Globális jelenségek
Én pedig 2 évente elzarándokolok oda.
Egészen megdöbbentõ ami ott (is) folyik.
Mivel én sem vagyok szakember, így én sem tudom megítélni, hogy ez minek a következménye,
de a végeredmény megrázó.
1980 óta öt évenként megjelölik, hogy akkor meddig tartott a gleccser, hol volt a gleccser vége. Az utolsó "emlékmû" 2010-bõl származik.
Hihetetlen mennyiségû jégtömeg olvadt el 30 év alatt és a folyamatnak nincs vége...
Mindenkinek ajánlani tudom csak, hogy menjen és nézze meg, egy kicsit álljon meg és gondolkodjon el.
(egyébként kocsival egy nap alatt megjárható az út, bár egy kicsit húzós, de megéri az "élmény")
Egészen megdöbbentõ ami ott (is) folyik.
Mivel én sem vagyok szakember, így én sem tudom megítélni, hogy ez minek a következménye,
de a végeredmény megrázó.
1980 óta öt évenként megjelölik, hogy akkor meddig tartott a gleccser, hol volt a gleccser vége. Az utolsó "emlékmû" 2010-bõl származik.
Hihetetlen mennyiségû jégtömeg olvadt el 30 év alatt és a folyamatnak nincs vége...
Mindenkinek ajánlani tudom csak, hogy menjen és nézze meg, egy kicsit álljon meg és gondolkodjon el.
(egyébként kocsival egy nap alatt megjárható az út, bár egy kicsit húzós, de megéri az "élmény")
Igen, pontosan így van. 1980-ban gyerekként sétáltam a Pasterzer-gleccseren (Großglockner), nemrég találtam egy fotót róla 
Nos, ott, ahol sétáltam, már csak a sziklás meder van.
Nos, ott, ahol sétáltam, már csak a sziklás meder van. 
Ha már Ausztriánál tartunk, akkor meg kell jegyezni, hogy 9 éve nem volt ilyen hûvös nyár az Alpokban, mint idén Link persze "egy fecske nem csinál havat".
Sajnos nem úgy néz ki a tendencia, hogy az idei nyár lesz a "megszokott" a következõ években...
Sajnos nem úgy néz ki a tendencia, hogy az idei nyár lesz a "megszokott" a következõ években...
A gleccserek visszahúzódása sem hazudozás a lefizetett tudósok részérõl, hanem egy évszázada folytatott mérések (egészen szomorú) eredménye. Képsorok, fényképek, animációk megdönthetetlen bizonyítékai ezek. Azt nem tudom, ember okozta-e ezt a változást, vagy ez így normális a jelenleg változó klíma miatt, de ha hihetünk a jégfúrásoknak, korabeli beszámolóknak, akkor nem, 1-2 évezredhez képest nem normális.
A gleccserek visszahúzódása pedig fokozottan beleszámíthat Ausztria átlaghõmérsékletébe, nincs ami éjszaka kiterjedt területeket hûtsön át, tavasszal elnyújtsa a hegyekben a telet, õsszel hamar hozza a hótakarós napokat stb. Gondoljunk csak a hófoltos és hómentes éjszakák Tmin-jére hazánkban.
A gleccserek visszahúzódása pedig fokozottan beleszámíthat Ausztria átlaghõmérsékletébe, nincs ami éjszaka kiterjedt területeket hûtsön át, tavasszal elnyújtsa a hegyekben a telet, õsszel hamar hozza a hótakarós napokat stb. Gondoljunk csak a hófoltos és hómentes éjszakák Tmin-jére hazánkban.
Nem, a nagymertekü valtozas oka leginkabb az orszag topografiajanak köszönhetö, a leginkabb erintett terület az Alpok tersege. Telente a magasabb helyeken nem csökken annyira a T mint korabban, nyaranta a "höseghatar" egyre magasabbra kuszik, stb. Telen a kevesebb csapadek nem gyakorol akkora hütöhatast, mint korabban, igy a halmazallapot is több esetben a folyekony fele mozdul, ezaltal vekonyabb a hotakaro, stb. Az ilyen visszacsatolasok az Alpokban ezek szerint erösebb hatast valtanak ki.
Gondolom, hogy homogenizált adatsorral dolgoztak, de nem lehet, hogy mégis történt valami egyéb helyi hatás, ami kiválthatta ezt a nagy anomáliát? (talajszerkezet változása, mérési körülmény változása...stb.)
Az osztrákok tegnap közzétették az Európában elõször egyetlen konkrét országra, jelen esetben Ausztriára vonatkozó klímakutatásuk eredményét. Összevetették az 1880 óta mért globális és lokális hõmérsékleti adatokat. A globális összevetés a közismert 0,85 °C-os hõmérsékletemelkedést adta 1880 óta (világszerte, átlagosan), viszont az Ausztriára lebontott lokális összevetés ugyanebben az idõszakban 2,0 °C-os hõmérsékletemelkedést, azaz a globális több mint kétszeresét adta. Ez komolyan elgondolkodtató, hiszen így kézzel foghatóan bebizonyosodott, hogy egy viszonylag kis globális változás (már ha a 0,85 °C-t annak lehet nevezni) egy meglehetõsen nagy amplitúdójú lokális változást hoz létre.
A Travel Channel-en mondták, hogy a Nílus 829-ben illetve 1010-ben befagyott. Ez azért hangzik hihetetlenül, mert ez pont a középkori klímaoptimum.
Errõl a projektrõl Bástya elvtárs mondása jutott eszembe:
"Legfõbb erényem a szerénység."
"Legfõbb erényem a szerénység."
Valószínûleg nem mûködne a dolog, mert a sivatagok felett szinte állandó leszálló légáramlatok megakadályoznák a felhõképzõdést.
Ha már a sivatagok felvirágoztatására törekszünk, akkor egyszerûbb megoldás lenne az öntözés, mondjuk egy önfenntartó napelemes, automatikus sótalanító berendezésekkel.
Ha már a sivatagok felvirágoztatására törekszünk, akkor egyszerûbb megoldás lenne az öntözés, mondjuk egy önfenntartó napelemes, automatikus sótalanító berendezésekkel.
Nem tudom jó témába írom-e, de azért bepróbálkozom itt.
A kérdésem a következõ, a Sahara Forest Project-et továbbgondolva nem lenne egyszerûbb csak simán bejuttatni a vizet a sivatag közepére (brutál mennyiségben) és hagyni, hogy elpárologjon, a párából felhõ, majd esõ legyen? Gondoltam, hogy a vizet be kell vezetni két mesterségesen kialakított tározóba, és az egyikbe mindig tölteni a vizet, míg a másikból épp párolog. Amelyikbõl elpárolgott, onnan a tengerisót elviszik és exportra eladják(ha így mûködhet ez). Ha elvitték, akkor a vezetéknek ezt a felét megnyitnák és a másikat zárnák el. Így nem kéne az üvegházzal szórakozni, hanem lenne természetes csapadék. Ha megvan a csapadék, márcsak a termõföldet kell megoldani és kész is az afrikát fellendítõ gazdasági projekt üvegházak nélkül. Van ebben realitás vagy ez csak a laikus agyam jól hangzó képzete?
A kérdésem a következõ, a Sahara Forest Project-et továbbgondolva nem lenne egyszerûbb csak simán bejuttatni a vizet a sivatag közepére (brutál mennyiségben) és hagyni, hogy elpárologjon, a párából felhõ, majd esõ legyen? Gondoltam, hogy a vizet be kell vezetni két mesterségesen kialakított tározóba, és az egyikbe mindig tölteni a vizet, míg a másikból épp párolog. Amelyikbõl elpárolgott, onnan a tengerisót elviszik és exportra eladják(ha így mûködhet ez). Ha elvitték, akkor a vezetéknek ezt a felét megnyitnák és a másikat zárnák el. Így nem kéne az üvegházzal szórakozni, hanem lenne természetes csapadék. Ha megvan a csapadék, márcsak a termõföldet kell megoldani és kész is az afrikát fellendítõ gazdasági projekt üvegházak nélkül. Van ebben realitás vagy ez csak a laikus agyam jól hangzó képzete?
Az ionok mozgása a felsõ légkörben más lesz, de ez csak egészen extrém esetben változtatná meg a felsõ légkör hõmérsékleti mezejét annyira, hogy az az alsó légkörben is esetleg megmutatkozzon. Pl, ha a mágneses pólus a trópusok fölé kerülne. Egy ilyen esetben alul a bioszférában a nappal lokálisan megnövekvõ nagy energiájú besugárzás elõször a növény- és állatvilágra hatna, ami közvetett úton elsõsorban a helyi idõjárási hatásokat befolyásolná, ami a mikroklíma megváltozásával járhatna. Összességében a nagy skálájú idõjárást, klímarendszereket valószínûleg nem befolyásolná.
"Az anya-fiaciklonok esetében szerintem nem mindig igaz, hogy a délebbre lévõ ciklon nem olyan mély. Abban az esetben, amikor az északra lévõ ciklon elgyengül, de délen fennmarad a hõkontraszt, akkor a déli ciklon erõs maradhat. Erre télen van gyakrabban példa, de összességében tényleg nem gyakori eset, és fõleg nem általános helyzet."
Amit írsz, az nagyon érdekes és jellemzõ, és szerintem téli cirkulációnk egy alapvetõ formáját mutattad ezzel be. Érdemes ezért itt elidõzni kissé.
Talán nem kis az a lényeg, hogy a "fiaciklon" ebben az esetben mélyebb az anyaciklonnál. Ez ilyenkor is vajmi ritka, viszont az a döntõ, hogy a "fiaciklon" (mediciklon) igen fejlett a teknõn belül, és teljesen irányítása alá vonja a mi idõjárásunkat.
Ennél sokkal figyelemreméltóbb, hogy ebben az esetben nem a teknõ hátoldalán, nyugati oldalán dél felé mozgó sarki-tengeri levegõ árasztja el a Kárpát-medencét. Ennek kezdeti, átmeneti beáramlása-beszivárgása ugyan legtöbbször megtörténik, de a hideghullámot nálunk nem ez váltja ki. Hanem a déli "fiaciklon" hidegszektorában északkeletrõl délnyugatra törõ szárazföldi hideg, ami "derekánál" kettéfûzi a teknõt. Végül túlnyomó dominanciára tesz szert az észak-északkelet-európai AC és a "fiaciklon" (mediciklon) kettõse, míg a teknõ északabbi része a mraitim hideglevegõvel teljesen "felszívódik"
Télen nem ritka ez a forgatókönyv, és benne, azaz a teknõ konfigurációjában, annak változásaiban, az északi hemiszféra hidegsapkájának télre jellemzõ hasadtsága jut kifejezésre: grönlandi-arktikus, ill. szibériai-szárazföldi hidegpool.
Mutatok mindjárt egy példát is, érdekes módon nem is a szorosan vett téli félévbõl, hanem október 2. felébõl (bár ekkor már téli jellegû a makrocirkuláció)
Link
Link
Jól látható a teknõ Nyugat, és részben Közép-Európa felett, és az is, hogy ennek hátoldalán elindult dél felé a sarki-tengeri levegõ A Brit-szigeteken át.
De az is látszik, hogy ennél lényegesen nagyobb mennyiségû, és hidegebb sarki-szárazföldi légtömeg helyezkedik el a teknõtõl keletre, az északkelet-európai AC keleti, délkeleti peremén. A következõ napokban jól nyomon követhetõ a teknõ "deréknál" való kettéfûzõdése, a mediciklon+északkeleti AC kettõs abszolút uralomra jutása térségünkben:
Link
Link
Link
Izoterma térképünk közben egyértelmûen mutatja az északkeleti hideg elõretörését térségünk felé:
Link
Végsõ soron az a "pikáns" helyzet áll elõ, hogy a mi hideghullámunkat nem a minket érintõ alacsony nyomású teknõtõl nyugatra, hanem az attól keletre felhalmozódott hideg légtömegek okozták! Ilyesmi kizárólag a téli félévben, téli jellegû makrocirkuláció mellett fordulhat elõ.
Télen az a leggyakoribb eset, hogy elõször a sarki-tengeri levegõ éri el térségünket, az alsóbb légrétegekben gyengébb-erõsebb, de inkább gyengébb lehûlést hozva. Ezután alakul ki a mediciklon, majd ha elégséges tömegû hideglevegõ van tõlünk keletre, északkeletre is, bekövetkezik az említett kettéfûzõdés, a lábas hideg beáramlása keletrõl, északkeletrõl.
Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti északnyugati szeles, záporos-hózáporos napokat mediciklonos havazás követi, és annak végeztével fordul igazán szigorú hidegre az idõ.
Az sem ritka ellenben, hogy kevés a hideglevegõ tõlünk északkeletre, vagy egyáltalán nincs is fagyos szárazföldi légtömeg a közelünkben. Ilyen esetben a teknõ déli része nem erõsödik meg, nem fûzõdik le, nem önállósul -vagy, ha mindez kialakul is, csak gyengén és átmeneti jelleggel.
Ekkor a kialakult meridionális áramlási kép hajlamos gyorsan visszarendezõdni félzonálissá, zonálissá.
Az ellenkezõ véglet pedig az, hogy már a kezdeti hidegbeáramlást is mediciklon hátoldalán, északkeletrõl, lábashideg formájában kapjuk. Ez elég ritka, de annál érdekesebb téli helyzet. Erre egy példa:
Link
Link
Link
Link
Link
Amit írsz, az nagyon érdekes és jellemzõ, és szerintem téli cirkulációnk egy alapvetõ formáját mutattad ezzel be. Érdemes ezért itt elidõzni kissé.
Talán nem kis az a lényeg, hogy a "fiaciklon" ebben az esetben mélyebb az anyaciklonnál. Ez ilyenkor is vajmi ritka, viszont az a döntõ, hogy a "fiaciklon" (mediciklon) igen fejlett a teknõn belül, és teljesen irányítása alá vonja a mi idõjárásunkat.
Ennél sokkal figyelemreméltóbb, hogy ebben az esetben nem a teknõ hátoldalán, nyugati oldalán dél felé mozgó sarki-tengeri levegõ árasztja el a Kárpát-medencét. Ennek kezdeti, átmeneti beáramlása-beszivárgása ugyan legtöbbször megtörténik, de a hideghullámot nálunk nem ez váltja ki. Hanem a déli "fiaciklon" hidegszektorában északkeletrõl délnyugatra törõ szárazföldi hideg, ami "derekánál" kettéfûzi a teknõt. Végül túlnyomó dominanciára tesz szert az észak-északkelet-európai AC és a "fiaciklon" (mediciklon) kettõse, míg a teknõ északabbi része a mraitim hideglevegõvel teljesen "felszívódik"
Télen nem ritka ez a forgatókönyv, és benne, azaz a teknõ konfigurációjában, annak változásaiban, az északi hemiszféra hidegsapkájának télre jellemzõ hasadtsága jut kifejezésre: grönlandi-arktikus, ill. szibériai-szárazföldi hidegpool.
Mutatok mindjárt egy példát is, érdekes módon nem is a szorosan vett téli félévbõl, hanem október 2. felébõl (bár ekkor már téli jellegû a makrocirkuláció)
Link
Link
Jól látható a teknõ Nyugat, és részben Közép-Európa felett, és az is, hogy ennek hátoldalán elindult dél felé a sarki-tengeri levegõ A Brit-szigeteken át.
De az is látszik, hogy ennél lényegesen nagyobb mennyiségû, és hidegebb sarki-szárazföldi légtömeg helyezkedik el a teknõtõl keletre, az északkelet-európai AC keleti, délkeleti peremén. A következõ napokban jól nyomon követhetõ a teknõ "deréknál" való kettéfûzõdése, a mediciklon+északkeleti AC kettõs abszolút uralomra jutása térségünkben:
Link
Link
Link
Izoterma térképünk közben egyértelmûen mutatja az északkeleti hideg elõretörését térségünk felé:
Link
Végsõ soron az a "pikáns" helyzet áll elõ, hogy a mi hideghullámunkat nem a minket érintõ alacsony nyomású teknõtõl nyugatra, hanem az attól keletre felhalmozódott hideg légtömegek okozták! Ilyesmi kizárólag a téli félévben, téli jellegû makrocirkuláció mellett fordulhat elõ.
Télen az a leggyakoribb eset, hogy elõször a sarki-tengeri levegõ éri el térségünket, az alsóbb légrétegekben gyengébb-erõsebb, de inkább gyengébb lehûlést hozva. Ezután alakul ki a mediciklon, majd ha elégséges tömegû hideglevegõ van tõlünk keletre, északkeletre is, bekövetkezik az említett kettéfûzõdés, a lábas hideg beáramlása keletrõl, északkeletrõl.
Ilyenkor azt tapasztaljuk, hogy a kezdeti északnyugati szeles, záporos-hózáporos napokat mediciklonos havazás követi, és annak végeztével fordul igazán szigorú hidegre az idõ.
Az sem ritka ellenben, hogy kevés a hideglevegõ tõlünk északkeletre, vagy egyáltalán nincs is fagyos szárazföldi légtömeg a közelünkben. Ilyen esetben a teknõ déli része nem erõsödik meg, nem fûzõdik le, nem önállósul -vagy, ha mindez kialakul is, csak gyengén és átmeneti jelleggel.
Ekkor a kialakult meridionális áramlási kép hajlamos gyorsan visszarendezõdni félzonálissá, zonálissá.
Az ellenkezõ véglet pedig az, hogy már a kezdeti hidegbeáramlást is mediciklon hátoldalán, északkeletrõl, lábashideg formájában kapjuk. Ez elég ritka, de annál érdekesebb téli helyzet. Erre egy példa:
Link
Link
Link
Link
Link
Többféleképpen lehet definiálni a baroklinitást, általában szokásos (és talán a leginkább fizikai módszer) a grad(ró) kereszt grad(p), vagyis a sûrûséggradiens (ami a T-gradienssel szorosa összefügg) és a nyomásgradiens vektorok vektoriális szorzatából kiindulni. Ha ezt tesszük, akkor a baroklin-vektor az örvényesség idõbeli megváltozásával arányos. Szinpotikus skálán ez a felszín érintõsíkjában lévõ 2D-s mezõk megváltozásának (vízszintes vektorok) a vektorszorzata, és függõleges vektorként kell elképzelni. Ennek iránya dönti el, hogy valahol ciklon (függõlegesen felfelé mutat), vagy anticiklon (lefelé mutat) keletkezik.
Az anya-fiaciklonok esetében szerintem nem mindig igaz, hogy a délebbre lévõ ciklon nem olyan mély. Abban az esetben, amikor az északra lévõ ciklon elgyengül, de délen fennmarad a hõkontraszt, akkor a déli ciklon erõs maradhat. Erre télen van gyakrabban példa, de összességében tényleg nem gyakori eset, és fõleg nem általános helyzet.
Az anya-fiaciklonok esetében szerintem nem mindig igaz, hogy a délebbre lévõ ciklon nem olyan mély. Abban az esetben, amikor az északra lévõ ciklon elgyengül, de délen fennmarad a hõkontraszt, akkor a déli ciklon erõs maradhat. Erre télen van gyakrabban példa, de összességében tényleg nem gyakori eset, és fõleg nem általános helyzet.
Lehet, nem ez a legmegfelelõbb fórumhely, de itt merült fel a kérdés, hát ide írok.
Be fogom mutatni a saját, a tárgyra vonatkozó munkahipotézisemet. Nem azért, mintha okoskodni akarnék, tisztában vagyok vele, hogy ilyen magasszintû fizikai magyarázatra képtelen vagyok, s hozzátenni se tudok semmit.
Viszont nagyon tanulságos volna, ha sikerülne "közös nevezõre hozni" az én amatõr elgondolásaimat a "céhbeli" kolléga szakszerû leírásával. Talán mások számára is világosabbá tenné ezeket az alapvetõ cirkulációs folyamatokat. Hiszen itt a meteorológia alapkérdéseirõl van szó.
Nos, a teknõképzõdés és megnyúlás lényegét a következõkben látom: a kellõen gyors kvázilineáris nyugati áramlásokban nemcsak a polárfronton, hanem alacsonyabb szélességeken is kialakulhatnak örvénykezdemények. Tudjuk, hogy ezen kezdemények ott képesek mérsékeltövi ciklonná fejlõdni, ahol kellõen nagy a baroklin instabilitás (melynek pontos definícióját sajnos nem ismerem). Ez utóbbi a hõkontraszt függvénye: nagy hõkontraszt-nagy baroklin instabilitás-nagy ciklogenetikus hajlam.
Tehát, az egyenletes sebességû lineáris nyugati áramlási szalagon ott indul el ciklonképzõdés, ahol nagy a hõdifferencia. Ha ezen a helyen kialakult a ciklon, úgy az áramlási szalag begörbül, "lefelé" kiöblösödik. Így a gyors nyugati áramlás valamivel délebbre (vagy a déli hemiszférán északabbra) kerül, a következõ örvény már ebben a délebbi pozicióban képzõdik rajta, éspedig újfent azon a ponton, ahol kellõen nagy a hõkontraszt. És így tovább.
Ebbõl az elképzelésbõl egy halom dolog adódik. Elõször is, az alacsony nyomású terület nyúlni kezd. Mivel a ciklogenezis a fentiek értelmében nem az elvileg izoterm zóna mentén (hisz ott kicsi a hõkülönbség) , hanem a nagy hõdifferenciájú meridián irányába halad, ezért az alacsony nyomású terület jobbára meridionálisan nyúlik meg, a kisebb szélességek felé.
Mindebbõl egyben az is következik, hogy az alacsony nyomású terület megnyúlása kisebb-nagyobb kilengésekkel, de mindig a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi.
A gyors nyugati áramlási szalag mind délebbre kerül, a tõle északra létrejött örvények nagyobb alacsony nyomású területté folynak össze, melyen belül (legalábbis idõlegesen) feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. A folyamatot a magam számára polárfronti expanziónak neveztem el, mivel a gyors áramlásoknak és alacsony nyomásnak a polárfronttól az alacsonyabb szélességek felé törésérõl van itt szó.
Morfológiailag ugyanakkor teknõképzõdéssel állunk szemben. A teknõn belül létrejöhet, és általában létre is jön egy délebbi elhelyezkedésû "fiaciklon" az északi "anyaciklon" alatt, de ez szinte mindig kisebb terjedelmû és kevésbé mély, mint az anyaciklonja.
A kvázilineáris áramlásoknak ez a többszörös cirkulárissá alakulása a teknõn belül fokozatosan felemészti a polárfronti mozgási energiát, az északon még igen jelentõs nyugat-keleti impulzus ezért dél felé csökken. Amíg a fiatal, nem túlnyúlt teknõ elég gyorsan áthelyezõdik, addig az "öreg" délre jutott teknõ, annak ciklonjai rendszerint alig, vagy egyáltalán nem helyezõdnek át kelet felé.
Még egy dolog: a mérsékelt övi ciklonok átmérõjét, és valószínûleg mélységét is szerintem nagy mértékben meghatározza annak a kvázilineáris áramlási vonalszakasznak a hossza, mely ciklonképzõdéskor begörbül. Hogy ezt miért gondolom?
A leghosszabb ilyen, kvázilináris vonalak magán a polárfronton találhatók. Hiszen a poláris jet-en belüli terület egyetlen gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, óriási nagy átmérõvel. Ezek a vonalak görbülnek aztán polárfronti anyaciklonokká (melyek így a poláris óriásciklon peremciklonjai). A polárfronti anyaciklonok átmérõje is mélysége is még jelentõs. Mivel azonban átmérõjük már kisebb a poláris "gigaciklon" átmérõjénél, a kvázilineáris áramlási szakasz is sokkal rövidebb a déli oldalukon. Ebbõl megint csak kisebb méretû, kevésbé mély ciklon képzõdhet az anyaciklonoktól délre. Szóval, ahogy dél felé haladunk, egyre kisebb kiterjedésû, és rendszerint sekélyebb ciklonokkal találkozunk. Egy mediciklon például általában nem olyan nagy és mély, mint egy Izland környéki.
Ebbõl kifolyólag délen sok a viszonylag kicsi örvény, azonban hosszú, nagyjából lineáris áramlási pályák nincsenek.
Persze lehet, elképzeléseim részben, vagy talán egészben, nem helytállóak. Mindenesetre várom a véleményeket.
Be fogom mutatni a saját, a tárgyra vonatkozó munkahipotézisemet. Nem azért, mintha okoskodni akarnék, tisztában vagyok vele, hogy ilyen magasszintû fizikai magyarázatra képtelen vagyok, s hozzátenni se tudok semmit.
Viszont nagyon tanulságos volna, ha sikerülne "közös nevezõre hozni" az én amatõr elgondolásaimat a "céhbeli" kolléga szakszerû leírásával. Talán mások számára is világosabbá tenné ezeket az alapvetõ cirkulációs folyamatokat. Hiszen itt a meteorológia alapkérdéseirõl van szó.
Nos, a teknõképzõdés és megnyúlás lényegét a következõkben látom: a kellõen gyors kvázilineáris nyugati áramlásokban nemcsak a polárfronton, hanem alacsonyabb szélességeken is kialakulhatnak örvénykezdemények. Tudjuk, hogy ezen kezdemények ott képesek mérsékeltövi ciklonná fejlõdni, ahol kellõen nagy a baroklin instabilitás (melynek pontos definícióját sajnos nem ismerem). Ez utóbbi a hõkontraszt függvénye: nagy hõkontraszt-nagy baroklin instabilitás-nagy ciklogenetikus hajlam.
Tehát, az egyenletes sebességû lineáris nyugati áramlási szalagon ott indul el ciklonképzõdés, ahol nagy a hõdifferencia. Ha ezen a helyen kialakult a ciklon, úgy az áramlási szalag begörbül, "lefelé" kiöblösödik. Így a gyors nyugati áramlás valamivel délebbre (vagy a déli hemiszférán északabbra) kerül, a következõ örvény már ebben a délebbi pozicióban képzõdik rajta, éspedig újfent azon a ponton, ahol kellõen nagy a hõkontraszt. És így tovább.
Ebbõl az elképzelésbõl egy halom dolog adódik. Elõször is, az alacsony nyomású terület nyúlni kezd. Mivel a ciklogenezis a fentiek értelmében nem az elvileg izoterm zóna mentén (hisz ott kicsi a hõkülönbség) , hanem a nagy hõdifferenciájú meridián irányába halad, ezért az alacsony nyomású terület jobbára meridionálisan nyúlik meg, a kisebb szélességek felé.
Mindebbõl egyben az is következik, hogy az alacsony nyomású terület megnyúlása kisebb-nagyobb kilengésekkel, de mindig a legnagyobb hõgradiensû vonalat követi.
A gyors nyugati áramlási szalag mind délebbre kerül, a tõle északra létrejött örvények nagyobb alacsony nyomású területté folynak össze, melyen belül (legalábbis idõlegesen) feltûnõen kicsi a nyomásgradiens. A folyamatot a magam számára polárfronti expanziónak neveztem el, mivel a gyors áramlásoknak és alacsony nyomásnak a polárfronttól az alacsonyabb szélességek felé törésérõl van itt szó.
Morfológiailag ugyanakkor teknõképzõdéssel állunk szemben. A teknõn belül létrejöhet, és általában létre is jön egy délebbi elhelyezkedésû "fiaciklon" az északi "anyaciklon" alatt, de ez szinte mindig kisebb terjedelmû és kevésbé mély, mint az anyaciklonja.
A kvázilineáris áramlásoknak ez a többszörös cirkulárissá alakulása a teknõn belül fokozatosan felemészti a polárfronti mozgási energiát, az északon még igen jelentõs nyugat-keleti impulzus ezért dél felé csökken. Amíg a fiatal, nem túlnyúlt teknõ elég gyorsan áthelyezõdik, addig az "öreg" délre jutott teknõ, annak ciklonjai rendszerint alig, vagy egyáltalán nem helyezõdnek át kelet felé.
Még egy dolog: a mérsékelt övi ciklonok átmérõjét, és valószínûleg mélységét is szerintem nagy mértékben meghatározza annak a kvázilineáris áramlási vonalszakasznak a hossza, mely ciklonképzõdéskor begörbül. Hogy ezt miért gondolom?
A leghosszabb ilyen, kvázilináris vonalak magán a polárfronton találhatók. Hiszen a poláris jet-en belüli terület egyetlen gigantikus, több középpontú ciklonrendszernek is tekinthetõ, óriási nagy átmérõvel. Ezek a vonalak görbülnek aztán polárfronti anyaciklonokká (melyek így a poláris óriásciklon peremciklonjai). A polárfronti anyaciklonok átmérõje is mélysége is még jelentõs. Mivel azonban átmérõjük már kisebb a poláris "gigaciklon" átmérõjénél, a kvázilineáris áramlási szakasz is sokkal rövidebb a déli oldalukon. Ebbõl megint csak kisebb méretû, kevésbé mély ciklon képzõdhet az anyaciklonoktól délre. Szóval, ahogy dél felé haladunk, egyre kisebb kiterjedésû, és rendszerint sekélyebb ciklonokkal találkozunk. Egy mediciklon például általában nem olyan nagy és mély, mint egy Izland környéki.
Ebbõl kifolyólag délen sok a viszonylag kicsi örvény, azonban hosszú, nagyjából lineáris áramlási pályák nincsenek.
Persze lehet, elképzeléseim részben, vagy talán egészben, nem helytállóak. Mindenesetre várom a véleményeket.
Úgy tudom, a polárfront hullámai a következõ okokból nõnek:
Egyrészt az egyenetlen Nap-besugárzás által elõidézett észak-déli hõgradiens sûrûséggradienst is elõidéz, ami miatt az azonos sûrûségû felületek az egyenlítõ felé lejtenek. Másrészt a föld forgása (Coriolis-erõ) miatt a klímaövek szélövezetei között matematikailag egy végtelenül éles határfelület (örvényréteg) jön létre, ami a mérsékelt és a sarki öv között a polárfront.
A polárfront mentén pozitív az örvényesség, és a két oldalán lévõ légtömegek keveredésekor ciklonális örvények jönnek létre. A közöttük lévõ területen az örvényesség megmaradása miatt jönnek létre anticiklonok, melyeket a polárfront északról megkerül (a polárfronton csak a ciklonok vannak rajta).
A sûrûség-lejtõkön a nyugati szél spontán hullámzásba kezd, ezek a topografikus Rossby-hullámok, de fontos, hogy ez nem a polárfront hullámzása. Viszont e hullámok polárfronthoz közeli részein "indukálhatják" a ciklonok kialakulását, hiszen ott az örvényesség eleve nagyobb a polárfronton.
Ugyanakkor a polárfront, mint örvényréteg, a forgó koordináta-rendszerben szintén spontán behullázik, ezek a planetáris Rossby-hullámok.
Természetesen ezek a jelenségek együttesen erõsíteni és gyengíteni is tudják egymást. Ha viszont a ciklonok és anticiklonok kialakulnak, akkor azok mozgásának lehet (kezdetben van) zonális, és lehet (kezdetben nincs) meridionális komponense. A meridionális komponens megjelenése a nyugati szélcsatorna topografikus és a polárfront planetáris Rossby-hullámainak nem egyforma sebességû haladása miatt fordulhat elõ. Az viszont igaz, hogy mindkét örvény (C vagy AC) mindkét irányú (É vagy D felé) elmozdulása a perdületmegmaradás miatt nyugat felé mozdítja el a képzõdményt, vagyis a zonális áramlás sebességéhez képest lassítja. E lassulás pedig a mozgási energia megmaradása miatt a ciklonok méretbeli növekedését, méghozzá É-D irányú elnyúlását eredményezi. Ezzel egyre nagyobb eséllyel alakul ki valamely - termikusan viszonylag homogén - földrajzi térség fölött jellegtelen nyomáselrendezõdés, mely segíti a blokkoló AC-k kialakulását.
A folyamat végén az elnyúlt, nagy méretû ciklonok kettészakadhatnak, és déli részük körül zárt áramlás alakulhat ki. Ez az a pillanat, amikor a polárfront "regenerálódik", különösen akkor mondhatjuk ezt, ha az északi "félciklon", ami rajtamaradt a polárfronton, elgyengül.
(Remélem jól emlékszem, hisz lassan 4 éve, hogy errõl tanultam).
Egyrészt az egyenetlen Nap-besugárzás által elõidézett észak-déli hõgradiens sûrûséggradienst is elõidéz, ami miatt az azonos sûrûségû felületek az egyenlítõ felé lejtenek. Másrészt a föld forgása (Coriolis-erõ) miatt a klímaövek szélövezetei között matematikailag egy végtelenül éles határfelület (örvényréteg) jön létre, ami a mérsékelt és a sarki öv között a polárfront.
A polárfront mentén pozitív az örvényesség, és a két oldalán lévõ légtömegek keveredésekor ciklonális örvények jönnek létre. A közöttük lévõ területen az örvényesség megmaradása miatt jönnek létre anticiklonok, melyeket a polárfront északról megkerül (a polárfronton csak a ciklonok vannak rajta).
A sûrûség-lejtõkön a nyugati szél spontán hullámzásba kezd, ezek a topografikus Rossby-hullámok, de fontos, hogy ez nem a polárfront hullámzása. Viszont e hullámok polárfronthoz közeli részein "indukálhatják" a ciklonok kialakulását, hiszen ott az örvényesség eleve nagyobb a polárfronton.
Ugyanakkor a polárfront, mint örvényréteg, a forgó koordináta-rendszerben szintén spontán behullázik, ezek a planetáris Rossby-hullámok.
Természetesen ezek a jelenségek együttesen erõsíteni és gyengíteni is tudják egymást. Ha viszont a ciklonok és anticiklonok kialakulnak, akkor azok mozgásának lehet (kezdetben van) zonális, és lehet (kezdetben nincs) meridionális komponense. A meridionális komponens megjelenése a nyugati szélcsatorna topografikus és a polárfront planetáris Rossby-hullámainak nem egyforma sebességû haladása miatt fordulhat elõ. Az viszont igaz, hogy mindkét örvény (C vagy AC) mindkét irányú (É vagy D felé) elmozdulása a perdületmegmaradás miatt nyugat felé mozdítja el a képzõdményt, vagyis a zonális áramlás sebességéhez képest lassítja. E lassulás pedig a mozgási energia megmaradása miatt a ciklonok méretbeli növekedését, méghozzá É-D irányú elnyúlását eredményezi. Ezzel egyre nagyobb eséllyel alakul ki valamely - termikusan viszonylag homogén - földrajzi térség fölött jellegtelen nyomáselrendezõdés, mely segíti a blokkoló AC-k kialakulását.
A folyamat végén az elnyúlt, nagy méretû ciklonok kettészakadhatnak, és déli részük körül zárt áramlás alakulhat ki. Ez az a pillanat, amikor a polárfront "regenerálódik", különösen akkor mondhatjuk ezt, ha az északi "félciklon", ami rajtamaradt a polárfronton, elgyengül.
(Remélem jól emlékszem, hisz lassan 4 éve, hogy errõl tanultam).
Sajnos a múltkor leírtakat itt megcáfolta az idõjárás: ismét egy szélõséges hónap lesz az május, de most a sok csapadék miatt. Az esõ 15 nap 76 mm-e után ma egész nap esik, már lassan 15 mm lesz és megvan a 90 havi. Így nagy eséllyel 100 felett lesz és a hõmérséklet 2 napja a 8-12 fok közti tartományban vesztegel. A hónap elsõ fele 13,3 fok, ami átlag alatti vagyis egy szélsõségesen hideg május eddig ebben az évszázadban. A nagyon hideg 2010-es május is 15,8 fok volt, most esélyes alulmúlni. A múlt századi májusok is ilyen hidegek voltak, az átlaguk itt 15,4-15,8 fok körül mozgott.
Nyári nap még az idén nem volt, még a 2008-as évben is megvolt ilyenkorra az elsõ.(máj.13.)
Az utóbbi napok zivataros,jégesõs , tornádós-tubás,orkános és ár és belvizes idõjárása egy nagyon szelíd,szélsõségektõl mentes félévet zárt le.Vagyis még korántsem szûntek meg az utóbbi 1-2 évtized vad szélsõségei...sajnos.
Enyhén indult az év, de ahogyan a múltkor írtam 2007 és 2008 is hasonló volt. Az április 12,5 fokos közepe alapján immár 4 hónap átlagát kiszámolva kereken egy fokkal volt itt 2007 elsõ 4 hónapja melegebb 2014-nél. 2008-nál viszont most 0,4 fokkal melegebb lett.Megnéztem, hogy akkor milyen május jött: 2007-ben 18,5, 2008-ban 16,9 fok, vagyis kb. 3 és 1,5 fokos pozitív anomália. A csapadék 75 ill. 35 mm volt. A mostani állás szerint tehát az akkorihoz képest egy hidegebb és csapadékosabb májusnál tartunk. Ha marad még 2 napig a hideg és esõs idõ, akkor veszélybe kerül 2010 rekordja . Akkor szárazon és melegen kezdett a hónap, majd a közepe hideg és csapadékos lett míg a vége mérsékelten csapadékos (egy durva SC-vel) és átlagos hõmérsékletû lett.Most eddig kicsit hasonló a helyzet, kiváncsian várom a folytatást.
Nyári nap még az idén nem volt, még a 2008-as évben is megvolt ilyenkorra az elsõ.(máj.13.)
Az utóbbi napok zivataros,jégesõs , tornádós-tubás,orkános és ár és belvizes idõjárása egy nagyon szelíd,szélsõségektõl mentes félévet zárt le.Vagyis még korántsem szûntek meg az utóbbi 1-2 évtized vad szélsõségei...sajnos.
Enyhén indult az év, de ahogyan a múltkor írtam 2007 és 2008 is hasonló volt. Az április 12,5 fokos közepe alapján immár 4 hónap átlagát kiszámolva kereken egy fokkal volt itt 2007 elsõ 4 hónapja melegebb 2014-nél. 2008-nál viszont most 0,4 fokkal melegebb lett.Megnéztem, hogy akkor milyen május jött: 2007-ben 18,5, 2008-ban 16,9 fok, vagyis kb. 3 és 1,5 fokos pozitív anomália. A csapadék 75 ill. 35 mm volt. A mostani állás szerint tehát az akkorihoz képest egy hidegebb és csapadékosabb májusnál tartunk. Ha marad még 2 napig a hideg és esõs idõ, akkor veszélybe kerül 2010 rekordja . Akkor szárazon és melegen kezdett a hónap, majd a közepe hideg és csapadékos lett míg a vége mérsékelten csapadékos (egy durva SC-vel) és átlagos hõmérsékletû lett.Most eddig kicsit hasonló a helyzet, kiváncsian várom a folytatást.
Ha ugyanis sûrûn fordul elõ polárfronti expanzió, úgy a fiatal légnyomási depressziók, teknõkezdemények "ráfutnak" az öregebb teknõkre, azok ciklonjait magukba olvasztják, "visszaszívják" északra. Így a régebbi teknõk nem tudnak tovább nyúlni dél felé, ciklonjaik sem tudják befejezni a fejlõdésüket. Ezért van az, hogy télen, mikor a nagyobb meridionális hõkontraszt miatt gyakoribb a polárfronti örvényesedés és expanzió, a mi szélességünkön ritkábbak az elöregedett ciklonok (hidegörvények és cseppek), s ha vannak is ilyenek, lényegesen rövidebb ideig állhatnak fenn, mint az átmeneti évszakokban és nyáron.
Bárikus mocsárhelyzet, nagy térségre kiterjedõ minimális nyomásgradiens, ami tkp. a szinoptikai ciklus és ezzel együtt a ciklonfejlõdés végpontja, télen számottevõ élettartammal elõ sem fordul.
A polárfronti expanzió ritkábbá válásának okára csak tippelni tudok. Elvileg elõidézheti a meridionális hõkontraszt gyengülése, és a jet ezzel kapcsolatos lassulása.
Mindenesetre, ez a hipotézis jó összhangban állna az északi sarkvidék kismértékû felmelegedésével, amit az alacsony jégborítottságok is mutatnak. Ez valóban csökkenti a meridionális hõdifferenciát.
S egyben választ ad arra is, hogy a (sarkvidéki) felmelegedés miért jár az idõjárás szélsõségesebbé válásával az alacsonyabb szélességeken.
Az biztos, hogy a fentebb taglalt makrocirkulációs változás megváltoztatja nálunk a szokásos, mondhatni "klasszikus, tankönyvi" csapadékeloszlást. Dél, délkelet relatíve csapadékosabbá válik annak következtében, hogy ezeket a tájakat a mediterrán ciklonok csapadékzónája gyakrabban érinti. Északnyugat számára a kifejezett frontcsapadék volna kedvezõbb, ami régebben valamivel gyakoribb is volt, minthogy a gyakrabban képzõdõ, fiatalabb teknõk erõsebb nyugat-keleti impulzusa következtében többször fordultak elõ északnyugatról "áthúzó" frontok.
Mindenesetre feltûnõ, hogy mostanában milyen közönségesen kimarad Északnyugat-Magyarország a nagyobb esõzésekbõl, havazásokból.
Még annyit, hogy a meridionális túlsúly éppen az idei évben mintha némileg csökkenõben volna. "Izoterm" idõszakban vagyunk, a nagy sarki hidegbetörések és az erõs szubtrópusi melegáramlások is jó ideje elkerülik térségünket.
Nagyon feltûnõ ez a tavalyi állapottal szemben, mikor is a március végi tél után április legvégére itt volt a kánikulai hõség. Idén viszont "végtelenített" tavasz van, végsõ soron már február eleje óta. Persze még korai, hogy sommás véleményt alkossunk ebben a kérdésben. Lehet, csak "pillanatnyi" megingásról van szó, és aztán csõstül jönnek újra a szélsõségek.
Bárikus mocsárhelyzet, nagy térségre kiterjedõ minimális nyomásgradiens, ami tkp. a szinoptikai ciklus és ezzel együtt a ciklonfejlõdés végpontja, télen számottevõ élettartammal elõ sem fordul.
A polárfronti expanzió ritkábbá válásának okára csak tippelni tudok. Elvileg elõidézheti a meridionális hõkontraszt gyengülése, és a jet ezzel kapcsolatos lassulása.
Mindenesetre, ez a hipotézis jó összhangban állna az északi sarkvidék kismértékû felmelegedésével, amit az alacsony jégborítottságok is mutatnak. Ez valóban csökkenti a meridionális hõdifferenciát.
S egyben választ ad arra is, hogy a (sarkvidéki) felmelegedés miért jár az idõjárás szélsõségesebbé válásával az alacsonyabb szélességeken.
Az biztos, hogy a fentebb taglalt makrocirkulációs változás megváltoztatja nálunk a szokásos, mondhatni "klasszikus, tankönyvi" csapadékeloszlást. Dél, délkelet relatíve csapadékosabbá válik annak következtében, hogy ezeket a tájakat a mediterrán ciklonok csapadékzónája gyakrabban érinti. Északnyugat számára a kifejezett frontcsapadék volna kedvezõbb, ami régebben valamivel gyakoribb is volt, minthogy a gyakrabban képzõdõ, fiatalabb teknõk erõsebb nyugat-keleti impulzusa következtében többször fordultak elõ északnyugatról "áthúzó" frontok.
Mindenesetre feltûnõ, hogy mostanában milyen közönségesen kimarad Északnyugat-Magyarország a nagyobb esõzésekbõl, havazásokból.
Még annyit, hogy a meridionális túlsúly éppen az idei évben mintha némileg csökkenõben volna. "Izoterm" idõszakban vagyunk, a nagy sarki hidegbetörések és az erõs szubtrópusi melegáramlások is jó ideje elkerülik térségünket.
Nagyon feltûnõ ez a tavalyi állapottal szemben, mikor is a március végi tél után április legvégére itt volt a kánikulai hõség. Idén viszont "végtelenített" tavasz van, végsõ soron már február eleje óta. Persze még korai, hogy sommás véleményt alkossunk ebben a kérdésben. Lehet, csak "pillanatnyi" megingásról van szó, és aztán csõstül jönnek újra a szélsõségek.
A legnagyobb kérdések egyike, hogy a teknõket képzõ hullám amplitúdója milyen kényszer(ek) hatására nõ meg. A nyugati futóáramlás gyengesége mindenképpen közre kell, hogy játsszon. Ezt viszont nem tudom, mi váltja ki.
Érdekes, tanulságos meglátások ezek. Ha jól értem, az az alapfeltevés, hogy a teknõk mostanában hajlamosak mértéktelenül megnyúlni dél felé, ezért gyakoribbá váltak az alacsony szélességeken stagnáló, ny-k-i áthelyezõdést már nem mutató (mediterrán) ciklonok, illetve a ciklonfejlõdés "késõ aggkorát" megérõ hidegörvények és hideg légcseppek. A szokatlan mértékû dél felé nyúlás egyben azt is eredményezi, hogy kifejezett meridionális áramlási muszterek jelennek meg, azok minden, az idõjárást szélsõségessé tevõ következményével.
Szinoptikailag még úgy is fogalmazhatunk, hogy mindennek oka a hemiszférikus nyugati áramlási szalag erõs meanderezése, azon mély hurkok képzõdése.
A hurkok kiképzõdése, megnyúlása nyilván idõigényes folyamat, így élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a "túlnyúlás" mögött a teknõképzõdés, a polárfronti expanzió
(a polárfronti gyors áramlási zónák és alacsony nyomás dél felé terjedése) RITKÁBBÁ VÁLÁSA áll.
Szinoptikailag még úgy is fogalmazhatunk, hogy mindennek oka a hemiszférikus nyugati áramlási szalag erõs meanderezése, azon mély hurkok képzõdése.
A hurkok kiképzõdése, megnyúlása nyilván idõigényes folyamat, így élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a "túlnyúlás" mögött a teknõképzõdés, a polárfronti expanzió
(a polárfronti gyors áramlási zónák és alacsony nyomás dél felé terjedése) RITKÁBBÁ VÁLÁSA áll.
Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#229074 - 2014-05-13 20:48:32)
A 1,5 héttel ezelõtti és a holnap kezdõdõ rendkívül szeles idõjárás között sokszor eszembe jutott egy Barátom írása egy másik fórumon, mivel 1,5 héten belül egy ilyen durva szeles idõszak ismétlõdik:
"Globális felmelegedés? Klímaváltozás? Szélsõségesebbé válás?
Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg errõl. A kutatók többsége hõmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkezõ évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század elsõ éveiben néhány tizedfokos középhõmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkezõ átlaghõmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhõmérséklet emelkedés elsõsorban a nyári évszak magasabb hõmérsékleteinek volt köszönhetõ. Jóllehet a klímaelemzõk többsége utalást tesz az idõjárás szélsõségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsõsorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkezõ idõszakban különösen, egy melegedõ klíma tanúi lehetünk. A nevezett idõszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az idõjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhetõ tetten, mintsem az azt megelõzõ idõszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hõmérsékleti tartományban történõ megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtõl, és kiemeltem a hõmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentõs középhõmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentõs középhõmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan mûködõ mezõgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentõsége van az ezen belül bekövetkezõ szélsõséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tûréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhetõ abszolút minimumokban megjelenõ különbségek, amelyek az átlagok közt meglévõ eltérésektõl függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetõségeket illetõen. Az idõjárási eseményeket figyelemmel kísérõ gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsõségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehûlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb idõszakok ilyetén szélsõségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetõen szaporodott a pusztító zivatarok és jégesõk száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hõmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.
Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai idõjárást alapvetõen meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történõ mozgását idõrõl-idõre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az idõjárási menet korábbi idõszakokra jellemzõ, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.
9. térkép
A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran elõforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedõ légköri képzõdmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén idõrõl-idõre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli idõszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsõségesen meleg idõszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelõtt még szinte kizárólagosan melegedésrõl és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsõségesen hideg telû éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.
A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”
Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az idõjárási eseményeket, sõt azok következményeit a „bõrén érzi”, egyértelmûen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó idõjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az idõszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsõdleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentõs része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képzõdõ csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi idõszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sõt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemzõ, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, idõnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott idõjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken."
A 1,5 héttel ezelõtti és a holnap kezdõdõ rendkívül szeles idõjárás között sokszor eszembe jutott egy Barátom írása egy másik fórumon, mivel 1,5 héten belül egy ilyen durva szeles idõszak ismétlõdik:
"Globális felmelegedés? Klímaváltozás? Szélsõségesebbé válás?
Az elmúlt évtizedben központi témává vált a „globális felmelegedés”. Szakcikkek százai, ezrei, tanulmányok tömege jelent meg errõl. A kutatók többsége hõmérsékletemelkedést és szárazságot prognosztizált az elkövetkezõ évtizedekre. Az északi féltekén, azon belül az európai térségben is valóban volt tapasztalható a 20. század utolsó évtizedében és a 21. század elsõ éveiben néhány tizedfokos középhõmérséklet emelkedés. Az ezen évek egyes évszakaiban bekövetkezõ átlaghõmérséklet-változások azt mutatják, hogy az éves középhõmérséklet emelkedés elsõsorban a nyári évszak magasabb hõmérsékleteinek volt köszönhetõ. Jóllehet a klímaelemzõk többsége utalást tesz az idõjárás szélsõségeinek szaporodására is, a köztudatba mégis elsõsorban az ivódott be, hogy már a jelenben is, de az elkövetkezõ idõszakban különösen, egy melegedõ klíma tanúi lehetünk. A nevezett idõszak éveinek részletesebb tanulmányozása azonban azt mutatja, hogy sokkal inkább az idõjárás kiegyensúlyozatlansága, szabályozatlansága érhetõ tetten, mintsem az azt megelõzõ idõszakban tapasztalható viszonylagos kiegyensúlyozottság magasabb hõmérsékleti tartományban történõ megvalósulásáról lenne szó.
Amennyiben eltekintünk a többi klímaelemtõl, és kiemeltem a hõmérsékletváltozást vizsgáljuk, elfogadva a melegedés feltételezését, érdekes következtetésre juthatunk. Fentebb bemutattuk, milyen jelentõs középhõmérséklet különbségeket okoz a domborzat. Néhány tíz méteres magasságkülönbség akár az egész fokos tartományba emelheti ezt az eltérést. Az egyes évek között is jelentõs középhõmérséklet különbség van. Ez a tény azonban magában még nem feltétlenül befolyásolja egy adott földrajzi területen hagyományosan mûködõ mezõgazdasági kultúrák biztonságát és termésbiztonságát. Sokkal nagyobb jelentõsége van az ezen belül bekövetkezõ szélsõséges eseményeknek. Olyanoknak, amelyek valamilyen tekintetben a növénykultúrákra nézve bizonyos tûréshatárokat lépnek át. Hasonlóképpen, mint az inverziós jelenségnek köszönhetõ abszolút minimumokban megjelenõ különbségek, amelyek az átlagok közt meglévõ eltérésektõl függetlenül húznak választóvonalat adott fajnál a téli túlélési lehetõségeket illetõen. Az idõjárási eseményeket figyelemmel kísérõ gazdálkodó megtapasztalhatta az elmúlt években, hogy szélsõségesen meleg periódusokat hirtelen drasztikus lehûlések, teljesen száraz hónapokat özönvizek követtek. A rövidebb idõszakok ilyetén szélsõségei évjárat méretekben is jelentkeztek. Kimutathatóan gyakoribbá és súlyosabbá váltak a tavaszi fagyok, érzékelhetõen szaporodott a pusztító zivatarok és jégesõk száma. Ezek nyilvánvalóan jóval nagyobb súllyal esnek latba, mint az esetleges 4-5-6 tizedfokos hõmérsékletemelkedés, de akár ugyanekkora csökkenés.
Ha vizsgálni kezdjük, miben áll ez a klímajelleg változás, azt láthatjuk, hogy az utóbbi másfél évtizedben megszaporodott az úgynevezett „blocking” helyzetek száma az európai térségben. Ez azt jelenti, hogy az európai idõjárást alapvetõen meghatározó és szabályozó atlanti ciklonok szabad nyugat-keleti pályán történõ mozgását idõrõl-idõre szokatlan földrajzi helyeken kialakuló anticiklonok blokkolják. Ez a körülmény az idõjárási menet korábbi idõszakokra jellemzõ, úgynevezett „zonális” (szélességi körök mentén haladó ciklonpályák) jellegét „meridionális” (észak-déli) áramlásúvá változtatja.
9. térkép
A térkép (9. térkép) egy, az elmúlt évtizedben gyakran elõforduló szinoptikus helyzetre ad konkrét példát. Látható, hogy a sajátosan elhelyezkedõ légköri képzõdmények konstellációjában kialakuló áramlások mennyire éles és mély hullámokat képeznek észak-déli irányban. Ezek mentén idõrõl-idõre a szokásosnál hidegebb léghullámok jutnak el déli szélességekre és a megszokottnál melegebbek északiakra. Ezek nyomán a téli idõszakban extrém hidegek alakulhatnak ki a kontinens felett, nyáron pedig a keveredési határzónákban pusztító viharok keletkezhetnek. Szélsõségesen meleg idõszakokat szokatlanul hidegek válthatnak fel, átmenet nélkül.
Nem véletlen talán ezek után, hogy néhány évvel ezelõtt még szinte kizárólagosan melegedésrõl és szárazabbá válásról szóltak a kutatók jóslatai, mígnem néhány kivételesen csapadékos, árvízkatasztrófákkal tarkított, és Európa enyhébb klímájú, mediterrán és óceáni területének szélsõségesen hideg telû éve után egyenesen egy kis jégkorszak kezdetének víziója lát napvilágot.
A „józan paraszti ész” tapasztalati „agroklimatológiája”
Aki saját tapasztalataira hagyatkozva, különösen, ha gazdálkodóként figyeli nap, mint nap az idõjárási eseményeket, sõt azok következményeit a „bõrén érzi”, egyértelmûen valami korábbi rend felborulásaként élheti meg azt. A károkat okozó helyzetek súlyosságát még az a körülmény is fokozza, hogy a kárt okozó idõjárási események, furcsa módon, egy-egy adott perióduson belül egyazon térséget érintve ciklikusan makacsul reprodukálódnak, tetézve a már egyszer vagy kétszer bekövetkezett negatív hatást. Amennyiben valaki úgy vélné, hogy csupán benyomásokról van szó, annak érdemes lenne követnie például az idõszakos, évszakos, vagy éves csapadékadatokat és azokat összevetni a sokéves átlagokkal, különösen a korábban tipikus területi eloszlás tükrében. Ebben a tekintetben a gyökeres változás elsõdleges oka abban áll, hogy a gyakran blokkolt ciklonpályák miatt az éves csapadék jelentõs része úgynevezett „konvektív”, azaz meghatározott légköri helyzetekben helyileg képzõdõ csapadék, a korábbi évtizedek frontcsapadék többletével szemben. A ciklonok okkluziós frontjaiból származó csapadék sem föltétlenül mutatja a korábbi idõszak területi eloszlását, miután a ciklonpályák is változtak, sõt maguknak a ciklonoknak az eredete is, lévén, hogy arányaiban megsokasodtak, az úgynevezett „magassági hidegcsepp” helyzetek és a mediterrán ciklonok, amelyekre jellemzõ, hogy csapadékukat területileg koncentráltan bocsájtják ki, idõnként extrém mennyiségben, atipikus módon teremtve atipikus viszonyokat, soha nem látott idõjárási helyzeteket az érintett földrajzi területeken."
Nagyon gyakran kaptunk itt a Bakonyalján felhõszakadásokat a 2000-es években és szerintem (még nem készítettem statisztikát, de érdemes lenne) nõtt azon hónapok száma, ahol pl. 10 mm alatt, vagy 100 mm felett volt a csapadék. Ugyanakkor 2010 után már nem nagyon fordulnak elõ (30 mm feletti zivatar) és az extrém száraz és esõs hónapok száma kissé még mérséklõdött is.Nálunk a csapadék zöme még mindig nem konvektív, a zivatarszám kritikán aluli.
2010-ben 4 hónap volt 100 mm felett,11-12-ben 0.Tavaly 2 hónap(március és november).A 10 mm alatti hónapok száma az utóbbi 3 évben 2-2 volt ami nem kevés, de pl. a tavalyi júliusi szárazság elõtt esett májusban 89, júniusban 85 mm, a decemberi elõtt meg esett novemberben 130 mm.Idén március csak 7 mm-t hozott, de elõtte február 80-at. Vagyis átvészelhetõ volt kis szerencsével, bár mindig vannak pórul járt megyék.
2010 után (904 mm) tavaly megint nagyon sok esett Pápán(778 mm), vagyis a hiány mindig pótlódik, nincsenek itt különösebb károk csapadékhiány miatt.
Van egy olyan érzésem, hogy ha vannak is még szélsõségek,hideg és meleghullámok,aszályok és árvizek,de már egy lecsengõ fázisban vagyunk.Talán 2010-12 volt a szélsõségek csúcsa, a mostani enyhe meg hótlan tél sem volt semmi, de pl. nálam meg sem közelítette 2007-et.Nézzük akkor és most mit mértem:
2006-7: nov.7,6...dec.3,9...jan.5,5...feb.6,1...márc.8,4...ápr.13,1
2013-14:nov.6,8...dec.2,9...jan.3,1...feb.4,4...márc.9,1...ápr.12,2
Látszik, hogy a kertünkben a 6 hónapból 5 is 1-2 fokkal hidegebb volt, mint akkor és csak a március volt most 0,7 fokkal melegebb. Persze más országrészekben lehet, hogy nem így volt, de szívesen látnék errõl szóló adatokat.
De nézzük 2008-at is:
2007-08: nov.4,9...dec.1,2...jan.3,2...febr.4,8...márc.7,5...ápr.12,0
Látható, hogy a mostani téli idõszak alig, inkább csak tizedekkel volt melegebb.
2005 környékén a hurrikánok tájfunok és ciklonok száma is évrõl évre nagyon magasan alakult. Bár az utóbbi években is beütött egy-egy rendkívül erõs, de a számuk szerintem drasztikusan csökkent. Valamikor évekkel ezelõtt a hírek hemzsegtek az idõjárási katasztrófákról és szélsõségekrõl itthon és világszerte. Sokan azt állították, hogy ez csak látszat, a digitális technika és az internet a hibás. Szerintem a technika azóta sem rosszabb, de most kevesebb ilyen hír van. Ha valahol dörren az ég vagy esik hirtelen 20 mm esõ, netán egy nap 10 fokkal melegebb van az átlagnál már a hírportálok katasztrófát emlegetnek és riporterhadat küldenek ki.Pár éve még ezt jégverések,tornádók,földcsuszamlások,villámárak és hóviharok esetén tették...
2010-ben 4 hónap volt 100 mm felett,11-12-ben 0.Tavaly 2 hónap(március és november).A 10 mm alatti hónapok száma az utóbbi 3 évben 2-2 volt ami nem kevés, de pl. a tavalyi júliusi szárazság elõtt esett májusban 89, júniusban 85 mm, a decemberi elõtt meg esett novemberben 130 mm.Idén március csak 7 mm-t hozott, de elõtte február 80-at. Vagyis átvészelhetõ volt kis szerencsével, bár mindig vannak pórul járt megyék.
2010 után (904 mm) tavaly megint nagyon sok esett Pápán(778 mm), vagyis a hiány mindig pótlódik, nincsenek itt különösebb károk csapadékhiány miatt.
Van egy olyan érzésem, hogy ha vannak is még szélsõségek,hideg és meleghullámok,aszályok és árvizek,de már egy lecsengõ fázisban vagyunk.Talán 2010-12 volt a szélsõségek csúcsa, a mostani enyhe meg hótlan tél sem volt semmi, de pl. nálam meg sem közelítette 2007-et.Nézzük akkor és most mit mértem:
2006-7: nov.7,6...dec.3,9...jan.5,5...feb.6,1...márc.8,4...ápr.13,1
2013-14:nov.6,8...dec.2,9...jan.3,1...feb.4,4...márc.9,1...ápr.12,2
Látszik, hogy a kertünkben a 6 hónapból 5 is 1-2 fokkal hidegebb volt, mint akkor és csak a március volt most 0,7 fokkal melegebb. Persze más országrészekben lehet, hogy nem így volt, de szívesen látnék errõl szóló adatokat.
De nézzük 2008-at is:
2007-08: nov.4,9...dec.1,2...jan.3,2...febr.4,8...márc.7,5...ápr.12,0
Látható, hogy a mostani téli idõszak alig, inkább csak tizedekkel volt melegebb.
2005 környékén a hurrikánok tájfunok és ciklonok száma is évrõl évre nagyon magasan alakult. Bár az utóbbi években is beütött egy-egy rendkívül erõs, de a számuk szerintem drasztikusan csökkent. Valamikor évekkel ezelõtt a hírek hemzsegtek az idõjárási katasztrófákról és szélsõségekrõl itthon és világszerte. Sokan azt állították, hogy ez csak látszat, a digitális technika és az internet a hibás. Szerintem a technika azóta sem rosszabb, de most kevesebb ilyen hír van. Ha valahol dörren az ég vagy esik hirtelen 20 mm esõ, netán egy nap 10 fokkal melegebb van az átlagnál már a hírportálok katasztrófát emlegetnek és riporterhadat küldenek ki.Pár éve még ezt jégverések,tornádók,földcsuszamlások,villámárak és hóviharok esetén tették...
Egyetértek. Eszeveszett erdõsítés és a folyók õsi ártereinek részleges újranyitása esetén sem lehetnénk nyugodtak a távoli jövõt illetõen...
Az OMSZ folyamatosan ezt nyomja, miközben soha nem hallottam olyan adatokról, amelyek ezt alátámasztanák. Sõt éppen ellenkezõ tendencia figyelhetõ meg. Azaz egyre csapadékosabbak a nyarak, csak sokkal szélsõségesebbek, mint 1985 elõtt voltak. Az összcsapadék mennyiségen belül növekedett a konvektív csapadék mennyisége, azaz ennek kimaradása esetén valóban kevés a csapadék.
Ennél is fontosabb, hogy a 80-as évek közepe óta mintegy 1,5 fokkal növekedett a nyarak átlaghõmérséklete, így nagyobb a párolgás. Ha pedig kimarad a már emlegetett konvektív csapadék, akkor komoly aszály léphet fel. Remélem, még idén elkészülök egy 4 városra vonatkozó csapadékstatisztikával.
Ennél is fontosabb, hogy a 80-as évek közepe óta mintegy 1,5 fokkal növekedett a nyarak átlaghõmérséklete, így nagyobb a párolgás. Ha pedig kimarad a már emlegetett konvektív csapadék, akkor komoly aszály léphet fel. Remélem, még idén elkészülök egy 4 városra vonatkozó csapadékstatisztikával.
"Aszály sokkal gyakrabban van, és sokkal nagyobb területeket is érint. Ez attól függetlenül igaz, hogy a csapadékos periódusokban sok csapadék hullik."
Ez nem ilyen egyszerû, ugyanis miután érzékelhetõen rendkívül csapadékos és rendkívül száraz idõszakok váltogatják egymást, ha a száraz idõszak télre esik, semmilyen következménye nincs, míg ha nyárra esik, amikor 1,5-2 hónapig nincs csapadék és 30 fokok vannak, pikk-pakk szárazság van.
Sõt, a téli csapadékot hangsúlyozzák mindig a gazdák, közben én szívesen felcserélném egy téli hónap 50 mm-ét júliusra, pluszban.
Ha télen esik, de nyáron nem, akkor a téli csapadék jelentõsége elvész, illetve pontosabban a talaj mélyebb rétegeiben természetesen raktározódik, de ez csak a fáknak elégséges.
Az elmúlt 3-4 évben valóban télen esett és nyáron nem, de semmi, az égvilágon semmi garancia nincs arra, hogy ez így is fog maradni.
És mivel átlagokban gondolkodni nem sok értelme van ilyen kilengések mellett, ettõl még az idei nyár lehet csapadékos.
Ez nem ilyen egyszerû, ugyanis miután érzékelhetõen rendkívül csapadékos és rendkívül száraz idõszakok váltogatják egymást, ha a száraz idõszak télre esik, semmilyen következménye nincs, míg ha nyárra esik, amikor 1,5-2 hónapig nincs csapadék és 30 fokok vannak, pikk-pakk szárazság van.
Sõt, a téli csapadékot hangsúlyozzák mindig a gazdák, közben én szívesen felcserélném egy téli hónap 50 mm-ét júliusra, pluszban.
Ha télen esik, de nyáron nem, akkor a téli csapadék jelentõsége elvész, illetve pontosabban a talaj mélyebb rétegeiben természetesen raktározódik, de ez csak a fáknak elégséges.
Az elmúlt 3-4 évben valóban télen esett és nyáron nem, de semmi, az égvilágon semmi garancia nincs arra, hogy ez így is fog maradni.
És mivel átlagokban gondolkodni nem sok értelme van ilyen kilengések mellett, ettõl még az idei nyár lehet csapadékos.
Ezúttal sajnos azt hiszem, igazuk lesz. Bár valóban mutat végletes jegyeket az idõjárás az utóbbi 10-15 évben, az is igaz, hogy a csapadékos és az aszályos periódusok közel sincsenek egyensúlyban. Aszály sokkal gyakrabban van, és sokkal nagyobb területeket is érint. Ez attól függetlenül igaz, hogy a csapadékos periódusokban sok csapadék hullik. Ez a tél, már ha lehet télnek hívni az utóbbit, pedig olyannyira beleillik ebbe a képbe hogy az enyheségen túl még csapadék se igazán volt az ország jelentõs részén. Persze ezt ráfoghatjuk az erõsebb naptevékenységre, én sajnos ennek ellenére sem vagyok optimista a távolabbi jövõt illetõen. Tudomásul kell venni, hogy a sarki jégsapka zsugorodásával párhuzamosan a poláris front és vele együtt a keveredési zóna is hátrál. Ez nálunk a szubtrópusi magasnyomású öv egyre gyakoribb vendégeskedését vetíti elõre. A cikkben - meglehetõsen könnyelmûen - elõrevetített csapadékosabb telek pedig a kutya vacsorája kategória. 10-bõl biztos lesz legalább egy átlagosnál csapadékosabb is, de a többi vagy átlagos csapadékú, vagy szárazabb lesz. Nem tartom valószínûnek a telek csapadékának 20%-kal történõ növekedését. Ez legfeljebb lokálisan, egy-két kisebb területre korlátozva válhat be, országosan semmiképpen.
A cikkben nyilatkozók megint elkövetik ugyanazt a hibát, hogy az elmúlt 3 évbõl jósolnak elõre.
2003-ban majdnem kiszáradt a Balaton, bele akarták vezetni a Rábát, 2005-ben meg vízben álltak a déli part nyaralói.
Ott is abból az 1 évbõl akartak elõre gondolkodni.
A 2006/2007-es rekordenyhe télbõl jósoltak, hogy mediterrán telek lesznek, hogy félõ a búza nem kapja majd meg a téli hidegigényét(!!!), és ezentúl ilyen enyhe telek lesznek.
Aztán 2009. december 21 -20-24 fokok voltak, 2010 december 19 -20-23 fokok, a 2012-es februárt nem kell részleteznem, utána egész télen havazott, a most elmúlt tél volt megint rekordenyhe.
Mindig azt hiszik, hogy amilyen most vagy amilyen néhány éve, olyan lesz.
Aztán dehogy, lehet most egész nyáron esni fog, ha úgy tartja kedve.
Most 15-20 napja minden 1,5. nap esik, ez eltart még mondjuk 2-3 hétig, vagy egy hónapig, aztán utána nem esik megint 1 hónapig.
Utána július-augusztusban meg lehet hogy minden nap esni fog.
A következõ télen meg lehet, hogy nem fog esni.
A most elmúlt télen a december és a január elsõ felében nem esett semmi, majd január közepétõl február végéig minden másnap esett.
Akkor most ez csapadékos tél volt vagy sem?
1,5 hónapig hasmenés, 1,5 hónapig szorulás, a tél széklete átlagos vagy (épp attól függõen hogy a hasmenés vagy az szorulás volt-e drasztikusabb) átlag feletti, de a két véglet volt csak.
Vagy ez Link
A keleti országrészben esett 30-40-50 mm, a nyugatiban meg 180-190.
Országos átlagban csapadékosabb november volt, csak épp a két végletbõl jött össze az átlag.
2003-ban majdnem kiszáradt a Balaton, bele akarták vezetni a Rábát, 2005-ben meg vízben álltak a déli part nyaralói.
Ott is abból az 1 évbõl akartak elõre gondolkodni.
A 2006/2007-es rekordenyhe télbõl jósoltak, hogy mediterrán telek lesznek, hogy félõ a búza nem kapja majd meg a téli hidegigényét(!!!), és ezentúl ilyen enyhe telek lesznek.
Aztán 2009. december 21 -20-24 fokok voltak, 2010 december 19 -20-23 fokok, a 2012-es februárt nem kell részleteznem, utána egész télen havazott, a most elmúlt tél volt megint rekordenyhe.
Mindig azt hiszik, hogy amilyen most vagy amilyen néhány éve, olyan lesz.
Aztán dehogy, lehet most egész nyáron esni fog, ha úgy tartja kedve.
Most 15-20 napja minden 1,5. nap esik, ez eltart még mondjuk 2-3 hétig, vagy egy hónapig, aztán utána nem esik megint 1 hónapig.
Utána július-augusztusban meg lehet hogy minden nap esni fog.
A következõ télen meg lehet, hogy nem fog esni.
A most elmúlt télen a december és a január elsõ felében nem esett semmi, majd január közepétõl február végéig minden másnap esett.
Akkor most ez csapadékos tél volt vagy sem?
1,5 hónapig hasmenés, 1,5 hónapig szorulás, a tél széklete átlagos vagy (épp attól függõen hogy a hasmenés vagy az szorulás volt-e drasztikusabb) átlag feletti, de a két véglet volt csak.
Vagy ez Link
A keleti országrészben esett 30-40-50 mm, a nyugatiban meg 180-190.
Országos átlagban csapadékosabb november volt, csak épp a két végletbõl jött össze az átlag.
hvg.hu
"Magyarországon megváltozik a nyár és a tél"
Link
[kérlek a link tartalmáról legalább egy rövid ismertetõt írj! ervin]
"Magyarországon megváltozik a nyár és a tél"
Link
[kérlek a link tartalmáról legalább egy rövid ismertetõt írj! ervin]
"Az a baj, hogy rossz adatokból indulsz ki, így természetesen hibás a végeredmény. A mostani tél ugyanis csupán a 7. a legmelegebb telek sorában."
Továbbra is tartom, hogy a 2013-14-es tél a 3. legmelegebb tél volt. Ezt az OMSZ honlapján megjelent cikk is megerõsíti:
Link
"Ha viszont a folyamatot nézzük, akkor az 1970-2000 közötti 30 éves ciklus téli átlaga 1,6 fok volt"
1971-2000 között a téli átlaghõmérséklet országosan nem +1,6°C volt, ahogy állítod, hanem valahol -0,40°C környékén lehetett. 1981-2010 között pedig -0,02°C volt az országos átlag.
Kérlek ellenõrizd az adataidat, mert szerintem a te adataid a rosszak!
Továbbra is tartom, hogy a 2013-14-es tél a 3. legmelegebb tél volt. Ezt az OMSZ honlapján megjelent cikk is megerõsíti:
Link
"Ha viszont a folyamatot nézzük, akkor az 1970-2000 közötti 30 éves ciklus téli átlaga 1,6 fok volt"
1971-2000 között a téli átlaghõmérséklet országosan nem +1,6°C volt, ahogy állítod, hanem valahol -0,40°C környékén lehetett. 1981-2010 között pedig -0,02°C volt az országos átlag.
Kérlek ellenõrizd az adataidat, mert szerintem a te adataid a rosszak!
Alapvetõen egyetértek, bár helyenként lehetnek kisebb eltérések. Részben az általad is gyakran hangoztatott állomásáthelyezések, illetve véletlenszerûen elõforduló, de nagyobb területekre kiterjedõ idõjárási jelenségek miatt (összefüggõ vastagabb hótakaró vagy annak hiánya).
Én is így gondolom, illetve a számok gondolják így Link
Csináltam évekkel ezelõtt egy másik, egész télre vonatkozó ehhez hasonló összehasonlítást, ott az jött ki, hogy a nyarak ha jól emlékszem 1,5 fokkal lettek melegebbek, a telek mindössze 0,2 fokkal.
Csináltam évekkel ezelõtt egy másik, egész télre vonatkozó ehhez hasonló összehasonlítást, ott az jött ki, hogy a nyarak ha jól emlékszem 1,5 fokkal lettek melegebbek, a telek mindössze 0,2 fokkal.
Ez a grafikon kb. 2 éve már szerepelt, s akkor azért finomabban fogalmaztunk, hiszen egyértelmûen látszik, hogy 25-30 éves periódusok vannak a grafikán. Az 1920-as évek közepétõl az 50-es évekig melegedés, majd a 70-es évekig stagnálás, majd 98-ig újabb melegedés, azóta pedig stagnálás látszik. HA a folyamat folytatódik, akkor 2020 után várható újabb fokozatos 0,2-0,4 fokos emelkedés, kb. 2050-60 környékéig. Azaz a folyamat egyelõre nem olyan drámai, mint amivel riogatnak, de vitathatatlanul létezik, még ha a stagnálás okait nem is ismerjük.
Az a baj, hogy rossz adatokból indulsz ki, így természetesen hibás a végeredmény. A mostani tél ugyanis csupán a 7. a legmelegebb telek sorában. Ha viszont a folyamatot nézzük, akkor az 1970-2000 közötti 30 éves ciklus téli átlaga 1,6 fok volt, míg a 2001 óta eltelt 13 év átlaga 0,8 a mostani meleg téllel együtt is.
Ahogy az 1984-85-ös télnél hidegebb volt a 2002-03-as csak éppen nem Sopronban, hanem az ország 80 százalékán. Mivel ÉNY Mo. akkor kimaradt a nagy február eleji havazásból, az azt követõ HRHI is kevésbé érvényesült. Ha viszont nem havi ciklust, hanem 2 hetest nézünk, akkor 1963 óta a leghidegebb periódus 2012-ben volt, amikor az ország nagy részén több mint 14 napon át folyamatosan zord nap volt. Változatlanul tartom, hogy egyelõre csupán egyetlen szegmenst találtam, ami a globális felmelegedés közben teleink esetén egyértelmûen kimutatható. Mégpedig 1975 óta minden 3 foknál melegebb átlaghõmérsékletû télen elõfordul -4,0 fokos átlaghõmérsékletû nap (az idén is volt), míg azt megelõzõen a hasonlóan meleg teleken egyetlen nap sem haladta meg ezt az értéket.
Ahogy az 1984-85-ös télnél hidegebb volt a 2002-03-as csak éppen nem Sopronban, hanem az ország 80 százalékán. Mivel ÉNY Mo. akkor kimaradt a nagy február eleji havazásból, az azt követõ HRHI is kevésbé érvényesült. Ha viszont nem havi ciklust, hanem 2 hetest nézünk, akkor 1963 óta a leghidegebb periódus 2012-ben volt, amikor az ország nagy részén több mint 14 napon át folyamatosan zord nap volt. Változatlanul tartom, hogy egyelõre csupán egyetlen szegmenst találtam, ami a globális felmelegedés közben teleink esetén egyértelmûen kimutatható. Mégpedig 1975 óta minden 3 foknál melegebb átlaghõmérsékletû télen elõfordul -4,0 fokos átlaghõmérsékletû nap (az idén is volt), míg azt megelõzõen a hasonlóan meleg teleken egyetlen nap sem haladta meg ezt az értéket.
A pécsi adatsorhoz kapcsolódóan: "A közel egy fokkal alacsonyabb értékek megjelenése egyértelmûen az 1956-os évhez köthetõ, amikor a mérések a pécs-pogányi repülõtéren folytatódtak, külvárosi környezetben."
Pedig országos viszonylatban a Pécs-pogányi állomás is magas középhõmérsékletûnek mondható, mivel dombi típusú állomás magas éjszakai hõmérsékletûekkel.
És még erre egy fokot rápakolt a belváros, nem semmi.
A mostani pécsi egyetemi állomás és Pécs-Pogány között is majdnem 1 fok volt a különbség 2011-ben:
2011:
Pécs-Pogány 11,5 fok
Pécs-Belváros 12,4 fok
Pedig országos viszonylatban a Pécs-pogányi állomás is magas középhõmérsékletûnek mondható, mivel dombi típusú állomás magas éjszakai hõmérsékletûekkel.
És még erre egy fokot rápakolt a belváros, nem semmi.
A mostani pécsi egyetemi állomás és Pécs-Pogány között is majdnem 1 fok volt a különbség 2011-ben:
2011:
Pécs-Pogány 11,5 fok
Pécs-Belváros 12,4 fok
Akkor hogyan homogenizálnak egy olyan havi, évszakos vagy évi középhõmérsékletet, hogy 30 évig mérnek a Mecsekoldalban dombi fekvésben, megszûnik ott a mérés, és leviszik a Pécsi-medence aljába egy rétre, ahol az elõzõnél több egész fokkal alacsonyabb értékeket mérnek 10 évig, majd visszaviszik oda, ahol elõtte volt, és újra mérnek ott 30 évig.
Az elsõ mérési hely 30 éves közepe 10,7 fok, a második hely 10 évig mért 9,4 fokos közepet, majd felviszik vissza a dombra és 30 évig mér 10,9 fokos közepet.
Hogy lesz ebbõl adatsor?
Gyakorlatilag hozzáadnak saccra valamennyit a hidegebb értékhez, hogy egyezzen a dombi fekvés adatsorával?
Az elsõ mérési hely 30 éves közepe 10,7 fok, a második hely 10 évig mért 9,4 fokos közepet, majd felviszik vissza a dombra és 30 évig mér 10,9 fokos közepet.
Hogy lesz ebbõl adatsor?
Gyakorlatilag hozzáadnak saccra valamennyit a hidegebb értékhez, hogy egyezzen a dombi fekvés adatsorával?
Alapvetõen egyetértek veled: úgy tûnik, tényleg van/lehet egy rossz tendencia, de szerencsére ez egyelõre nagyon halványan jelentkezik. Bár én is jobban szeretném, ha inkább a hideg telek halmozódnának mostanában, viszont ami a táblázatot illeti, az még nem elég ahhoz, hogy nálam megszólaljon a vészcsengõ.
Boncolgassuk kissé tovább az adatokat! Nézzük meg, hogy alakult a top 10 az 1975-2000 közötti negyedszázadban, és hogyan a 2000-2014 közötti nagyjából 1/8 évszázadban.
A táblázat számai ezt mutatják: december: 3, 0 január: 4, 2 február: 4, 3
egész tél: 3, 2
Az látszik, hogy december tekintetében semmiféle növekedés egyelõre nincs. Csupán ahhoz, hogy elérjük az 1975-2000 idõszak "kontingensét", a jelen negyedszázadból hátra levõ bõ 10 évben nem kevesebb, mint 3 rendkívül enyhe decembernek kellene lennie.
Január esetében nagyjából ugyanolyan a helyzet az 1975-2000 közötti, és az aktuális negyedszázadban.
Február esetében már vigasztalanabb a kép, mert ha a 2025-ig hátralevõ 11 évben "bekapunk" 2 rendkívül enyhe februárt, már túlhaladtuk a kontingenst.
A talán leginkább érdekes egész tél pedig úgy alakul, hogyha a következõ 11 évben csak 1 kiugróan enyhe tél lesz, még "beleférünk" a keretbe. Ha 2 ilyen fog elõfordulni, már "kilógunk" belõle, s akkor -legalábbis a táblázat alapján- halvány enyhülési tendencia felvethetõ az utóbbi 125 évben. Egyelõre ez még halványan sem merül fel a táblázat alapján, hiszen a XX. század negyedszázadonkénti értékei: 3, 1, 1, 3. Ha az 1900 és 1925 közötti negyedszázadban nem lett volna top 10-es tél, vagy lett volna, mondjuk 1 -akkor talán feltételezhetõ lenne az általános enyhülési tendencia. Ezen elsõ negyedszázad 3 top 10-es tele azonban ezt erõsen kérdésessé teszi.
Természetesen az volna igazán sokat mondó, ha a sorrend mellett ismernénk a tényleges középéhõmérséklet-értékeket is. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a top 10-es hónapok középhõmérséklete mennyivel tér el a "középmezõnytõl" Ez lehet néhány tizedfok, de lehet több fok is, s egészen más következtetések adódnának az elõbbi, és az utóbbi esetbõl.
Régi hideg, havas telekre való (nosztalgikus) visszaemlékezés nálam egyáltalán nem jár együtt a telek lassú "elfogyásának" rémképével.
Miért nem? Érdekességként leírom, hogyan alakult a dolgokkal kapcsolatos érzelmi viszonyom a 70-es évek kezdetétõl mostanáig. A hetvenes évtized elsõ fele részint enyhe, és összességében igen hószegény teleket hozott Észak-Dunántúlon. Sokan sajnálták is az akkori gyerkõcöket, hogy életükben még nem volt alkalmuk egy jót szánkózni (Akkoriban még nem nagyon jártak az emberek a szlovák, osztrák és egyéb külföldi síterepekre)
Különös kontrasztban volt ez az állapot a 60-as évtized második felének nagyhavas teleivel. Ezekre az évekre esett az én kisgyerek-kori elsõ eszmélésem, s bizony sokat szánkóztunk, hógolyóztunk akkor, még a karácsonyi ünnepekben is. Szóval, a különbség a késõ hatvanasok és a kora hetvenesek között nagy, és számomra lehangoló volt. Pláne az lett, mikor elsõs gimnazista koromban eljött az 1974/75-ös "tavasztél". Na, akkor az hittem, ennyi volt: sosem térnek már vissza a rendes havas, hideg telek!
Aztán néhány, átlagosan hideg és havas telet követõen "beficcent" 1978/79 kifejezetten zord tele a szinte hihetetlen újév-napi hidegbetöréssel. Ez kissé elgondolkodtatott.
Mégis, 1982/83 telének átélése után megint úgy hittem: mindörökre vége a normális teleknek.(Már akkor sokat cikkeztek az éghajlat melegedésérõl)
Hamar megjött a csattanós cáfolat három egymást követõ, kivételesen hideg tél képében (1984/85, 1985/86, 1986/87)
Azóta tudom, hogy az idõrõl-idõre jelentkezõ igen enyhe telek a legkevésbé sem jelentik azt, hogy akár 1-2-3 év múlva ne jöhetne az évszázad tele. 1987/88 után jött 1995/96, 1997/98-at azonnal követte a fõleg Kelet-Magyarországon elképesztõen zordan alakult 1998-as december és az 1999 februári rekordhavazás.
2000/2001 kivételesen rossz tele után következett 2 kivételesen jó tél: 2001/2002 és 2002/2003.
2006/2007 maximálisan szörnyû volt, de az idõjárás hamarosan "revánsot vett" ezért 2009/2010-ben (mely tél nem is annyira nálunk, mint inkább Északnyugat-Európában volt évszázados jelentõségû zordságú)
Szóval, az ideihez hasonló nem sokat érõ, enyhe telek már nem töltenek el végletes elkeseredettséggel. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a hamarosan eljövõ telek között lesz olyan, melyre évtizedek múltán is nosztalgiával fogunk visszagondolni.
Boncolgassuk kissé tovább az adatokat! Nézzük meg, hogy alakult a top 10 az 1975-2000 közötti negyedszázadban, és hogyan a 2000-2014 közötti nagyjából 1/8 évszázadban.
A táblázat számai ezt mutatják: december: 3, 0 január: 4, 2 február: 4, 3
egész tél: 3, 2
Az látszik, hogy december tekintetében semmiféle növekedés egyelõre nincs. Csupán ahhoz, hogy elérjük az 1975-2000 idõszak "kontingensét", a jelen negyedszázadból hátra levõ bõ 10 évben nem kevesebb, mint 3 rendkívül enyhe decembernek kellene lennie.
Január esetében nagyjából ugyanolyan a helyzet az 1975-2000 közötti, és az aktuális negyedszázadban.
Február esetében már vigasztalanabb a kép, mert ha a 2025-ig hátralevõ 11 évben "bekapunk" 2 rendkívül enyhe februárt, már túlhaladtuk a kontingenst.
A talán leginkább érdekes egész tél pedig úgy alakul, hogyha a következõ 11 évben csak 1 kiugróan enyhe tél lesz, még "beleférünk" a keretbe. Ha 2 ilyen fog elõfordulni, már "kilógunk" belõle, s akkor -legalábbis a táblázat alapján- halvány enyhülési tendencia felvethetõ az utóbbi 125 évben. Egyelõre ez még halványan sem merül fel a táblázat alapján, hiszen a XX. század negyedszázadonkénti értékei: 3, 1, 1, 3. Ha az 1900 és 1925 közötti negyedszázadban nem lett volna top 10-es tél, vagy lett volna, mondjuk 1 -akkor talán feltételezhetõ lenne az általános enyhülési tendencia. Ezen elsõ negyedszázad 3 top 10-es tele azonban ezt erõsen kérdésessé teszi.
Természetesen az volna igazán sokat mondó, ha a sorrend mellett ismernénk a tényleges középéhõmérséklet-értékeket is. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a top 10-es hónapok középhõmérséklete mennyivel tér el a "középmezõnytõl" Ez lehet néhány tizedfok, de lehet több fok is, s egészen más következtetések adódnának az elõbbi, és az utóbbi esetbõl.
Régi hideg, havas telekre való (nosztalgikus) visszaemlékezés nálam egyáltalán nem jár együtt a telek lassú "elfogyásának" rémképével.
Miért nem? Érdekességként leírom, hogyan alakult a dolgokkal kapcsolatos érzelmi viszonyom a 70-es évek kezdetétõl mostanáig. A hetvenes évtized elsõ fele részint enyhe, és összességében igen hószegény teleket hozott Észak-Dunántúlon. Sokan sajnálták is az akkori gyerkõcöket, hogy életükben még nem volt alkalmuk egy jót szánkózni (Akkoriban még nem nagyon jártak az emberek a szlovák, osztrák és egyéb külföldi síterepekre)
Különös kontrasztban volt ez az állapot a 60-as évtized második felének nagyhavas teleivel. Ezekre az évekre esett az én kisgyerek-kori elsõ eszmélésem, s bizony sokat szánkóztunk, hógolyóztunk akkor, még a karácsonyi ünnepekben is. Szóval, a különbség a késõ hatvanasok és a kora hetvenesek között nagy, és számomra lehangoló volt. Pláne az lett, mikor elsõs gimnazista koromban eljött az 1974/75-ös "tavasztél". Na, akkor az hittem, ennyi volt: sosem térnek már vissza a rendes havas, hideg telek!
Aztán néhány, átlagosan hideg és havas telet követõen "beficcent" 1978/79 kifejezetten zord tele a szinte hihetetlen újév-napi hidegbetöréssel. Ez kissé elgondolkodtatott.
Mégis, 1982/83 telének átélése után megint úgy hittem: mindörökre vége a normális teleknek.(Már akkor sokat cikkeztek az éghajlat melegedésérõl)
Hamar megjött a csattanós cáfolat három egymást követõ, kivételesen hideg tél képében (1984/85, 1985/86, 1986/87)
Azóta tudom, hogy az idõrõl-idõre jelentkezõ igen enyhe telek a legkevésbé sem jelentik azt, hogy akár 1-2-3 év múlva ne jöhetne az évszázad tele. 1987/88 után jött 1995/96, 1997/98-at azonnal követte a fõleg Kelet-Magyarországon elképesztõen zordan alakult 1998-as december és az 1999 februári rekordhavazás.
2000/2001 kivételesen rossz tele után következett 2 kivételesen jó tél: 2001/2002 és 2002/2003.
2006/2007 maximálisan szörnyû volt, de az idõjárás hamarosan "revánsot vett" ezért 2009/2010-ben (mely tél nem is annyira nálunk, mint inkább Északnyugat-Európában volt évszázados jelentõségû zordságú)
Szóval, az ideihez hasonló nem sokat érõ, enyhe telek már nem töltenek el végletes elkeseredettséggel. Minden okunk megvan azt feltételezni, hogy a hamarosan eljövõ telek között lesz olyan, melyre évtizedek múltán is nosztalgiával fogunk visszagondolni.
Az 1901-es idõpont méréstechnikai szempontból azért is teljesen indokolatlan, mert hazánkban az 1920-as, 30-as évtized elõtt nagyon kevés állomáson vezették be pl. a Stevenson-féle angol hõmérõház használatát. Megint az állomástörténetbõl idézek:
"A városban [pécsett] 1921. november 22-én indultak meg újra a mérések, ezúttal a késõbb egyetemi rangra emelt fõreáliskola Rákóczi út 80. alatti ingatlanán. Elõször itt került a hõ- és nedvesség mérése angol típusú hõmérõházba. "
Tehát 1921 november vége elõtt végig a 19. századi technológiával, az 1850-es évek óta nagy népszerûségnek örvendõ bádogernyõs árnyékoló alatt mértek. Ez alapján kérdezem az általam egyébként nagyra becsült Meteorológiai Szolgálatunk munkatársait, legyenek nekem szívesek megindokolni, miért "jók" az 1901 utáni adatok, az ennél korábbiak pedig miért "rosszak" illetve "csak történelmi értékûek"?
"A városban [pécsett] 1921. november 22-én indultak meg újra a mérések, ezúttal a késõbb egyetemi rangra emelt fõreáliskola Rákóczi út 80. alatti ingatlanán. Elõször itt került a hõ- és nedvesség mérése angol típusú hõmérõházba. "
Tehát 1921 november vége elõtt végig a 19. századi technológiával, az 1850-es évek óta nagy népszerûségnek örvendõ bádogernyõs árnyékoló alatt mértek. Ez alapján kérdezem az általam egyébként nagyra becsült Meteorológiai Szolgálatunk munkatársait, legyenek nekem szívesek megindokolni, miért "jók" az 1901 utáni adatok, az ennél korábbiak pedig miért "rosszak" illetve "csak történelmi értékûek"?
Miért pont az 1901-es esztendõtõl indulunk már megint? Én itt hagytam abba a belinkelt diplomadolgozat/állomástörténeti ismertetõ olvasását:
"Jóllehet, a XIX. század folyamán a városban többen végeztek hosszabb-rövidebb ideig meteorológiai méréseket, ezek inkább csak történelmi értékûek, mert sem a mérési módszerek, sem a mûszerek nem voltak egységesek. Az itt közölt száz éves adatsor elsõ harmadának mérési helyeire vonatkozó alapos, mindenre kiterjedõ ismertetése dr. Simor Ferenc geográfus egyetemi tanárnak köszönhetõ."
Szerencsétlen Dr. Patkovich József orvos-természettudós, a maga 1819 és 1854 között folytatott megfigyeléseivel, melyeket a bécsi csillagvizsgáló munkatársaitól származó mûszerekkel végzett, most bizonyosan forogna sírjában. Ebbõl az idõszakból az 1830-as évtized néhány éves hézagainak kivételével minden napra legalább 2 hõmérsékleti megfigyelést találtam a naplóiban, illetve a bécsi évkönyvekben. Ezt követõen az 1850-ben alapított osztrák meteorológiai szolgálat megbízásából 1853 és 1858 között és végeztek méréseket, majd szintén egy nagyon hosszú sorozat származik Pécs-Bányateleprõl 1871 és 1913-14 között. Ez az állomás a Mecsek oldalában kb. 250-270 méteres magasságban feküdt, és 1870-71-ben az OMSZ jogelõdje, a "Magyar Királyi Meteorologiai és Földdelejességi Intézet" munkatársai látták el évrõl-évre hitelesített mûszerekkel és árnyékolóval (!!).
Hogyan lehet az, hogy a Szolgálat saját korábbi észlelõinek több évtizedes munkáját képes egyetlen tollvonással elintézni, degradálni? Ilyet állítani, hogy "ezek inkább csak történelmi értékûek, mert sem a mérési módszerek, sem a mûszerek nem voltak egységesek". Az OMSZ jogelõdje által évtizedeken át fenntartott állomás nem felelt meg az alapvetõ méréstechnikai követelményeknek?? Könyörgöm, Budapestrõl vitték oda a hõmérõket, a bádogernyõs árnyékolót, az útmutató kézikönyveket. Ezen nem térek napirendre, mielõtt valaki megír egy állomástörténeti elemzést, javaslom nyissa ki meteorológiai szolgálatunk 1871-tõl megjelenõ vaskos évkönyveit. Ezen felül még az 1850-tõl kezdõdõ osztrák évkönyvek is ott vannak, amelyekben szintén rengeteg a magyar vonatkozású adat.
"Jóllehet, a XIX. század folyamán a városban többen végeztek hosszabb-rövidebb ideig meteorológiai méréseket, ezek inkább csak történelmi értékûek, mert sem a mérési módszerek, sem a mûszerek nem voltak egységesek. Az itt közölt száz éves adatsor elsõ harmadának mérési helyeire vonatkozó alapos, mindenre kiterjedõ ismertetése dr. Simor Ferenc geográfus egyetemi tanárnak köszönhetõ."
Szerencsétlen Dr. Patkovich József orvos-természettudós, a maga 1819 és 1854 között folytatott megfigyeléseivel, melyeket a bécsi csillagvizsgáló munkatársaitól származó mûszerekkel végzett, most bizonyosan forogna sírjában. Ebbõl az idõszakból az 1830-as évtized néhány éves hézagainak kivételével minden napra legalább 2 hõmérsékleti megfigyelést találtam a naplóiban, illetve a bécsi évkönyvekben. Ezt követõen az 1850-ben alapított osztrák meteorológiai szolgálat megbízásából 1853 és 1858 között és végeztek méréseket, majd szintén egy nagyon hosszú sorozat származik Pécs-Bányateleprõl 1871 és 1913-14 között. Ez az állomás a Mecsek oldalában kb. 250-270 méteres magasságban feküdt, és 1870-71-ben az OMSZ jogelõdje, a "Magyar Királyi Meteorologiai és Földdelejességi Intézet" munkatársai látták el évrõl-évre hitelesített mûszerekkel és árnyékolóval (!!).
Hogyan lehet az, hogy a Szolgálat saját korábbi észlelõinek több évtizedes munkáját képes egyetlen tollvonással elintézni, degradálni? Ilyet állítani, hogy "ezek inkább csak történelmi értékûek, mert sem a mérési módszerek, sem a mûszerek nem voltak egységesek". Az OMSZ jogelõdje által évtizedeken át fenntartott állomás nem felelt meg az alapvetõ méréstechnikai követelményeknek?? Könyörgöm, Budapestrõl vitték oda a hõmérõket, a bádogernyõs árnyékolót, az útmutató kézikönyveket. Ezen nem térek napirendre, mielõtt valaki megír egy állomástörténeti elemzést, javaslom nyissa ki meteorológiai szolgálatunk 1871-tõl megjelenõ vaskos évkönyveit. Ezen felül még az 1850-tõl kezdõdõ osztrák évkönyvek is ott vannak, amelyekben szintén rengeteg a magyar vonatkozású adat.
A homogenizálás nem egyszeri mérésekre van kitalálva, hanem pl. havi vagy hosszabb intervallumokra, rövidebb távra inkább hibás értékek kiszûrésére használhatók a homogenizációs eljárások. Hogy mivel homogenizálják? Az egyes met. intézetek a sajátjaikat szokták, nálunk az OMSZ a sajátját, a MASH-t használja. Hogy pontosan miként mûködik a szoftver, azt nem tudom. Hõmérsékletet homogenizálni nem túl nehéz és viszonlag megbízható eredményt ad, a csapadék homogenizálásánál elég súlyos problémák merülnek fel, nem is nagyon homogenizálnak csapadékot, de azért akadnak próbálkozások, de csak módjával.
Tavaly volt a Tanszéken meghirdetve szakdolgozat témának a pécsi adatok feldolgozása és elemzése (homogenizált is): Link Ha akkor lettem volna harmadéves, rögtön ráharaptam volna a témára.
Tavaly volt a Tanszéken meghirdetve szakdolgozat témának a pécsi adatok feldolgozása és elemzése (homogenizált is): Link Ha akkor lettem volna harmadéves, rögtön ráharaptam volna a témára.
Azért rendkívül érdekelne, hogyan homogenizálják a városi-dombi(!) állomásokat a mecsekalji repülõtér adataival, ami lényegesen alsóbb fekvésben van Link Link
Ha két teljesen eltérõ karakterisztikájú ponton mérünk egy idõben egyik helyen -4 fokot, a másikon +4-et, akkor ezt hogyan homogenizálják csak az egyik állomásra?
Vagy ha csak az egyik helyen mérnek -4 fokot, akkor azt mihez, kihez, hogyan homogenizálják tudva azt, hogy 300 méterrel odébb ahol a régebbi állomás volt, ott +4 fok van!?
Ha két teljesen eltérõ karakterisztikájú ponton mérünk egy idõben egyik helyen -4 fokot, a másikon +4-et, akkor ezt hogyan homogenizálják csak az egyik állomásra?
Vagy ha csak az egyik helyen mérnek -4 fokot, akkor azt mihez, kihez, hogyan homogenizálják tudva azt, hogy 300 méterrel odébb ahol a régebbi állomás volt, ott +4 fok van!?
Vajon egy gleccser hosszának és vastagságának változásai mennyire lehetnek terheltek akár évtizedes skálájú "maradványhatásokkal"? Tudtommal van úgynevezett firnvonal, ahol a jégképzõdés üteme (mennyiségileg) egyensúlyban van (olvadás-fagyás (abláció)), és ennek a gleccsernyelvhez viszonyított helyzete szabja meg, hogy a gleccser hátrál vagy elõrehalad. Elképzelhetõ olyan klímaingadozás, hogy a kettõ távolsága nagyon megnõ (az olvadás erõs túlsúlyba kerül a gleccser bizonyos részein vagy egészén), de ezt a gleccsernyelv "elmozdulása" lassabban követi le, azaz egy kedvezõbb idõszakban is rövidül a jégár.
Szóval: a 80-as, 90-es évekbeli melegedés hatással lehet (még) a gleccserhosszra és vastagságra?
Szóval: a 80-as, 90-es évekbeli melegedés hatással lehet (még) a gleccserhosszra és vastagságra?
Az elején a zárójelbe "belekötnék" egy kicsit: a természetes eredetû évtizedes klímaciklusok szerintem nem oda való példa. Értem, hogy mire akarsz kilyukadni (egyet is értek vele), és a vulkánok arra tökéletes példát adnak.
Én úgy tudom, hogy a klímamodellek eredeti ötlete az volt, hogy egy sima meteorológiai modell sosem tér el jelentõsen a klímától. Úgy kell ezt érteni, hogy ha a GFS-ENS-t futtatjuk, akkor annak a szórása nem nõ a végtelenségig, hanem a klíma szórását reprezentálja. (Minél jobban közeledik a modell szórása a klíma szóráshoz, annál megbízhatatlanabb az elõrejelzés, stb.) Ebbõl kiindulva egy több száz évre futtatott ENS átlaga a klímaátlag, szórása a klímaszórás, szerencsés esetben az egész statisztikája a klímát adja vissza (annyira, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor a szélsõségeket is lehet vele vizsgálni). Így tehát a klíma változásait ezek a modellek vissza kell, hogy adják.
(Nem mennék bele, de épp az az egyik fõ gond, hogy egy szinoptius skálájú futtatás során pl. a CO2 és társainak jó közelítéssel nem változik a koncentrációja, míg klímamodell esetében ez nem igaz, több más dolog mellett, és az külön kérdés, hogy ezek hogyan fognak változni; ezt a problémakört szerintem ismered.)
Ha ez így van, akkor ez csak úgy lehet, hogy ha az egyes futások idõbeli mozgóátlagai IS követik a klímaváltozást, vagyis az idõjárás-változások által okozott ingadozásokat (amik nagyok a klímaingadozáshoz képest) leszûrve az egyes tagoknak ugyanarra kellene tartaniuk. Ha ez nem így lenne, akkor a mozgóátlagok is széttartanának.
Ez pusztán azért lenne így, mert a légköri kormányzó egyenletrendszer van leprogramozva, amiben minden légköri változás benne van (a vulkánkitörés nyilván nem ilyen), csak éppen a tér és az idõskála durvább felbontású. Ha az évtizedes ingadozásokat mindezek ellenére a modell eltünteti, akkor valójában nem az évtizedes, hanem az idõlépcsõ alatti idõskálájú (ez klímamodell esetén mezoskálájút jelent) jelenségeknek az eltüntetése okozhatja azt. Kérdés, hogy képesek-e a zivatarláncok kialakulásának klimatológiai idõlépcsõben történõ változásai kimutatható eltéréseket okozni egy klímamodellben. Ha nem, akkor szerintem egy klímamodellnek "illik" látnia az évtizedes skálájú változásokat, akkor is, ha nem szándék pont azokat modellezni.
(Mellesleg megint eszembe jut svadasz régi beírása egy klímakonferenciáról, amely során megállapították, hogy addig nem fognak tudni klímát elõrejelezni, amíg az AMO-t meg nem magyarázzák: pedig az is párévtizedes klímaciklus.)
Amúgy nagyrészt egyetértek az írásoddal, a hibahatárok fontosságára én is gyakran szoktam figyelmeztetni.
Olvastam valakinél, hogy az Antarktiszi jég vékonyodik. Ezzel az a baj, hogy akkor a mai jégfuratokból az utolsó nemtudomhány év(század) hiányozna, nem? Amúgy az NSIDC méréseit szokták többen linkelni, s azokon a grafikonokon én az Antartktiszi jég összterületének nagyon lassú növekedését szoktam látni. Furcsa-e emellett, hogy a kevés stabilan növekvõ gleccser mind az Andokban van?
Statisztikailag talán ki sem mutatható, de nekem az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tûnik, hogy a globális átlag stagnálása mellett a déli félteke mintha kissé hûlni kezdett volna, míg az északi talán még mindig melegszik egy kicsit.
Persze errõl csak akkor beszélhetünk, ha elhisszük, hogy a globális átlaghõmérséklet jó indikátor, vannak, akik ezt is megkérdõjelezik. (Czelnai több cikkében is elõfordul, hogy szerinte a Föld nem egyenletes /szárazföld vs. óceán/ lefedettsége állomásokkal, a mûszeres hibák, a mikroklimatikus hatások, és még sok más dolog, mind rontják ennek a használhatóságát, mivel az egyes állomások területileg nem egyforma mértékben reprezentálják a (mikro)klímát. Konkrétan mondva: Romhány abszolút helyi állomás, míg Szécsény a széljárást tekintve a Nógrádi-medencét reprezentálja, ezekkel szemben az Alföldön a legtöbb állomásra nem hat helyi jellegzetesség, mind jól leírja az Alföld nagyobb részének mikroklímáját. Tehát az Alföld jól lefedett terület, míg a Nógrádi-medence nem, így a klímaelemzésbõl a Nógrádi-medencére jellemzõ dolgok túl kis súlyt kapnak.)
Én úgy tudom, hogy a klímamodellek eredeti ötlete az volt, hogy egy sima meteorológiai modell sosem tér el jelentõsen a klímától. Úgy kell ezt érteni, hogy ha a GFS-ENS-t futtatjuk, akkor annak a szórása nem nõ a végtelenségig, hanem a klíma szórását reprezentálja. (Minél jobban közeledik a modell szórása a klíma szóráshoz, annál megbízhatatlanabb az elõrejelzés, stb.) Ebbõl kiindulva egy több száz évre futtatott ENS átlaga a klímaátlag, szórása a klímaszórás, szerencsés esetben az egész statisztikája a klímát adja vissza (annyira, hogy ha ügyesek vagyunk, akkor a szélsõségeket is lehet vele vizsgálni). Így tehát a klíma változásait ezek a modellek vissza kell, hogy adják.
(Nem mennék bele, de épp az az egyik fõ gond, hogy egy szinoptius skálájú futtatás során pl. a CO2 és társainak jó közelítéssel nem változik a koncentrációja, míg klímamodell esetében ez nem igaz, több más dolog mellett, és az külön kérdés, hogy ezek hogyan fognak változni; ezt a problémakört szerintem ismered.)
Ha ez így van, akkor ez csak úgy lehet, hogy ha az egyes futások idõbeli mozgóátlagai IS követik a klímaváltozást, vagyis az idõjárás-változások által okozott ingadozásokat (amik nagyok a klímaingadozáshoz képest) leszûrve az egyes tagoknak ugyanarra kellene tartaniuk. Ha ez nem így lenne, akkor a mozgóátlagok is széttartanának.
Ez pusztán azért lenne így, mert a légköri kormányzó egyenletrendszer van leprogramozva, amiben minden légköri változás benne van (a vulkánkitörés nyilván nem ilyen), csak éppen a tér és az idõskála durvább felbontású. Ha az évtizedes ingadozásokat mindezek ellenére a modell eltünteti, akkor valójában nem az évtizedes, hanem az idõlépcsõ alatti idõskálájú (ez klímamodell esetén mezoskálájút jelent) jelenségeknek az eltüntetése okozhatja azt. Kérdés, hogy képesek-e a zivatarláncok kialakulásának klimatológiai idõlépcsõben történõ változásai kimutatható eltéréseket okozni egy klímamodellben. Ha nem, akkor szerintem egy klímamodellnek "illik" látnia az évtizedes skálájú változásokat, akkor is, ha nem szándék pont azokat modellezni.
(Mellesleg megint eszembe jut svadasz régi beírása egy klímakonferenciáról, amely során megállapították, hogy addig nem fognak tudni klímát elõrejelezni, amíg az AMO-t meg nem magyarázzák: pedig az is párévtizedes klímaciklus.)
Amúgy nagyrészt egyetértek az írásoddal, a hibahatárok fontosságára én is gyakran szoktam figyelmeztetni.
Olvastam valakinél, hogy az Antarktiszi jég vékonyodik. Ezzel az a baj, hogy akkor a mai jégfuratokból az utolsó nemtudomhány év(század) hiányozna, nem? Amúgy az NSIDC méréseit szokták többen linkelni, s azokon a grafikonokon én az Antartktiszi jég összterületének nagyon lassú növekedését szoktam látni. Furcsa-e emellett, hogy a kevés stabilan növekvõ gleccser mind az Andokban van?
Statisztikailag talán ki sem mutatható, de nekem az elmúlt évek tapasztalatai alapján úgy tûnik, hogy a globális átlag stagnálása mellett a déli félteke mintha kissé hûlni kezdett volna, míg az északi talán még mindig melegszik egy kicsit.
Persze errõl csak akkor beszélhetünk, ha elhisszük, hogy a globális átlaghõmérséklet jó indikátor, vannak, akik ezt is megkérdõjelezik. (Czelnai több cikkében is elõfordul, hogy szerinte a Föld nem egyenletes /szárazföld vs. óceán/ lefedettsége állomásokkal, a mûszeres hibák, a mikroklimatikus hatások, és még sok más dolog, mind rontják ennek a használhatóságát, mivel az egyes állomások területileg nem egyforma mértékben reprezentálják a (mikro)klímát. Konkrétan mondva: Romhány abszolút helyi állomás, míg Szécsény a széljárást tekintve a Nógrádi-medencét reprezentálja, ezekkel szemben az Alföldön a legtöbb állomásra nem hat helyi jellegzetesség, mind jól leírja az Alföld nagyobb részének mikroklímáját. Tehát az Alföld jól lefedett terület, míg a Nógrádi-medence nem, így a klímaelemzésbõl a Nógrádi-medencére jellemzõ dolgok túl kis súlyt kapnak.)
A csapadékra vonatkozólag nem tudok neked adatokkal szolgálni, ehhez nem érdekel eléggé a témának a számszaki része. Mindenesetre azt aligha tartom valószínûnek, hogy a világ jégmezõinek 98%-a azért csökken, mert kevesebb a csapadék. Mindenütt kevesebb lenne a csapadék? Szerintem ez aligha elképzelhetõ.
Ausztriában a 2012-13-as télen hatalmas mennyiségû hó hullott, hosszú volt a tél, még május-júniusban is komoly havazások voltak. Többszöröse volt a hóréteg az éves átlagnak a gleccserborította területeken. Nagyon késõn kezdett olvadni. Mégis, a Sonnblick gleccsere így is veszített fél métert a vastagságából. Az elõtte évben két méterrel lett vékonyabb.
Nem tudom, pusztán a globális hõmérsékleti trendeket vizsgálva mit lehet kijelenteni a felmelegedéssel, mint továbbra is fennálló folyamattal kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy az általad lassulónak írt 2000 utáni melegedési tendencia köszönõviszonyban sincs az alpesi gleccserek olvadásának ütemével. Utóbbi ugyanis a 2000-es években egyre fokozódik. 2003 és 2011 rekordnegatívnak számított (ekkor olvadt a legtöbbet a jég az Alpokban), de a 2012-es év is majdnem elérte ugyanezt a szintet. Egészen horror adat, 2012-ben a Pasterze-gleccser 97 méterrel lett rövidebb, és 9 méterrel fogyott a vastagságából (3000 méteren is 2 métert vesztett a vastagságából)
A gleccserek olvadásának mértékét leginkább a nyári idõszakban hulló friss hó határozza meg, hogy akkor esik-e hó, ami megvédi õket a besugárzástól. A baj nem az, hogy nem esik csapadék, hanem az, hogy sajnos a meleg miatt 3000 m felett is inkább esõ esik.
Szkepticizmus ide vagy oda, a permafrost felfelé kúszásának csak egyetlen oka lehet, ez pedig a hõmérséklet emelkedése. A permafrost tartja össze az Alpok hegyeinek nagy részét. Nem véletlen, hogy egyre több olyan csúcs van, amelyet nyáron már nem másznak, mert a hulló kövek miatt veszélyes. A Mont Blanc normál útján már volt olyan, amikor le kellett azt zárni a mászók elõl, mert egyfolytában hullottak a sziklák a meleg miatt.
Források:
Link
Link
Link
Ausztriában a 2012-13-as télen hatalmas mennyiségû hó hullott, hosszú volt a tél, még május-júniusban is komoly havazások voltak. Többszöröse volt a hóréteg az éves átlagnak a gleccserborította területeken. Nagyon késõn kezdett olvadni. Mégis, a Sonnblick gleccsere így is veszített fél métert a vastagságából. Az elõtte évben két méterrel lett vékonyabb.
Nem tudom, pusztán a globális hõmérsékleti trendeket vizsgálva mit lehet kijelenteni a felmelegedéssel, mint továbbra is fennálló folyamattal kapcsolatban. Az viszont biztos, hogy az általad lassulónak írt 2000 utáni melegedési tendencia köszönõviszonyban sincs az alpesi gleccserek olvadásának ütemével. Utóbbi ugyanis a 2000-es években egyre fokozódik. 2003 és 2011 rekordnegatívnak számított (ekkor olvadt a legtöbbet a jég az Alpokban), de a 2012-es év is majdnem elérte ugyanezt a szintet. Egészen horror adat, 2012-ben a Pasterze-gleccser 97 méterrel lett rövidebb, és 9 méterrel fogyott a vastagságából (3000 méteren is 2 métert vesztett a vastagságából)
A gleccserek olvadásának mértékét leginkább a nyári idõszakban hulló friss hó határozza meg, hogy akkor esik-e hó, ami megvédi õket a besugárzástól. A baj nem az, hogy nem esik csapadék, hanem az, hogy sajnos a meleg miatt 3000 m felett is inkább esõ esik.
Szkepticizmus ide vagy oda, a permafrost felfelé kúszásának csak egyetlen oka lehet, ez pedig a hõmérséklet emelkedése. A permafrost tartja össze az Alpok hegyeinek nagy részét. Nem véletlen, hogy egyre több olyan csúcs van, amelyet nyáron már nem másznak, mert a hulló kövek miatt veszélyes. A Mont Blanc normál útján már volt olyan, amikor le kellett azt zárni a mászók elõl, mert egyfolytában hullottak a sziklák a meleg miatt.
Források:
Link
Link
Link
Amit én hiányolok a klímakutatásokból, az a szélsõségek gyakoriságának korrekt vizsgálata. Kérdéses megbízhatóságú átlagokból, azokra illesztett trendekrõl tömegével születnek publikációk - de tudományos körökben sem világos, hogy a kiugró értékek (T, csapadék, bármi) gyakorisága tényleg nõ, vagy a Föld benépesülése és a jobb kommunikáció miatt jön egyre több infó extrém eseményekrõl. Pedig a szélsõségek elõfordulása még egy pontatlanabb adatsorban (pl. plusz-mínusz 1 fokos hibájú T mérések vagy a szitálást, hószállingózást be nem mérõ csapimérõk esetén) is jól megfogható, és egy csomó, más tudományágakban bizonyított statisztikai módszer volna a vizsgálatukra.
Ne feledjük: ha van vagy lesz globális felmelegedés, önmagában az 1-2-3 fokkal magasabb T nem zavarna sok vizet. Az emberiségre ill. a természetre a fõ veszélyt az emiatt elõálló gyakoribb szélsõségek jelentenék.
Ne feledjük: ha van vagy lesz globális felmelegedés, önmagában az 1-2-3 fokkal magasabb T nem zavarna sok vizet. Az emberiségre ill. a természetre a fõ veszélyt az emiatt elõálló gyakoribb szélsõségek jelentenék.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Indul a MetNet előrejelzési verseny sorozatának 41. sorozata
MetNet | 2024-11-02 11:38
Szabályzat