Boncolgassuk egy kicsit még a témát. Szerintem itt a hidegmagok és a nyugati drift jelentik a két főszereplőt a történetben. Külön csavar,
hogy e kettő még össze is függ egymással...
Hogy hidegmagok mikor és hol alakulnak ki, azt a félteke geográfiai
viszonyai eléggé meghatározzák. Először valószínűleg a szárazföldibb
környezetben kiépülő észak-szibériai fejlődik ki, ill. neki fórja van az
észak-kanadaiakkal  szemben. Mivel a tengeribb kanadai (Hudson-öböl,
Labrador, Ellesmere-föld) terület a tél legelején még nem hűlt le
kellőképpen, az egész sarki hidegbázis összességében még gyengébb. Ezért
a féltekei nyugati drift is egyelőre relatíve  lassú. Emiatt a
fejlődésben előbbre tartó szibériai (észak-eurázsiai) hidegmag (és
kapcsolt területei) viszonylag könnyen leszakadnak  -ránk.
Ez lehet a magyarázata a nálunk tél elején gyakran tapasztalható hideg etapnak.
A napforduló környékén azonban az észak-kanadai hidegraktár általában rapid
fejlődésnek indul, hiszen ilyenkorra már kihűl, befagy ott a tenger.
Ezt a hidegmag-kifejlődést látjuk most a szinoptikai térképeken. A sarki
hidegbázis ezzel egészében is sokkal erősebb lesz, mint volt az ősz
végén, tél elején. Ebből kifolyólag a nyugati drift nagyon felgyorsul,
és ez már önmagában nehezíti régiónkban a hidegleszakadást. Ha ez még nem volna
elég, a megelőzően hidegleszakadásos, meridionális áramlási képű európai
térségben épp a meridionalitás nyomán le van nullázva a hőkontraszt, újabb
meridionalitás, hidegleszakadás már csak ezért sem keletkezik.
Felteszem, ez a karácsonyi hóolvadás, nyugati áramlás fizikai oka.
Január második felére, február elejére viszont az történik, hogy az eurázsiai
hidegmag regenerálódik, sőt tovább izmosodik (jó esetben), újra megnő
itt a hőkontraszt. A nyugati drift pedig lassul, hiszen ekkorra már a
félteke szubtrópusi területei is lehűlnek. Ekkor kaphatjuk mi a
hidegleszakadások második, immár masszívabb "felvonását"  -januárban,
februárban.
Hihetőnek gondolom, hogy a 'lyukas közepű tél', 'szendvicstél' ebben leli magyarázatát.
Külön aleset, mikor az eurázsiai hidegmag a félteke vezér hidegpontja, de
legalábbis fejlettsége a napforduló táján is összemérhető a kanadaiéval
(ez az, ami most sajnos nincs) Ilyen esetben a tél közepi nullázódást
követően az eurázsiai hidegraktár nagyon gyorsan regenerálódik, és az
erős nyugati drift dacára is korán (már január elején) újra ránk szakad.
Gyakran brutálisan. Egy röpke "karácsonyi" zonalitás ilyenkor is van,
de lehet, csak egy hétig, 10 napig tart. Aztán csőstül jön újra a fagyos
levegő. Ilyesféle tél volt pl. 1978/79, 1984/85, és 1995/96.