Csillagászat és űrkutatás
Már nagyon szépen fényesedik,itt a sorozatos SOHO képeken,sajnos még
mindig elég leterhelt az Eu szerver is ezért idõ kell a loading-ig
Link
mindig elég leterhelt az Eu szerver is ezért idõ kell a loading-ig
Link
Nagyon drukkolok, hogy a "java" megmaradt, és ebben az erõs napkitöréses szezonban távolodva a forróságtól, újból kinõ a haja. Nem semmi fizikó-therápiás behatások érték ebben a környezetben.
Repkedtek ott a Gausok és az anyag áramlatok is, megemésztve a csóvát. Várom én is a fényesedést,és a szép csóvát!
Repkedtek ott a Gausok és az anyag áramlatok is, megemésztve a csóvát. Várom én is a fényesedést,és a szép csóvát!
Nagyon szemléletes és hasznos modell. A Lovejoy-ra nincs ilyen? (Biztos van csak én még nem találkoztam vele,)
Ez így van, hiszen egy üstökös magjának mérete a képen a Nap arányaihoz mérten oly parányi, mintha egy fényes mákszemet szeretnénk megnézni 10000 km távolságból, valójában a látszólagos fényességét a csóva kiterjedése és sûrûsége adja, melyet a napközeli hatások teljesen "lekopasztottak" róla.
Érdekes, hogy a tudományos szakik is lemondtak róla, nem csupán a média borzolta fel az ügyet, pedig számolniuk kellett volna ezzel a hatással.
Ha az üstökös éppen közvetlen napközelben fényesedett volna fel legjobban, az lett volna igazán jele annak, hogy a mag felforrósodva egyre több anyagot párologtat el, lövell ki és a megnövekedett gáznyomás a belsejében szétveti. Esetünkben nem lehet megmondani mekkora része élte túl, de erõsen valószínûsíteném, hogy mivel nincs a fenti szcenárióra utaló jel, egészben maradt, tehát annyi, amennyi nem párolgott el a felszín közeli rétegeibõl a hõ hatására. Márpedig a szakaszos felfényesedés, gyengülés révén látjuk, hogy a mag nem adagolta túl "bõkezûen" az anyagot, mintegy rétegenként nyílt meg, a folytatás a mag belsejében lezajló reakciókon, történéseken is múlik, hogy lesz-e még mit a napszélnek "lefújnia" róla.
Érdekes, hogy a tudományos szakik is lemondtak róla, nem csupán a média borzolta fel az ügyet, pedig számolniuk kellett volna ezzel a hatással.
Ha az üstökös éppen közvetlen napközelben fényesedett volna fel legjobban, az lett volna igazán jele annak, hogy a mag felforrósodva egyre több anyagot párologtat el, lövell ki és a megnövekedett gáznyomás a belsejében szétveti. Esetünkben nem lehet megmondani mekkora része élte túl, de erõsen valószínûsíteném, hogy mivel nincs a fenti szcenárióra utaló jel, egészben maradt, tehát annyi, amennyi nem párolgott el a felszín közeli rétegeibõl a hõ hatására. Márpedig a szakaszos felfényesedés, gyengülés révén látjuk, hogy a mag nem adagolta túl "bõkezûen" az anyagot, mintegy rétegenként nyílt meg, a folytatás a mag belsejében lezajló reakciókon, történéseken is múlik, hogy lesz-e még mit a napszélnek "lefújnia" róla.
Teljes tûzerõ.
Lehet elmegyünk Ivanscicára, ha csak inverziós köd lesz a jövõ héten.
Egy kép a tegnapi Vénuszról 70mm-en
Lehet elmegyünk Ivanscicára, ha csak inverziós köd lesz a jövõ héten.
Egy kép a tegnapi Vénuszról 70mm-en
Ottvan az! TÚLÉLTE És most ismét felfényesedett.
Az üstökös csóvája azért lett olyan kicsi és tûnt el mert olyannyira magas volt a hõmérséklet, hogy elpárologtatta a porcsóvát. Egy 500méteres magot meg nemtud felbontani az SDO sem. Most viszont kibukkant és távolodik a naptól. Csóvát is eresztett!
Az üstökös csóvája azért lett olyan kicsi és tûnt el mert olyannyira magas volt a hõmérséklet, hogy elpárologtatta a porcsóvát. Egy 500méteres magot meg nemtud felbontani az SDO sem. Most viszont kibukkant és távolodik a naptól. Csóvát is eresztett!
A NASA-nál még mindig arról írnak, hogy nincs meg az üstökös. Pedig valami kijött: Link
Meg aztán amig az üstökös a nap irányában nagyjából egyenesen halad, a csóva egy irányban szóródik le róla, a sebesség növekedését és a napkerülést már nem tudja lekövetni, elõször elnyúlik, elnyiródik amint láttuk, majd szétszóródik, vegyük figyelembe, hogy a napszél a mag pályájától függetlenül kifele fújja a kis nyomatékú porszemeket,a mag közelében lévõ anyagot pedig a gravitáció leszippantja, késõbb ha visszaáll a távolodó egyenesedõ pályaszakaszra úgy rendezõdhet ismét a csóva.
Az aktuális idõpontban "becsült fényesség értékét" amelyet magitudoban fejezek ki.
Link
Értelemszerüen a naptól távolodva csökken, mivel a mag hül és a szublimáló anyagmennyiség csökken. Természetesen a becsült érték az üstökösmag "sértetlen" állapotát tükrözi. Valójában csak órák múlva tudjuk meg mi van, mivel a mag takarásban, a csóva az átellenes irányba kerüli a Napot tökmindegy mi látszik a SOHO felvételeken.
Link
Értelemszerüen a naptól távolodva csökken, mivel a mag hül és a szublimáló anyagmennyiség csökken. Természetesen a becsült érték az üstökösmag "sértetlen" állapotát tükrözi. Valójában csak órák múlva tudjuk meg mi van, mivel a mag takarásban, a csóva az átellenes irányba kerüli a Napot tökmindegy mi látszik a SOHO felvételeken.
Becsült látszólagos fényesség, legalábbis nyers fordításban. Én azon gondolkodtam, hogy a "becsült" szót hogyan kell értelmezni, ugyanis az érték annak ellenére ott van, hogy az sem teljesen biztos, hogy a mag túlélt egyben. Így ez az érték inkább a korábbi fénygörbe-elõrejelzéseken alapulhat. A csökkenésnek az lehet a magyarázata, hogy a legtöbb üstökös a napközelpontban, vagy ahhoz nagyon közel éri el legnagyobb látszó fényességét.
ZöldVillám:
Ha a csóva az átellenes irányba kerüli a Napot, akkor még meg kell lennie a magnak, ahonnan az a csóva kijön. Ha nincs meg a mag, akkor a korábban ledobott porsáv megy a mag helyén. Elõbbi esetben valami legyezõhöz hasonlót is látni lehetne, bár attól, hogy ez nem látszik, nem biztos, hogy nincs is.
ZöldVillám:
Ha a csóva az átellenes irányba kerüli a Napot, akkor még meg kell lennie a magnak, ahonnan az a csóva kijön. Ha nincs meg a mag, akkor a korábban ledobott porsáv megy a mag helyén. Elõbbi esetben valami legyezõhöz hasonlót is látni lehetne, bár attól, hogy ez nem látszik, nem biztos, hogy nincs is.
Nálam a média nem annyira játszik szerepet . Ha egyben maradt, akkor viszont ez: Link fõleg az amatõrök körében tök jól használható a keresésre. Bal felül a Switch to Earth-ra érdemes kattintani.
. Ha egyben maradt, akkor viszont ez: Link fõleg az amatõrök körében tök jól használható a keresésre. Bal felül a Switch to Earth-ra érdemes kattintani.
Természetesen ebben a káoszban komoly szerepet játszik a média is, mert még most is az a fõcím a "két nagyon", hogy szétesett. Holott a legfrissebb képek szerint túlélhette. De természetesen még semmi sem biztos, remélem egyben maradt a drága.
Ezt az ingadozást azzal magyarázták, hogy a különbözõ gázok máskor kezdenek el felszabadulni, és az a kóma fényességét átmenetileg gyorsabban növeli, majd a növekedés üteme lassulni kezd. Itt most azonban drasztikus halványodásnak lehetünk szemtanúi, ami sokkal inkább aggasztó számomra. Reménykedni persze én is reménykedem.
A SOHO honlapja alig érhetõ el, gondolom, az egész világ azon lóg most
.
Amúgy a NASA fõoldalán is azt írják, hogy nem találták meg ma délután, talán azért, mert szétesett: "NASA Solar Dynamics Observatory scientists watching Comet ISONs perihelion, or closest approach to the sun, have not been able to spot the comet this afternoon, meaning it may have broken up."
Kimi: Vajon benne van még a mag is?
Reggel már okosabbak leszünk.
A SOHO honlapja alig érhetõ el, gondolom, az egész világ azon lóg most
.Amúgy a NASA fõoldalán is azt írják, hogy nem találták meg ma délután, talán azért, mert szétesett: "NASA Solar Dynamics Observatory scientists watching Comet ISONs perihelion, or closest approach to the sun, have not been able to spot the comet this afternoon, meaning it may have broken up."
Kimi: Vajon benne van még a mag is?
Reggel már okosabbak leszünk.
Elõre közlöm, hogy butácska vagyok csillagászat terén, de az utóbbi napok eléggé komikusak voltak. Kipurcant az Ison, másnap kiderült, hogy erõsebb, mint valaha, majd megint szétporladt, 4. nap pedig megint ereje teljében volt. Emiatt én még reménykedek, reggelre biztosan kiderül, hogy túlélte e szegény pára.
Megjelent egy dokumentum film a N.geo. gondozásában. Ennek egy kicsit bõvebb leírását adom be, elnézést a hosszúért.
Az utóbbi hónapokban egy izgalmas égi „reality show”-nak vagyunk a tanúi – nemcsak a hivatásos asztronómusok, de a csillagászat mûkedvelõ szerelmesei is lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi történik az évszázad üstököseként beharangozott ISON-nal: magja még a napközelpont elérése elõtt szétesik, és a várva várt csodából nem lesz semmi, vagy az égitest túléli a több száz Celsius fokos hõséget, és felragyog az égen életünk legfényesebb üstököse.
Az ISON a nyár nagy részét a nap ragyogása által elfedve töltötte, így ezekben a hónapokban a tudósok csak reménykedhettek benne, hogy amikor a sötét ég elõtt ismét láthatóvá válik, fénye – a számításoknak megfelelõen – a korábbinál erõsebb lesz majd. Nos, az ISON csak részben váltotta be a hozzá fûzött reményeket: amikor augusztus közepén ismét a csillagászok látómezejébe került, valóban fényesebb volt a korábbinál, ám fényereje csupán a hatoda volt a kalkuláltnak.
Az új információ két táborra osztotta a tudósokat: a pesszimisták szerint az ISON hatalmas csalódás lesz, hisz képtelen lesz egy darabban kibírni a szélsõséges hõmérséklet-emelkedést. Azzal érvelnek, hogy az égitest évezredeket töltött a világûr jéghideg, Naptól távoli részein, ahol a hõmérséklet alig haladta meg az abszolút zérót (mínusz 273,2 Celsius fokot), a Nap külsõ légkörében pedig ezzel szemben 555 ezer Celsius fokos hõség várja – melynek hatására az üstökös 4,8 kilométer átmérõjû magja úgy fog darabokra törni, mint az a hideg porceláncsésze, melybe óvatlanul tûzforró teát töltenek.
A bizakodóbb tudósok szerint viszont még nincs veszve semmi: szerintük az üstökös ugyan jelenleg valóban gyengélkedik, ám szétesés jeleit egyáltalán nem mutatja, és a mag körüli por- és gázfelhõ szerkezete is arra utal, hogy az anyagkibocsátás egyenletes, nincs nyoma a mag "krahácsolásának", ami a szétesés elõtt álló üstökösök sajátja.
Az ISON sorsa tehát még nem dõlt el, folyatódik az izgalmas égi reality show - egészen november 28-ig, az „igazság napjáig”, amikor az ’évszázad üstököse’ cím várományosa belép a Nap külsõ légkörébe.
Az utóbbi hónapokban egy izgalmas égi „reality show”-nak vagyunk a tanúi – nemcsak a hivatásos asztronómusok, de a csillagászat mûkedvelõ szerelmesei is lélegzetvisszafojtva várják, hogy mi történik az évszázad üstököseként beharangozott ISON-nal: magja még a napközelpont elérése elõtt szétesik, és a várva várt csodából nem lesz semmi, vagy az égitest túléli a több száz Celsius fokos hõséget, és felragyog az égen életünk legfényesebb üstököse.
Az ISON a nyár nagy részét a nap ragyogása által elfedve töltötte, így ezekben a hónapokban a tudósok csak reménykedhettek benne, hogy amikor a sötét ég elõtt ismét láthatóvá válik, fénye – a számításoknak megfelelõen – a korábbinál erõsebb lesz majd. Nos, az ISON csak részben váltotta be a hozzá fûzött reményeket: amikor augusztus közepén ismét a csillagászok látómezejébe került, valóban fényesebb volt a korábbinál, ám fényereje csupán a hatoda volt a kalkuláltnak.
Az új információ két táborra osztotta a tudósokat: a pesszimisták szerint az ISON hatalmas csalódás lesz, hisz képtelen lesz egy darabban kibírni a szélsõséges hõmérséklet-emelkedést. Azzal érvelnek, hogy az égitest évezredeket töltött a világûr jéghideg, Naptól távoli részein, ahol a hõmérséklet alig haladta meg az abszolút zérót (mínusz 273,2 Celsius fokot), a Nap külsõ légkörében pedig ezzel szemben 555 ezer Celsius fokos hõség várja – melynek hatására az üstökös 4,8 kilométer átmérõjû magja úgy fog darabokra törni, mint az a hideg porceláncsésze, melybe óvatlanul tûzforró teát töltenek.
A bizakodóbb tudósok szerint viszont még nincs veszve semmi: szerintük az üstökös ugyan jelenleg valóban gyengélkedik, ám szétesés jeleit egyáltalán nem mutatja, és a mag körüli por- és gázfelhõ szerkezete is arra utal, hogy az anyagkibocsátás egyenletes, nincs nyoma a mag "krahácsolásának", ami a szétesés elõtt álló üstökösök sajátja.
Az ISON sorsa tehát még nem dõlt el, folyatódik az izgalmas égi reality show - egészen november 28-ig, az „igazság napjáig”, amikor az ’évszázad üstököse’ cím várományosa belép a Nap külsõ légkörébe.
Nagyon szép!
Én is meglõttem hajnalban. Link Ez szerény, fényképezõs kép, távcsõ és machanika híján. 70mm-en, 19 képbõl stackelve (Light, dark, flat, offset). Sajnos nem tudtam a RAW fájlokkal dolgozni, mert a DSS nem értette a Sony RAW-ját, utána a 24Mpx-s Jpegtõl is elhasalt, muszáj voltam kicsinyített Jpeg-ekkel csinálni.
Én is meglõttem hajnalban. Link Ez szerény, fényképezõs kép, távcsõ és machanika híján. 70mm-en, 19 képbõl stackelve (Light, dark, flat, offset). Sajnos nem tudtam a RAW fájlokkal dolgozni, mert a DSS nem értette a Sony RAW-ját, utána a 24Mpx-s Jpegtõl is elhasalt, muszáj voltam kicsinyített Jpeg-ekkel csinálni.
Több jel is arra utal, hogy a meg széteshetett, pl. Link . Persze ez még mindig nem biztos.
Én ma hajnalban rámentem a Lovejoy-ra. Sajnos a felhõk erõsen beszopattak, így csak egy Pentacon 50/1,8-cal lõttem.
Link
Link
Ezzel azt hiszem vagyunk így egy páran. Lovejoy-ról sem sikerült még egy értelmes képet sem lõnöm
Úgy gondolom ne nagyon várakozzunk elõre túlzottan, ugyanis a napokban rossz hírektõl pezsdültek fel a nemzetközi levelezõlisták. Gyakorlatilag a lényeg, hogy a különbözõ kibocsátási értékekbõl arra következtetnek, hogy a mag már szét hullott vagy alig maradt belõle valami és csak egy nagy csomóban álló porhalmaz repked tovább pár kisebb nagyobb darabkájával a magnak. Semmi sem biztos ugye csak a halál. Ezek a mérések sem a legpontosabbak... reménykedjünk!
Az idõjárás zúzmarásköddel fenyeget. December elsõ felében irány a magasabb hegyek felé.
Kitünõ, tartalmas, érdekfeszitõ cikk. Köszönjük szépen!
Közvetlenül a nagy napközelség után az ISON magján hatalmas repedések, rések nyilnak majd meg, amelyeken csak úgy tódulni fog kifelé a poranyag. Ezt követi az égitest csóvájának kifényesedése, s akkor már a nappali égen is könnyen észlelni lehet - az esti és/vagy hajnali szürkületben mindenképp. Legyen szerencsénk!
Közvetlenül a nagy napközelség után az ISON magján hatalmas repedések, rések nyilnak majd meg, amelyeken csak úgy tódulni fog kifelé a poranyag. Ezt követi az égitest csóvájának kifényesedése, s akkor már a nappali égen is könnyen észlelni lehet - az esti és/vagy hajnali szürkületben mindenképp. Legyen szerencsénk!
Az ISON-üstökössel kapcsolatos tudnivalókról és reményekrõl a Metneten is készült egy kis összefoglaló: Link
Hajnalban most már nagyon-nagyon alacsonyan van, és ahogy felkel, rögtön világosodik is. A keleti horizonton ülõ zárt felhõzet miatt ma (is) hiába próbálkoztam binokulárral megkeresni, nem jártam sikerrel. A Spica kibújt a felhõsáv fölé, az ISON épp annyival volt lejjebb, hogy már takarásban maradt.
Hajnalban most már nagyon-nagyon alacsonyan van, és ahogy felkel, rögtön világosodik is. A keleti horizonton ülõ zárt felhõzet miatt ma (is) hiába próbálkoztam binokulárral megkeresni, nem jártam sikerrel. A Spica kibújt a felhõsáv fölé, az ISON épp annyival volt lejjebb, hogy már takarásban maradt.
Mi már tervezgetjük, illetve a pénz is félre van téve a napközelség idõpontjára. Kab hegy, illetve az Ivanscica jött szóba.
Egy tuti, már a nagyágyú sem kell hozzá (150/750SW) Hanem elég maximum 300mm az EQ mounton, hisz a csóva állítólag már 7°hosszú.
Kútfõbõl írva azthiszem November 28.-án lesz a napközelségpontja. Azután már erõsen távolodni fog a naptól, méghozzá majdnem merõlegesen a horizontra. Végül egy kis idõ után átkerül az éjszakai égboltra.
Mivel mi merõlegesen is látunk rá ezután, ezért talán a december lesz a legizgalmasabb az észlelés során. Akár egy hótakarós, üstökösös asztrotájképet is eltudok képzelni.
Egy tuti, már a nagyágyú sem kell hozzá (150/750SW) Hanem elég maximum 300mm az EQ mounton, hisz a csóva állítólag már 7°hosszú.
Kútfõbõl írva azthiszem November 28.-án lesz a napközelségpontja. Azután már erõsen távolodni fog a naptól, méghozzá majdnem merõlegesen a horizontra. Végül egy kis idõ után átkerül az éjszakai égboltra.
Mivel mi merõlegesen is látunk rá ezután, ezért talán a december lesz a legizgalmasabb az észlelés során. Akár egy hótakarós, üstökösös asztrotájképet is eltudok képzelni.
(Halkan jegyzem meg, hogy tegnapelõtt este már +5mg-s volt, tehát már épphogy szabadszemes, a Szûz egy jellegtelenebb területén meg lehet próbálni megkeresni.)
Egyre intenzívebb ISON lázban égek, gondolom nem vagyok vele egyedül. November utolsó napjaiban és december elején lehetne üstökösvadász expedíciókat szervezni. Szívesen mennék én is. Ebben az idõszakban nagy mák kell a derült tiszta horizontú éghez.
ÉSzakra érdemes figyelni, de tényleg csak ha a KP index felcsúszik 7-8 köré.
Amúgy itt mindent megtalálsz:
Link
Amúgy itt mindent megtalálsz:
Link
A vödör most azt írja, hogy 28 és 31 között várható az érkezése. A erõssége kérdéses. Ha felmegy 8-ig a kp index, akkor érdemes elindulni. Tuti nappal fog érkezni, hogy ne láthassuk
Ma volt egy X1-es, és egy X2-es napkitörés, tegnap pedig egy M9-es.
Jó lenne vasárnap hajnalban sarki fényt fotózni
Jó lenne vasárnap hajnalban sarki fényt fotózni
Link
Ehhez egy adalék: az esetleges 2032-es Föld-közelség meg sem jelenik a "close approach data"-ban itt: Link . Ennek egyszerû lehet az oka: az "Earth MOID", ami a Föld és az aszteroida pályáinak legkisebb távolsága a legfrisebb adatok szerint 0,0111626 CsE, ami kb. 4,35-szörös Hold-távolság. Idén kb. 4-szer ilyen messze húzott el mellettünk. Az ekliptikát 333,4349° szoláris hosszúságnál döfi, ami 2013.02.22. 02:09UTC . Perihélium-pontja 23,7075°, ami 2013.04.13. 16:05UTC. Ezekhez ugye hozzá kell adni fél évet, mivel akkor találkozunk vele, amikor a Nap a "túloldalon" van, tehát õsszel. A Föld szeptember 4-én van ott, ahol a kisbolygó pályája a Földinél közelebb kerül a Naphoz, és Szeptember 25-én ott, ahol újra kijön a Földpályán kívülre. Itt azonban már az ekliptikáról északra lesz az üstökös. Az "Earth MOID"-hoz tartozó ponton 09.5-6-a körül van a Föld. A baj csak az, hogy 2032.09.05-én a kisbolygó a Földnek ahhoz a pontjához lesz legközelebb, ahol a Föld kb. 07.28-án tartózkodik.
Az adatok alapján nagyjából ez jön ki, így nem is értem, miért merül fel a lehetõsége egy 2032-es esetleges ütközésnek. Ahhoz nem kicsit kéne módosulnia a pályájának addig, ami persze lehetséges, de azt kiszámolni nem olyan könnyû.
Ehhez egy adalék: az esetleges 2032-es Föld-közelség meg sem jelenik a "close approach data"-ban itt: Link . Ennek egyszerû lehet az oka: az "Earth MOID", ami a Föld és az aszteroida pályáinak legkisebb távolsága a legfrisebb adatok szerint 0,0111626 CsE, ami kb. 4,35-szörös Hold-távolság. Idén kb. 4-szer ilyen messze húzott el mellettünk. Az ekliptikát 333,4349° szoláris hosszúságnál döfi, ami 2013.02.22. 02:09UTC . Perihélium-pontja 23,7075°, ami 2013.04.13. 16:05UTC. Ezekhez ugye hozzá kell adni fél évet, mivel akkor találkozunk vele, amikor a Nap a "túloldalon" van, tehát õsszel. A Föld szeptember 4-én van ott, ahol a kisbolygó pályája a Földinél közelebb kerül a Naphoz, és Szeptember 25-én ott, ahol újra kijön a Földpályán kívülre. Itt azonban már az ekliptikáról északra lesz az üstökös. Az "Earth MOID"-hoz tartozó ponton 09.5-6-a körül van a Föld. A baj csak az, hogy 2032.09.05-én a kisbolygó a Földnek ahhoz a pontjához lesz legközelebb, ahol a Föld kb. 07.28-án tartózkodik.
Az adatok alapján nagyjából ez jön ki, így nem is értem, miért merül fel a lehetõsége egy 2032-es esetleges ütközésnek. Ahhoz nem kicsit kéne módosulnia a pályájának addig, ami persze lehetséges, de azt kiszámolni nem olyan könnyû.
Havazás előrejelzés
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Téli időszámítás - Október 27-én óraátállítás
MetNet | 2024-10-25 20:24
Szabályzat