véleményeket illeti, hogy egyes tudósok, befolyásolva, netán lefizetve lennének arra, hogy bizonyítsák a globális felmelegedést, azt egyhén szólva inszinuációnak tartom. Részemrõl inkább tartom ilyennek azokat a szakértõket, akik bizonyítani próbálják, hogy szó sincs errõl és mindezt makacsul hangoztatják. Figyelmen kívül hagyják az olyan tényeket, hogy például, már járható lett az északnyugati átjáró, erõteljesen olvadnak a sarki jégpáncélok és visszahúzódóban vannak a gleccserek, egyre pusztítóbb hurrikánok, tornádók söpörnek végig az amerikai kontinens északi felén, immár New Yorkot is elérve, Afrikában terjeszkedik a sivatag. Folytassam, talán felesleges. Szerintem a tudománynak, de az átlagnál tájékozottabbaknak is elemi kötelessége, hogy a valós folyamatokból levont következtetésekkel álljanak elõ és nem pedig egy prekoncepció bizonyítására próbáljanak adatokat összehozni. Hogy lesz-e egy új jégkorszak, ez sincs kizárva, de a jelek egyenlõre nem erre utalnak.
Csekélységem közel ötven éve figyeli az idõjárás napi alakulását és feljegyzi azt. Ezen idõszak alatt egyértelmûen bizonyultnak látom, hogy egy nagyobb arányú éghajlatváltozás elõtt állunk. Csak két fontos dolgot említek még alátámasztásként. Az egyik, Bartholy Judit tanszékvezetõ az MMT-ben tartott elõadásában elmondta, hogy az északnyugat felõl érkezõ ciklonok gyakorisága csökken, viszont intenzitásuk nõ. Másik, az Idõjárás c. folyóiratban 2009-ben megjelent egy táblázat, a Paksi meteorológiai állomáson 30 év alatt mért hõmérsékleti maximumokról, minimumokról és a középértékekrõl, továbbá az évi csapadékösszegekrõl. Ezeket grafikusan ábárázoltam, majd 3 és 5 tagú mozgó átlagokkal számolva és ábrázolva a trendeket, egyértemû volt, hogy azok melegedésre utalnak. A csapadékösszeg pedig még markánsabban mutatta mindezt és azt is, hogy nõtt az ingadozás mértéke. Ami pedig azon véleményeket illeti, hogy egyes tudósok, befolyásolva, netán lefizetve lennének arra, hogy bizonyítsák a globális felmelegedést, azt egyhén szólva inszinuációnak tartom. Részemrõl inkább tartom ilyennek azokat a szakértõket, akik bizonyítani próbálják, hogy szó sincs errõl és mindezt makacsul hangoztatják. Figyelmen kívül hagyják az olyan tényeket, hogy például, már járható lett az északnyugati átjáró, erõteljesen olvadnak a sarki jégpáncélok és visszahúzódóban vannak a gleccserek, egyre pusztítóbb hurrikánok, tornádók söpörnek végig az amerikai kontinens északi felén, immár New Yorkot is elérve, Afrikában terjeszkedik a sivatag. Folytassam, talán felesleges. Szerintem a tudománynak, de az átlagnál tájékozottabbaknak is elemi kötelessége, hogy a valós folyamatokból levont következtetésekkel álljanak elõ és nem pedig egy prekoncepció bizonyítására próbáljanak adatokat összehozni. Hogy lesz-e egy új jégkorszak, ez sincs kizárva, de a jelek egyenlõre nem erre utalnak.
Nem láttam még linkelve, ezért beteszem ide: Az OMSZ honlapon olvasható az áprilisban közzétett, klímaváltozással kapcsolatos kérdõív kiértékelése: Link
Elsõ megközelítésben én is gondoltam a felmelegedõ légréteg miatti hõsugárzás visszaverõdésre. Ez elméletileg elképzelhetõ, a visszasugárzó hõ mennyisége kérdéses. Van egy másik mechanizmus is, ami szintén csökkenti a hõkisugárzást a pólusokon erõs naptevékenység idején. A magaslégkör felmelegedõ rétegében eszerint örvénylések jönnek létre, melyek összekapcsolódnak a szubarktikus alacsony nyomású öv ciklonjaival. Végeredményben megnõ a ciklonaktivitás a sarkvidéken, ennek következtében kevésbé fejlõdhet ki az az önerõsítõ folyamat, melynek révén hideg anticiklonok jelennek meg, melyekben a kisugárzás uralkodóvá válik.
A naptevékenységgel szorosan összefüggõ pólusok környéki díszkivilágítás (Aurora) nem alakíthat ki az ionoszférában reflexiós/szóródási felületet valamely infra tartomány számára? A ritka légkör nagyon magas hõmérsékletére gondolok. Egy nagy kiterjedésû infra-délibáb a pólusok környékén csökkentheti a kisugárzást, bár lehet, hogy zöldséget hordtam össze az elõbbiekben...
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#64675 - 2011-08-29 21:15:47)
Az éghajlati modellek témájához: egy ideje nem hagy nyugton egy gondolat. Nevezetesen, hogy úgy néz ki, az erõs naptevékenység növeli a globális hõbesugárzást, és csökkenti a kisugárzást -a gyenge pedig fordítva. Az effektus nagyon hasonlít az üvegház gázok hatásához, azzal összetéveszthetõ. Az üvegház gázok emissziójának növekedése idõben egybeesett a naptevékenység hosszú távú felerõsödésével a múlt század folyamán, így érdekes kérdés, hogy a valóban tapasztalható kismértékû átlaghõmérséklet emelkedésért milyen mértékben felelõs az egyik, illetve a másik hatás. A naptevékenység általános mérséklõdése arra is jó volna, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben.
Az éghajlati modellek témájához: egy ideje nem hagy nyugton egy gondolat. Nevezetesen, hogy úgy néz ki, az erõs naptevékenység növeli a globális hõbesugárzást, és csökkenti a kisugárzást -a gyenge pedig fordítva. Az effektus nagyon hasonlít az üvegház gázok hatásához, azzal összetéveszthetõ. Az üvegház gázok emissziójának növekedése idõben egybeesett a naptevékenység hosszú távú felerõsödésével a múlt század folyamán, így érdekes kérdés, hogy a valóban tapasztalható kismértékû átlaghõmérséklet emelkedésért milyen mértékben felelõs az egyik, illetve a másik hatás. A naptevékenység általános mérséklõdése arra is jó volna, hogy tisztábban lássunk ebben a kérdésben.
Elképesztõ az hogy a néhány nappal ezelõtti 130 köröli napfoltról, így le tudott csökkenni a napfoltok száma. Link Ezt azért szerintem kevesen gondolták. 
Semmi változás.
A gyenge aktivitás java része is az egyenlítõ körüli szélesség mentén zajlik, a magasabb szélességek gyér aktivitása egy ciklus maximumán már túlhaladó fázisra utal, amit a pillangó ( Link ) is mutat.
Napok óta ez látszódik egyébként: Link
Így a 2013 körüli maximum helyett nagyon haloványan akár azt is lehet mondani, a napciklus nemigazán elcsúszott, hanem inkább az elõzõ és mostani is erõteljesen gyengült.
A gyenge aktivitás java része is az egyenlítõ körüli szélesség mentén zajlik, a magasabb szélességek gyér aktivitása egy ciklus maximumán már túlhaladó fázisra utal, amit a pillangó ( Link ) is mutat.
Napok óta ez látszódik egyébként: Link
Így a 2013 körüli maximum helyett nagyon haloványan akár azt is lehet mondani, a napciklus nemigazán elcsúszott, hanem inkább az elõzõ és mostani is erõteljesen gyengült.
Ahogy az elmúlt ciklusokhoz képest gyenge maximum felé haladunk, észrevehetõ a pillangón ( Link ) a "sarki" régiók tompa jellege.
Sok tekintetben hasonló a mostani idõszak az 1880-1910 közöttihez.
Sok tekintetben hasonló a mostani idõszak az 1880-1910 közöttihez.
Amit kifogásoltál a múltkori cikk végén, az nekem is szemet szúrt. Más. Ez a cikk elég közérthetõen magarázza el a nap különbözõ ciklusait, az éghajlatváltozással összefüggõ egybeesés a legtöbb esetben igen jól nyomon követhetõ a grafikonokon. Itt most az a legfõbb kérdés, hogy a közeljövõben, ami bennünket elég keményen érinthet anyagi szempontból is, mi történik a napunkkal? Mert nekem az a meglátásom, hogy egy hirtelen lehülés jóval nagyobb problémákkal szembesítene bennünket, mint egy elnyújtott lassú felmelegedés. Hogy a nap tevékenységének elõrejelzés mennyire nehézkes,azt jól mutatja a jópár napciklus, aminek a periódusideje finoman szólva sem stabil. Link Ha más tollaival szabad ékeskedni akkor azt mondom , hogy az utolsó szót majd a nap mondja ki. 
Egyáltalán látod, mit mutatnak a belinkelt ábrák? Segítek: azt, hogy 2006-ban még fogalmunk sem volt arról, hogyan alakul mostanra a naptevékenység. Ennél szebb példa nem kell arra, hogy a Nap viselkedése minden, csak nem megbízhatóan elõrejelezhetõ.
Jól látszik a kommentelõk nagy számából is, hogy a tudomány iránt érdeklõdõ közvéleményt nagyon is érdekli az elkövetkezõ néhány év(évtized) klimatológiai történései. Link
Hát ha így nézzük, akkor több évszázados jégkorszak vár ránk, mert a trend ezt mutatja 
"A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását."
Hja, persze... Tudsz mutatni olyan elõrejelzést, ami mondjuk 2000-2005 táján megmondta volna, hogy a 2010 körüli napfoltminimum mélyebb és hosszabb lesz a korábbiaknál, az utána következõ maximum pedig olyan gyengécskén indul, ahogyan most látjuk?
Hja, persze... Tudsz mutatni olyan elõrejelzést, ami mondjuk 2000-2005 táján megmondta volna, hogy a 2010 körüli napfoltminimum mélyebb és hosszabb lesz a korábbiaknál, az utána következõ maximum pedig olyan gyengécskén indul, ahogyan most látjuk?
A naptevékenység váltakozását pontosabban elõre lehet jelezni, mint az idõjárás változását. Utóbbi esetében több faktort kell figyelembe venni. Bár azt is olvastam nem rég egy angol nyelvû oldalon, hogy most olyan változások történhetnek a Nap felszínén, amilyenrõl még megfigyelésük sincs. És ha az bekövetkezik, nem tudják, hogyan fog viselkedni. Mindenesetre akár évtizedekre is eltûnhetnek a napfoltok központi csillagunk felszínérõl - amely ugye legutóbb a Maunder Minimum alatt volt - amely ugye épp a Kis Jégkorszak lehidegebb idõszakában volt... "Széndioxid-hívõ" olvasóktól nem várom, hogy levonják a megfelelõ konzekvenciákat, csak az elfogulatlanoktól.
Annyiban pontosítanom kell korábbi állításomat, hogy más vélemények szerint a naptevékenységben évszázados hullámzás van. Feltételezik, hogy a Maunder-minimum vége óta kis megtorpanásokkal növekvõ tevékenység mostanában tendenciát vált, ezután tartós csökkenést lehet feltételezni.
Ugyanannyira "állítják", mint amennyire a meteorológusok állítani tudják azt, hogy 10 nap múlva Szegeden napos, száraz idõ lesz 26 és 29 fok közötti maximumhõmérséklettel. Azaz: a Nap viselkedésére éppúgy vannak modellek, elképzelések, mint az idõjáráséra, de ezek ugyanúgy nem tekintendõk szentírásnak, mint egy hosszútávú idõjárási prognózis.
Ha a naptevékenység változása elõrejelezhetetlen, akkor a napfizikusok mi alapján állítják, hogy több-évtizedes napfoltszegény idõszak küszöbére értünk?
A klímamodellek azért nem számolnak a nap hatásával, mert ha nem számolnak vele, úgy is fizetnek érte. Mármint a klímamodellek elkészítéséért...
A klímamodellek azért nem számolnak a nap hatásával, mert ha nem számolnak vele, úgy is fizetnek érte. Mármint a klímamodellek elkészítéséért...
Még annyit, hogy Olson és Roberts elméletüket empirikus és elméleti sikon fejtették ki és tették közzé még a hetvenes években. Holes (?) és Halevy az ellentáborhoz, az "ellenkezõkhöz" tartoztak, de számitásaikkal csak megerõsiteni tudták kollégáik hipotézisét.
OTKA(Országos Tudományos Kutatási Alap)-pályázat alapján tudomásomra jutott, hogy az MTA neves szakbizottsága is (el)ismeri az Olson-Roberts-féle teóriát.
OTKA(Országos Tudományos Kutatási Alap)-pályázat alapján tudomásomra jutott, hogy az MTA neves szakbizottsága is (el)ismeri az Olson-Roberts-féle teóriát.
Szép napot! Két egyesült államokbeli tudós (ha jól tudom, Holes - ? - és Halevy) számitásokkal próbálták igazolni, miszerint Olson és Roberts elmélete téves, hamis. Az ismételt számitások végül is Olson és Roberts hipotézise mellett szóltak: a Földet négy alkalommal éri el a napszél mágneses szektorhatára (amely erõsen ivelt pályán éri bolygónkat), amely (legalább) az Újvilágban ciklonokat gerjeszt. Eredményük rangos folyóiratokban (pl. a Journal of Atmospherical Sciences-ben, a Science-ben) jelent meg.
Salo hozzászólásával teljesen egyetértek. Az éghajlat változásaiban - természetesen nem kizárólag - a Napnak jelentõs szerepe van. Magyarországon is folytak/folynak ilyen jellegû kutatások.
Két egyesült államokbeli tudós (ha jól tudom, Holes - ? - és Halevy) számitásokkal próbálták igazolni, miszerint Olson és Roberts elmélete téves, hamis. Az ismételt számitások végül is Olson és Roberts hipotézise mellett szóltak: a Földet négy alkalommal éri el a napszél mágneses szektorhatára (amely erõsen ivelt pályán éri bolygónkat), amely (legalább) az Újvilágban ciklonokat gerjeszt. Eredményük rangos folyóiratokban (pl. a Journal of Atmospherical Sciences-ben, a Science-ben) jelent meg.Salo hozzászólásával teljesen egyetértek. Az éghajlat változásaiban - természetesen nem kizárólag - a Napnak jelentõs szerepe van. Magyarországon is folytak/folynak ilyen jellegû kutatások.
Neem, a valóban hivatalos tudomány nyilván tudja, hogy a Nap irányítja a légkörzést . Az viszont való igaz, hogy a légköri felsõ határfeltétel a Napállandó, illetve a geofizikai csatolások. Ezen belül úgy tudom, a Napállandó értéke valóban abszolút állandónak van kezelve, holott (ugyan kis mértékben) de változik a naptevékenység változásai miatt. Ez is egy ok lehet, s most kezdjük azt látni, hogy ez lehet az elsõdleges.
Eddig úgy tudtuk, hogy ami miatt nem mûködik a rendszer, az az alsó határfeltétel, a bioszférikus csatolás pontatlan leírása, ezen belül is elsõsorban az emberi eredetû üvegházgáz (fõleg a szén-dioxid, a metán és a víz) kibocsátásának pontatlan becslése. Erre nincs elõrejelzés, a gazdaság is kaotikus rendszer, így maradtak az IPCC-féle "hasraütések" . Nyilván ez ma is ok, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez az elsõdleges.
(
Harmadik okként a különbözõ homogenizációs eljárásokat teszik felelõssé, melyek a régebbi különbözõ körülmények között történõ mérések eredményeit hívatottak a maiakra "átszámolni", illetve a paleoklimatológia eredményeit beolvasztani. Ezek között állítólag olyan is volt, ami eltüntette a Maunder-minimumot . Ugyanakkor ez az elõzõ kettõnél mégiscsak kisebb hatásnak tûnik, ezt úgy látszik, elég hatékonyan sikerül pontosítani.
)
Így tehát elég sok helyen borulhatnak a számítások, ami egyébként jó táptalaja a lobbiérdekek felerõsödésének. A sok különbözõ eredmény közül mindenki azt veri nagy dobra, ami számára a legkedvezõbb hatással jár.
A valódi tudomány persze ezt úgy csinálja, hogy a régi idõk klímáját is modellezik, és minél jobban visszaadja, annál pontosabbnak mondják a modellt, illetve ennek segítségével javítják is. Csak mi ezeket a valódi eredményeket ritkán látjuk.
(Egyébként kétlem, hogy ne lenne bizonyított a naptevékenység hatása. Hiszen a Nap irányítja a légkörzést, tehát a napállandó változása kell, hogy elõidézzen változást a légkörben is. Az meg bizonyított, hogy pl. simán a napciklus során is már kis mértékben változik a napállandó. Még ha konkrét bizonyíték nincs is, úgy tudom, ez az elmélet elfogadott.)
. Az viszont való igaz, hogy a légköri felsõ határfeltétel a Napállandó, illetve a geofizikai csatolások. Ezen belül úgy tudom, a Napállandó értéke valóban abszolút állandónak van kezelve, holott (ugyan kis mértékben) de változik a naptevékenység változásai miatt. Ez is egy ok lehet, s most kezdjük azt látni, hogy ez lehet az elsõdleges.Eddig úgy tudtuk, hogy ami miatt nem mûködik a rendszer, az az alsó határfeltétel, a bioszférikus csatolás pontatlan leírása, ezen belül is elsõsorban az emberi eredetû üvegházgáz (fõleg a szén-dioxid, a metán és a víz) kibocsátásának pontatlan becslése. Erre nincs elõrejelzés, a gazdaság is kaotikus rendszer, így maradtak az IPCC-féle "hasraütések"
. Nyilván ez ma is ok, de ma már egyáltalán nem biztos, hogy ez az elsõdleges.(
Harmadik okként a különbözõ homogenizációs eljárásokat teszik felelõssé, melyek a régebbi különbözõ körülmények között történõ mérések eredményeit hívatottak a maiakra "átszámolni", illetve a paleoklimatológia eredményeit beolvasztani. Ezek között állítólag olyan is volt, ami eltüntette a Maunder-minimumot
. Ugyanakkor ez az elõzõ kettõnél mégiscsak kisebb hatásnak tûnik, ezt úgy látszik, elég hatékonyan sikerül pontosítani.)
Így tehát elég sok helyen borulhatnak a számítások, ami egyébként jó táptalaja a lobbiérdekek felerõsödésének. A sok különbözõ eredmény közül mindenki azt veri nagy dobra, ami számára a legkedvezõbb hatással jár.
A valódi tudomány persze ezt úgy csinálja, hogy a régi idõk klímáját is modellezik, és minél jobban visszaadja, annál pontosabbnak mondják a modellt, illetve ennek segítségével javítják is. Csak mi ezeket a valódi eredményeket ritkán látjuk.
(Egyébként kétlem, hogy ne lenne bizonyított a naptevékenység hatása. Hiszen a Nap irányítja a légkörzést, tehát a napállandó változása kell, hogy elõidézzen változást a légkörben is. Az meg bizonyított, hogy pl. simán a napciklus során is már kis mértékben változik a napállandó. Még ha konkrét bizonyíték nincs is, úgy tudom, ez az elmélet elfogadott.)
Klímamodellekrõl hallotam, az általad említett számítási módról viszont nem. Ez, ha megfelelõ premisszákból indul(na) ki, korrekt eredményeket hoz(na).
A kutya szerintem épp itt van elásva: a kiindulási alapoknál. Kérdés, hogy a klímamodellek figyelembe veszik-e a naptevékenység változásait. Véleményem szerint aligha, hisz jelen állás szerint ez elõrejelezhetetlen. A nap fizikai állapotában beállott változásokról bízvást kijelenthetõ, hogy azok hatást gyakorolnak a földi légkör energiaháztartására és általános viselkedésére. A legutóbbi évek (és az elmúlt századok idõjárási krónikái) erõs gyanújeleit szolgáltatták ennek (ld. Maunder- minimum és kis jégkorszak, vagy a tavalyi-tavalyelõtti év sokatmondóan anomáliás cirkulációja).
A "hivatalos" tudomány mégis azt mondja, hogy a naptevékenység hatása a földi klímára egyáltalán nem bizonyított -lehet, semmilyen hatással sincs rá.
Ha ez az elõfeltevés mégsem helytálló, akkor a jelenlegi klímamodellek számításai borulnak, nemde?
A kutya szerintem épp itt van elásva: a kiindulási alapoknál. Kérdés, hogy a klímamodellek figyelembe veszik-e a naptevékenység változásait. Véleményem szerint aligha, hisz jelen állás szerint ez elõrejelezhetetlen. A nap fizikai állapotában beállott változásokról bízvást kijelenthetõ, hogy azok hatást gyakorolnak a földi légkör energiaháztartására és általános viselkedésére. A legutóbbi évek (és az elmúlt századok idõjárási krónikái) erõs gyanújeleit szolgáltatták ennek (ld. Maunder- minimum és kis jégkorszak, vagy a tavalyi-tavalyelõtti év sokatmondóan anomáliás cirkulációja).
A "hivatalos" tudomány mégis azt mondja, hogy a naptevékenység hatása a földi klímára egyáltalán nem bizonyított -lehet, semmilyen hatással sincs rá.
Ha ez az elõfeltevés mégsem helytálló, akkor a jelenlegi klímamodellek számításai borulnak, nemde?
"
Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
"
De, vannak klímamodellek. Ezek jóval durvább, néhány száz kilométeres rácsfelbontású, és ezáltal nagy idõlépcsõjû modellek. Ugyanazt az egyenletrendszert oldják meg, a nagyskálájú idõjárási globálmodellekhez képest sokan nem is nagyon különbözõ elhanyagolásokkal. Sokuknak ugyanúgy van ensemble futásuk is.
A klimatológiai átlagoknak elvileg a futások idõsorából vett klimatológiai átlagokkal kellene megegyezni. Emiatt szükségtelen a nagy idõbeli felbontás. Az az elmélet, hogy ha a modell fizikailag lehetséges idõjárást számol, akkor a klímaátlagnak úgyis közel lesz a valósághoz (a konkrét idõjárás nem érdekel). Az ens-átlag elvileg még ehhez képest is tovább közeledik a majdani valósághoz. A felbontás egyébként csak annyira durva, hogy egy 100 évre elõre futtatás néhány hónap alatt lefut a nagy klímakutató központokban.
Ezek jól hangzanak, de valamiért nem teljesen mûködik a rendszer.
Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
"
De, vannak klímamodellek. Ezek jóval durvább, néhány száz kilométeres rácsfelbontású, és ezáltal nagy idõlépcsõjû modellek. Ugyanazt az egyenletrendszert oldják meg, a nagyskálájú idõjárási globálmodellekhez képest sokan nem is nagyon különbözõ elhanyagolásokkal. Sokuknak ugyanúgy van ensemble futásuk is.
A klimatológiai átlagoknak elvileg a futások idõsorából vett klimatológiai átlagokkal kellene megegyezni. Emiatt szükségtelen a nagy idõbeli felbontás. Az az elmélet, hogy ha a modell fizikailag lehetséges idõjárást számol, akkor a klímaátlagnak úgyis közel lesz a valósághoz (a konkrét idõjárás nem érdekel). Az ens-átlag elvileg még ehhez képest is tovább közeledik a majdani valósághoz. A felbontás egyébként csak annyira durva, hogy egy 100 évre elõre futtatás néhány hónap alatt lefut a nagy klímakutató központokban.
Ezek jól hangzanak, de valamiért nem teljesen mûködik a rendszer.
Szemelvények a megyei napilap júl. 9. szombati számában megjelent, "Hõséghullám még három napig" c. cikkébõl:
"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."
Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.
"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."
Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.
"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."
Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.
"Bár sokan úgy érzik, régen is voltak ilyen nyarak, az adatok arról tanúskodnak, hogy manapság sokkal gyakoribbak a hõhullámok. Az OMSZ adatbázisa szerint a mostani a 21. hõhullám az elmúlt két évtizedben, miközben a megelõzõ 90 évben mindössze 13-at regisztráltak."
Megjegyzésem: nincs okunk arra, hogy e tényt a széndioxid emisszió "nyakába varrjuk". A gyakori hõhullámok 1988-tól datálódnak, s akkor, vagy röviddel azelõtt semmiféle ugrásszerû változás nem történt a légkör széndioxid koncentrációjában tudomásom szerint. Viszont az idõpont annál jobban korrelál a nap mágneses terének változásával, ugyanis ez épp akkortájt kezdett csökkenni, és csökken egészen mostanáig.
"L. M. éghajlatkutató lapunknak kifejtette, hogy az éghajlatváltozással leginkább a nyarak középhõmérséklete emelkedik a Kárpát-medencében."
Megjegyzésem: itt igazán nagy bajok vannak a kréta -azaz az üvegházhatás, globális felmelegedés dogmája- körül. Mivel az üvegházhatás a hõkisugárzás csökkentése által vezet felmelegedéshez, ezért a hõmérséklet növekedésének kifejezettebbnek kell(ene) lennie a téli félévben, mint a nyáriban. Ugyancsak kifejezettebbnek a kisugárzási lehetõségre különösen érzékeny poláris területen. Az elmélet hívei kezdetben így is gondolták, hirdették ezt. Mostanra kiderült, hogy éppen az ellenkezõje történt annak, aminek elvileg történnie kellett volna. A nyarak váltak érezhetõen melegebbé, míg a telek csak kis mértékben változtak. Átlagnál alacsonyabb, sõt jóval alacsonyabb középhõmérsékletû telek elõfordultak a közelmúltban Közép-Európában (ld. 2009/10), a nyarak viszont az utóbbi két évtizedben rendszerint átlag feletti, legfeljebb átlag körüli középhõmérsékletet hoztak. Kifejezetten hûvös nyár talán a 80-as évek közepén volt utoljára. Ennek oka egyértelmûen a nyugati áramlások elerõtlenedése, ezzel összefüggésben a nyáron hûtõ atlanti hatás csökkenése. Klímánk megváltozásában így nem a melegedés a feltûnõ elem, hanem annak kontinentálisabbá, szélsõségesebbé válása. A nyugatiáramlás-hajlam kisebbé válásának makroszinoptikai megnyilvánulása a légköri képzõdmények kelet felé áthelyezõdésének erõs lelassulása, ennek következtében a meridionális áramlási képek dominanciája a zonálisok ellenében. Ezt több kutató összefüggésbe hozta a gyenge naptevékenységgel, elképzelésüket én is igazolódni látom. A mostani hõhullám is annak a következménye, hogy az Atlanti- óceánról közeledõ ciklon a Brit-szigetek fölött stagnálni kezdett, ezért elõoldala huzamosan fölöttünk tartózkodik. A 70-es évek mostanitól különbözõ klímakorszakában is megvoltak a "kezdeményei" az efféle hõhullámoknak, de akkor a ciklonok relatíve gyorsan mozogtak kelet felé, a hátoldal hamarosan fölénk került -az elõoldali áramlás nem tudta tartósan "ránk húzni" a szubtrópusi forró légtömegeket, a hõhullám nem fejlõdhetett ki.
"A Magyar Tudományos Akadámia felkérésére tavaly publikált tanulmány szerint 2040-ig akár további 2,4 fokos melegedés jöhet ebben az évszakban."
Megjegyzésem: az effajta "játék a számokkal" nagyon jellemzõ. Nem hiszem, hogy létezne olyan numerikus modell vagy bármilyen számításmód, mellyel számszerû adatokat lehetne kapni az éghajlatról ilyen idõtávlatban. Ez a számadat nyilván nem egzakt módszerek eredménye, de akkor honnan vették, hogy állíthatnak ilyesmit?
A cikk szakképzett klimatológus megnyilvánulásain alapszik, akinek szakértelmében nincs jogom kételkedni. Mégis a széndioxid emisszió-globális felmelegedés "kórusában énekel" õ is, szemmel láthatóan hamisan. Az ember értetlenül áll a tény elõtt. Az biztos, hogy bizonyos érdekkörök kiterjedt promóción, kongresszusokon, továbbképzéseken keresztül manipulálni képesek egyes szakágak tudományos közvéleményét. Talán ilyesmirõl van szó ebben az esetben is.
A nemrég megfigyelt antarktiszi jégmennyiség-növekedés és hidegrekordok mindenesetre nagy valószínûséggel a nap inaktivitásával vannak kapcsolatban, és azt is mutatják, hogy ez a hatás legalábbis ellensúlyozni képes az üvegházgáz-felszaporodás és egyéb tényezõk okozta felmelegedést a pólusokon. Ha a nap aktivitása nem áll helyre, netalán hosszasabb inaktív idõszak jön el, úgy valószínûleg a hûtõ hatás kerül túlsúlyra.
Fentieknek nem okvetlenül mond ellent, hogy az Arktiszon (még) nem tapasztalható jégborítottság növekedés, sõt, a jég mennyisége igen alacsony szinten áll. A nap inaktivitásából származó hûtõ effektus elsõsorban a pólusokra vonatkozik, és az északi sarkvidéket a tengeráramlások miatt jóval több extrapoláris hatás éri, mint a délit.
Fentieknek nem okvetlenül mond ellent, hogy az Arktiszon (még) nem tapasztalható jégborítottság növekedés, sõt, a jég mennyisége igen alacsony szinten áll. A nap inaktivitásából származó hûtõ effektus elsõsorban a pólusokra vonatkozik, és az északi sarkvidéket a tengeráramlások miatt jóval több extrapoláris hatás éri, mint a délit.
Elég logikus, ahogy az én 4 csoportomra rá lett húzva a naptevékenység változásából való követeztetés. Ha így van, ha nem, a hosszú távú tendenciák alapján legkésõbb 1-2 évtized múlva már a keleti hatás erõsödése lenne várható. Hogy így lesz-e, az majd kiderül. Ahogy hamarosan az is eldõl, mennyire van mélyrepülésben a Nap egy újabb nagy minimum felé (http://www.universetoday.com/wp-content/uploads/2011/06/magnetic-field-strength.jpg ) Mivel szerintem is a Nap nagyobb hatást gyakorol az éghajlatra, mint ahogy a többség gondolja, jöhetnek itt hamarosan nagy meglepetések is akár.
Valóban számos tényezõ állhat a háttérben, de ezek nyilván nem egyenlõ súlyúak. Én veszem a bátorságot, ezek közül kiragadok egyet (amit nagy súlyúnak vélek): ez a naptevékenység. Ennek alapján állítottam fel egy hipotézist. Íme:
Három elõfeltevésbõl indulok ki: 1. Az erõs naptevékenység gátolja a hõkisugárzást a sarkvidékeken. 2. Az erõs naptevékenység növeli a nyugatiáramlás hajlamot a mérsékelt szélességeken. 3. A Maunder-minimum vége óta a naptevékenység kisebb megszakításokkal majdnem napjainkig erõsödött. Azonban ez a tendencia kb. 25 évvel ezelõtt megállt és a visszájára fordult. Azóta a nap mágneses terének csökkenését tapasztalják, és a maximumok is ciklusról-ciklusra valamivel alacsonyabbak. Felteszem, hogy a naptevékenység hosszú távon elmarad az eddig jellemzõtõl. Ezek az elõfeltevések persze magyarázatot kívánnak, s meg is van rájuk a magyarázatom, de ezt most a rövidség okán mellõzöm.
Nézzük most már, hogyan hozható mindez összhangba az általad leírt négy klímakorszakkal:
1. A napfolt nélküli évtizedek után lassan erõsödni kezd a tevékenység, de még elég csekély. Ezért gyenge a nyugatiáramlás hajlam, gyenge az óceáni hatás -ezért nálunk a nyár meleg.A Maunder-minimum alatt a fokozott kisugárzás következtében a pólusok alaposan lehûltek, jégmennyiségük megnövekedett. Ez telente tekintélyes hidegbázis kiépülésére vezet, melynek légtömegei könnyen, gyakran elérik a mérsékelt szélességeket -ezért a tél nálunk zord hideg. Elõttünk áll tehát a meleg nyarú,hideg telû, "kontinentális" elsõ klímakorszak.
2. A naptevékenység további erõsödésével megnõ a nyugatiáramlás hajlam -az óceáni légtömegek gyakoribb beáramlása miatt a nyár hûvössé válik. Ugyanakkor a sarki jégtömegek csak lassan csökkennek, egy idõre konzerválják a Maunder-minimumbeli állapotot. Ezért telente még jelentõs hidegbázis épül fel, mely tél idején huzamosan blokkolni képes a megerõsödött nyugati áramlást. Ezért a tél nálunk hideg. Mindez megfelel a hûvös nyarú, hideg telû második klímakorszaknak.
3. A sarki jégtöbblet lassan elolvad, a pólusok melegedni kezdenek. A téli hidegbázis lecsökken, légtömegei ritkábban érik el az alacsonyabb szélességeket, így a tél nálunk enyhébbé lesz. Ugyanakkor az erõs naptevékenység erõs nyugatiáramlás hajlamot tart fenn, a nyár ezért továbbra is hûvös. Ebbõl adódik az enyhe telû, hûvös nyarú, "óceáni" harmadik klímakorszak.
3. A naptevékenység csökkenni kezd, a nyugati áramlások erejüket vesztik. Ezért a nyár forróvá válik. Emellett a sarkvidék is, az elmúlt korszakokból következõen, viszonylag meleg. Kicsi a létrejövõ hidegbázis, a tél relatíve enyhe marad. Elõáll a forró nyarú, enyhe telû negyedik klímakorszak, napjaink korszaka.
A hipotézis lehetõséget nyújt arra is, hogy valamennyire "a jövõbe lássunk". Ha valóban tartósan lecsökken a naptevékenység, úgy a nyugati légmozgások gyengék maradnak, és a megnövekedett kisugárzás miatt a sarkvidék lassan hûlni kezd. Így elõbb-utóbb visszaállna az elsõ klímakorszak. Itt kell beléptetnünk megfontolásainkba a környezetszennyezést, nevezetesen az üvegház-gázok emisszióját. Az üvegház hatás ellene dolgozik a sarkok kisugárzásának. Kérdés, melyik erõsebb: a gyenge naptevékenység okozta kisugárzási hajlam, avagy a kisugárzási hajlamnak az üvegház gázok miatti csökkenése. Ha az elsõ, úgy lassan mégis lehûlnek a pólusok, közeledünk a XVIII. század végi állapothoz. Ha körülbelül egyforma erõsségû a két hatás, akkor a sarkvidék megmarad relatív enyhének. Meg kell mondani, az ócáni hatás további eljelentéktelenedésével a tél az atlanti hatásnak különösen kitett Európában, annak is fõleg a nyugati részén így is valamivel hidegebbé válna.(Ennek bizonyos jeleit már most tapasztaljuk (ld. 2009/10 tél). Ha pedig az üvegház hatás okozta kisugárzás-csökkenés kerekedik felül, úgy tovább olvadnak a jégtartalékok, és forró nyár mellett a tél még enyhébbé válik.
Három elõfeltevésbõl indulok ki: 1. Az erõs naptevékenység gátolja a hõkisugárzást a sarkvidékeken. 2. Az erõs naptevékenység növeli a nyugatiáramlás hajlamot a mérsékelt szélességeken. 3. A Maunder-minimum vége óta a naptevékenység kisebb megszakításokkal majdnem napjainkig erõsödött. Azonban ez a tendencia kb. 25 évvel ezelõtt megállt és a visszájára fordult. Azóta a nap mágneses terének csökkenését tapasztalják, és a maximumok is ciklusról-ciklusra valamivel alacsonyabbak. Felteszem, hogy a naptevékenység hosszú távon elmarad az eddig jellemzõtõl. Ezek az elõfeltevések persze magyarázatot kívánnak, s meg is van rájuk a magyarázatom, de ezt most a rövidség okán mellõzöm.
Nézzük most már, hogyan hozható mindez összhangba az általad leírt négy klímakorszakkal:
1. A napfolt nélküli évtizedek után lassan erõsödni kezd a tevékenység, de még elég csekély. Ezért gyenge a nyugatiáramlás hajlam, gyenge az óceáni hatás -ezért nálunk a nyár meleg.A Maunder-minimum alatt a fokozott kisugárzás következtében a pólusok alaposan lehûltek, jégmennyiségük megnövekedett. Ez telente tekintélyes hidegbázis kiépülésére vezet, melynek légtömegei könnyen, gyakran elérik a mérsékelt szélességeket -ezért a tél nálunk zord hideg. Elõttünk áll tehát a meleg nyarú,hideg telû, "kontinentális" elsõ klímakorszak.
2. A naptevékenység további erõsödésével megnõ a nyugatiáramlás hajlam -az óceáni légtömegek gyakoribb beáramlása miatt a nyár hûvössé válik. Ugyanakkor a sarki jégtömegek csak lassan csökkennek, egy idõre konzerválják a Maunder-minimumbeli állapotot. Ezért telente még jelentõs hidegbázis épül fel, mely tél idején huzamosan blokkolni képes a megerõsödött nyugati áramlást. Ezért a tél nálunk hideg. Mindez megfelel a hûvös nyarú, hideg telû második klímakorszaknak.
3. A sarki jégtöbblet lassan elolvad, a pólusok melegedni kezdenek. A téli hidegbázis lecsökken, légtömegei ritkábban érik el az alacsonyabb szélességeket, így a tél nálunk enyhébbé lesz. Ugyanakkor az erõs naptevékenység erõs nyugatiáramlás hajlamot tart fenn, a nyár ezért továbbra is hûvös. Ebbõl adódik az enyhe telû, hûvös nyarú, "óceáni" harmadik klímakorszak.
3. A naptevékenység csökkenni kezd, a nyugati áramlások erejüket vesztik. Ezért a nyár forróvá válik. Emellett a sarkvidék is, az elmúlt korszakokból következõen, viszonylag meleg. Kicsi a létrejövõ hidegbázis, a tél relatíve enyhe marad. Elõáll a forró nyarú, enyhe telû negyedik klímakorszak, napjaink korszaka.
A hipotézis lehetõséget nyújt arra is, hogy valamennyire "a jövõbe lássunk". Ha valóban tartósan lecsökken a naptevékenység, úgy a nyugati légmozgások gyengék maradnak, és a megnövekedett kisugárzás miatt a sarkvidék lassan hûlni kezd. Így elõbb-utóbb visszaállna az elsõ klímakorszak. Itt kell beléptetnünk megfontolásainkba a környezetszennyezést, nevezetesen az üvegház-gázok emisszióját. Az üvegház hatás ellene dolgozik a sarkok kisugárzásának. Kérdés, melyik erõsebb: a gyenge naptevékenység okozta kisugárzási hajlam, avagy a kisugárzási hajlamnak az üvegház gázok miatti csökkenése. Ha az elsõ, úgy lassan mégis lehûlnek a pólusok, közeledünk a XVIII. század végi állapothoz. Ha körülbelül egyforma erõsségû a két hatás, akkor a sarkvidék megmarad relatív enyhének. Meg kell mondani, az ócáni hatás további eljelentéktelenedésével a tél az atlanti hatásnak különösen kitett Európában, annak is fõleg a nyugati részén így is valamivel hidegebbé válna.(Ennek bizonyos jeleit már most tapasztaljuk (ld. 2009/10 tél). Ha pedig az üvegház hatás okozta kisugárzás-csökkenés kerekedik felül, úgy tovább olvadnak a jégtartalékok, és forró nyár mellett a tél még enyhébbé válik.
Vélményed szerint lehetséges-e, hogy az elsõ idõszak erõs kontinentalitása az alacsony naptevékenységgel függ össze?
A most véget ért(?) rendkívüli napfoltminimum is a nyugati áramlási hajlam meghökkentõ lecsökkenésével járt -még az északatlanti tengeráramlás is visszafordult Grönland felé.
Fontos kérdés ez az eljövendõ klímakorszak szempontjából.
A most véget ért(?) rendkívüli napfoltminimum is a nyugati áramlási hajlam meghökkentõ lecsökkenésével járt -még az északatlanti tengeráramlás is visszafordult Grönland felé.
Fontos kérdés ez az eljövendõ klímakorszak szempontjából.
Annyira sokféle okkal lehetne megmagyarázni, hogy egyelõre ezzel nem is foglalkozom.
Igen, elég valószínû, hogy többször kontinentálisabb volt az idõjárás a XIX. században. Jelenleg szerintem egy nagyjából folyamatos meleg, kevésbé szélsõséges klíma van, a hõmérséklet részérõl. Ezt régebben írtam már, hogy a 1800 körül volt igazán szélsõséges az idõjárás. Egyik hónapról a másikra is jelentõs változások következtek be. Elõfordult olyan, hogy az elmúlt 231 év 3. leghidegebb márciusát a legmelegebb április követte! Ez 1800-ban volt.
Budapest:
MAR: -1,3°C APR: 16,6°C Változás: 17,9°C
Bécs:
MAR: -0,4°C APR: 16,9°C Változás: 17,3°C
Nándorfehérvár (Belgrád):
MAR: -0,1°C APR: 17,6°C Változás: 17,7°C
Az egyes idõszakokat egészen jól be lehet sorolni négy csoportot:
hideg tél, forró nyár: erõs keleti (kontinentális) hatás (XVIII. század vége)
hideg tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, növekvõ csapadékmennyiség (XIX. század vége)
enyhe tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, csökkenõ csapadékmennyiség (1970-es évek)
enyhe tél, forró nyár: erõs déli (mediterrán) hatás; napjainkban ez van
Budapest:
MAR: -1,3°C APR: 16,6°C Változás: 17,9°C
Bécs:
MAR: -0,4°C APR: 16,9°C Változás: 17,3°C
Nándorfehérvár (Belgrád):
MAR: -0,1°C APR: 17,6°C Változás: 17,7°C
Az egyes idõszakokat egészen jól be lehet sorolni négy csoportot:
hideg tél, forró nyár: erõs keleti (kontinentális) hatás (XVIII. század vége)
hideg tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, növekvõ csapadékmennyiség (XIX. század vége)
enyhe tél, hûvös nyár: erõs nyugati (óceáni) hatás, csökkenõ csapadékmennyiség (1970-es évek)
enyhe tél, forró nyár: erõs déli (mediterrán) hatás; napjainkban ez van
Nagyon érdekes... fõleg az évi középhõmérséklet grafikon. Látszik, hogy jelenleg viszonylag meleg klímakorszakban vagyunk, de látszik az is, hogy hasonlóan magas középhõmérsékletû évek elõfordultak a XIX. és a XVIII. században is. Ami még meglepõbb, az a görbe ingadozása -ez az 1780 és 1880 közötti idõszakban, valamint 1930 és 1955 között feltûnõen nagyobb, mint egyébkor, mint például most és a közelmúltban. Tehát ezekben az idõszakokban nagyon "meleg" és nagyon "hideg" évek sûrûn váltogatták egymást. A közelmúltból feltûnõ a kis ingadozás, és a nagyon "hideg" évek hiánya: mintha a görbe alsó régióját "levágták" volna. Az biztos, hogy nem a klíma folytonos melegedése az ember uralkodó benyomása: a helyzet más, és sokkal furcsább.
Az embernek hirtelenjében két dolog jut eszébe: erõs a késztetés, hogy a nagy ingadozású periódusokat az alacsony naptevékenységgel hozza összefüggésbe. Az elsõ száz év nagy ingadozása lehetne a Maunder minimum késleltetett hatása, a második pedig a XX. század elején elõfordult rövidebb inaktivitási idõszaké. Eszerint ekkor a klíma kontinentálisabbá, s mindkét irányban szélsõségesebbé vált.
A másik gondolat a mérések pontossága. Feltehetnénk, hogy az elsõ száz év ingadozásai a mérések esetlegességére vezethetõk vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy hasonlóan nagy ingadozás a XX. században is elõfordult, mikor a mérések rendszerességében, pontosságában már nincs okunk kételkedni.
Az embernek hirtelenjében két dolog jut eszébe: erõs a késztetés, hogy a nagy ingadozású periódusokat az alacsony naptevékenységgel hozza összefüggésbe. Az elsõ száz év nagy ingadozása lehetne a Maunder minimum késleltetett hatása, a második pedig a XX. század elején elõfordult rövidebb inaktivitási idõszaké. Eszerint ekkor a klíma kontinentálisabbá, s mindkét irányban szélsõségesebbé vált.
A másik gondolat a mérések pontossága. Feltehetnénk, hogy az elsõ száz év ingadozásai a mérések esetlegességére vezethetõk vissza. Ennek viszont ellentmond, hogy hasonlóan nagy ingadozás a XX. században is elõfordult, mikor a mérések rendszerességében, pontosságában már nincs okunk kételkedni.
Grat, nagyon szép munka, sok idõdbe kerülhetett elkészíteni. Elkezdtem összehasonlítani a homogenizált adatosormat a tieddel. Az eredményekrõl (különbségekrõl) majd holnap.
Maximális elismerésem, komoly gyûjtõmunka, igen színvonalas keretbe foglalása, élvezettel olvastam, néztem!
Már most várom megjelenését!
Már most várom megjelenését!
2011 májusában egyetemi körben írtam egy rövid összefoglalót a budapesti nyári középhõmérsékletek alakulásáról: Link
3. oldalon az állomástörténetet fényképek, metszetek szemléltetik. Az 5. oldalon van egy táblázat, amely alapján az összes budapesti méréseket közlõ közlõ kiadvány megtalálható (legalábbis én ennyirõl tudok, biztos van még néhány ami elkerülte a figyelmemet) .
3. oldalon az állomástörténetet fényképek, metszetek szemléltetik. Az 5. oldalon van egy táblázat, amely alapján az összes budapesti méréseket közlõ közlõ kiadvány megtalálható (legalábbis én ennyirõl tudok, biztos van még néhány ami elkerülte a figyelmemet) .
Az érdeklõdésre való tekintettel megosztok néhány részletet a lassan két és fél éve folytatott, jelenleg már befejezés alatt álló éghajlatváltozással foglalkozó kutatásomról. A készülõ írásom a havi középhõmérsékletek és az éves abszolút szélsõértékek változásait vizsgálja a rendszeres megfigyelések kezdetétõl (1755, Nagyszombati Egyetem) egészen napjainkig.
Összesen 35db mérõállomás hosszú adatsorát állítottam össze, ezek alapján számítom ki az országos havi középhõmérsékletet minden egyes hónapra. 1860 óta az országos átlagok megbízhatósága igen magas, a korábbi években egyre nagyobb bizonytalansággal kell számolni a csökkenõ megfigyelésszám, pontatlanabb mûszerek, nem megfelelõ árnyékolás stb. miatt. Innen letölthetõek az országos középértékek : Link Itt pedig 1849 januárjából látható Patkovich József pécsi orvos hõmérsékleti adatokat is tartalmazó naplójának egy oldala: Link
Itt elérhetõ a budapesti 231 éves hosszú adatsor, a mérési helyszínek, észlelési órák : Link Minden egyes állomás adatai 3 változatban állnak rendelkezésre: eredeti (1), valódi 24 órára és napjainkban használt árnyékolókra korrigált (2), valamint homogenizált hosszú idõsor (3).
Valódi 24 órás közepekre kb. egymillió óránkénti SYNOP adatból számított korrekciókkal alakítom át a régi adatokat, ehhez is van egy véglegesített táblázat: Link
A tanulmányt megpróbálom valamely tudományos folyóirat hasábjain megjelentetni, emellett az összes általam összegyûjtött adatot és háttérinformációt igyekszem nyilvánosan hozzáférhetõvé tenni, módszertannal együtt. 1901 és 2010 között elemzéseim szerint Magyarország átlaghõmérséklete kb. 0.5 fokkal emelkedett, 1755 óta kb. 1 fokkal. A legjobb becslés szerinti legmelegebb évek: 1834, 1863, 2007. Leghûvösebbek: 1940, 1758, 1840
Összesen 35db mérõállomás hosszú adatsorát állítottam össze, ezek alapján számítom ki az országos havi középhõmérsékletet minden egyes hónapra. 1860 óta az országos átlagok megbízhatósága igen magas, a korábbi években egyre nagyobb bizonytalansággal kell számolni a csökkenõ megfigyelésszám, pontatlanabb mûszerek, nem megfelelõ árnyékolás stb. miatt. Innen letölthetõek az országos középértékek : Link Itt pedig 1849 januárjából látható Patkovich József pécsi orvos hõmérsékleti adatokat is tartalmazó naplójának egy oldala: Link
Itt elérhetõ a budapesti 231 éves hosszú adatsor, a mérési helyszínek, észlelési órák : Link Minden egyes állomás adatai 3 változatban állnak rendelkezésre: eredeti (1), valódi 24 órára és napjainkban használt árnyékolókra korrigált (2), valamint homogenizált hosszú idõsor (3).
Valódi 24 órás közepekre kb. egymillió óránkénti SYNOP adatból számított korrekciókkal alakítom át a régi adatokat, ehhez is van egy véglegesített táblázat: Link
A tanulmányt megpróbálom valamely tudományos folyóirat hasábjain megjelentetni, emellett az összes általam összegyûjtött adatot és háttérinformációt igyekszem nyilvánosan hozzáférhetõvé tenni, módszertannal együtt. 1901 és 2010 között elemzéseim szerint Magyarország átlaghõmérséklete kb. 0.5 fokkal emelkedett, 1755 óta kb. 1 fokkal. A legjobb becslés szerinti legmelegebb évek: 1834, 1863, 2007. Leghûvösebbek: 1940, 1758, 1840
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat