Meteorológiai esélylatolgatások
Talán a terjedelem okán és azért, mert angolul van, eddig -úgy látszik- nem sokan olvasták el az SSW -rõl (Sudden Stratospheric Warming -Hirtelen Sztratoszférikus Felmelegedés) szóló cikket. Holott a téma a levegõben lóg már pár hete, és sok hidegváró vérmes reményeket fûzött az SSW által (esetleg) kiváltott makrocirkulációs módosuláshoz.
Végigolvastam az értekezést, most pedig megpróbálom röviden összefoglalni, mit tudtam meg belõle.
A jelenség lényege, hogy a sarkvidék közelében a magaslégkörben, a sztratoszférában (10 hPa-os nyomásnívó) hirtelen nagyon megemelkedik a hõmérséklet. A hõmérséklet-emelkedéssel nyomásnövekedés társul, a rendellenesen meleg levegõ pedig a sarkvidék felett leszáll, lefelé mozog. A mostanit megelõzõen például 2013 január elején, valamint 2009-ben fordult elõ ilyen epizód. Tehát, az SSW nem különösebben ritka. Nagyon fontos, hogy SSW kifejlett formában csak az északi féltekén, és csak télen áll elõ.
A sarkvidék fölött leszálló, és tovább melegedõ légtömeg áthelyezi, torzítja, vagy teljesen szétzilálja a poláris örvényt, ezért az északi félteke magasabb szélességein a nyugati áramlás megszûnik, sõt keletire fordul. Ezáltal a hideg, szibériai légtömegek szabad utat kapnak Európa irányába. Ezzel párhuzamosan sokáig csökkent marad az AO index értéke.
Ami minket különösen érdekel a hosszútávú esélyek szempontjából, az benne van ebben a néhány diagramban (ezek a szóban forgó, Randall Gates Simpson által írt cikkbõl valók):
Link
Az SSW epizód 2013 január elsõ napjaiban következett be. Ettõl fogva láthatóan megszaporodtak a negatív hõanomáliás idõszakok, az átlaghõmérséklet kora tavasszal alacsonyabb volt, mint tél közepén. Az adatok Közép-Angliából származnak. A szerzõ feltehetõen azért választott európai helyszínt, mert kontinensünk, fõleg annak nyugati része különösen érzékeny a téli nagytérségi áramlás keletiesre fordulására.
Mindez összefügg az AO index tartósan negatív voltával, ahogy a következõ ábra mutatja:
Link
Látszik, hogy a hatás igen elhúzódó lehet, hiszen még több, mint 3 hónap elteltével, áprilisban is érezhetõ. A szerzõ véleménye szerint a negatív AO a téli idõszakban nedvesebb, hidegebb idõvel jár az alacsonyabb szélességeken, mint a pozitív. Mi viszont tudjuk, hogy az AO negativitása meridionalitást jelent, azaz mély teknõket és magas gerinceket, aminek következtében a mérsékelt szélességeken tényleg megnõ a csapadék mennyisége -legalábbis a pozitív AO reprezentálta (északi) zonális állapothoz képest. Viszont hõmérsékleti szempontból nem ennyire egyértelmû a helyzet, mert a meridionalitás teknõ elõoldallal, enyhe idõvel is járhat. Viszont, úgy látszik, a tél vonatkozásában az atlanti hatásnak nagyon kitett Európában a váltakozó elõ és hátoldalak összességében még mindig hidegebb idõt okoznak, mint a folyamatos zonális, enyhe légáramlatok.
A szerzõ hangsúlyozza, hogy az AO értékének az SSW csak az egyik tényezõje, még sok más dolog is hat rá. Viszont kifejezetten fejlett SSW elég erõsen a negatív AO értékek, azaz féltekei léptékben meridionális muszterek felállása irányába tolja a cirkulációt.
A diagramokból is látszik, hogy ez a hatás eléggé hullámzó, bizonyos idõszakokban nem teljesen egyértelmû, ellenben cserébe nagyon elnyújtott.
Mindebbõl az következik, hogy az SSW-tõl azt várni, hogy pár héten belül biztosan meghozza a hideg telet, hiábavaló. Viszont azt igenis várhatjuk, hogy a következõ hónapokban megszaporodnak a meridionális, azonális makroszinoptikai képek. Ennek ugyan a modellek egyelõre nem adják egyértelmû jelét, azonban a következõkben érdemes lesz figyelgetni a makrocirkuláció alakulását.
Végül, az érdekesség kedvéért, meg kell említeni az SSW-t kiváltó valószínû okot. A megfigyelések azt mutatják, hogy a melegedés kiinduló pontja az eurázsiai kontinens szíve, nevezetesen a Taklamakan sivatag.
Link
A téli szibériai légnyomási maximum itt északias irányú szeleket ad, melyeket a medence déli peremén rendkívül meredeken felemelkedõ Kunlun San hegylánc a magasba kényszerít. E szelek sebességét a szerzõ véleménye szerint esetleg a jet stream is segíti, valamint ebben a térségben télen elég alacsonyan van a stratoszféra. A lényeg, hogy az emelkedõ meleg levegõ valamiért nem hûl le a tágulás miatt, hanem termikus hullámként betör és robbanásszerûen szétterjed a sztratoszférában a pólus felé a magaslégköri szelek szárnyán.
Link
Link
Végigolvastam az értekezést, most pedig megpróbálom röviden összefoglalni, mit tudtam meg belõle.
A jelenség lényege, hogy a sarkvidék közelében a magaslégkörben, a sztratoszférában (10 hPa-os nyomásnívó) hirtelen nagyon megemelkedik a hõmérséklet. A hõmérséklet-emelkedéssel nyomásnövekedés társul, a rendellenesen meleg levegõ pedig a sarkvidék felett leszáll, lefelé mozog. A mostanit megelõzõen például 2013 január elején, valamint 2009-ben fordult elõ ilyen epizód. Tehát, az SSW nem különösebben ritka. Nagyon fontos, hogy SSW kifejlett formában csak az északi féltekén, és csak télen áll elõ.
A sarkvidék fölött leszálló, és tovább melegedõ légtömeg áthelyezi, torzítja, vagy teljesen szétzilálja a poláris örvényt, ezért az északi félteke magasabb szélességein a nyugati áramlás megszûnik, sõt keletire fordul. Ezáltal a hideg, szibériai légtömegek szabad utat kapnak Európa irányába. Ezzel párhuzamosan sokáig csökkent marad az AO index értéke.
Ami minket különösen érdekel a hosszútávú esélyek szempontjából, az benne van ebben a néhány diagramban (ezek a szóban forgó, Randall Gates Simpson által írt cikkbõl valók):
Link
Az SSW epizód 2013 január elsõ napjaiban következett be. Ettõl fogva láthatóan megszaporodtak a negatív hõanomáliás idõszakok, az átlaghõmérséklet kora tavasszal alacsonyabb volt, mint tél közepén. Az adatok Közép-Angliából származnak. A szerzõ feltehetõen azért választott európai helyszínt, mert kontinensünk, fõleg annak nyugati része különösen érzékeny a téli nagytérségi áramlás keletiesre fordulására.
Mindez összefügg az AO index tartósan negatív voltával, ahogy a következõ ábra mutatja:
Link
Látszik, hogy a hatás igen elhúzódó lehet, hiszen még több, mint 3 hónap elteltével, áprilisban is érezhetõ. A szerzõ véleménye szerint a negatív AO a téli idõszakban nedvesebb, hidegebb idõvel jár az alacsonyabb szélességeken, mint a pozitív. Mi viszont tudjuk, hogy az AO negativitása meridionalitást jelent, azaz mély teknõket és magas gerinceket, aminek következtében a mérsékelt szélességeken tényleg megnõ a csapadék mennyisége -legalábbis a pozitív AO reprezentálta (északi) zonális állapothoz képest. Viszont hõmérsékleti szempontból nem ennyire egyértelmû a helyzet, mert a meridionalitás teknõ elõoldallal, enyhe idõvel is járhat. Viszont, úgy látszik, a tél vonatkozásában az atlanti hatásnak nagyon kitett Európában a váltakozó elõ és hátoldalak összességében még mindig hidegebb idõt okoznak, mint a folyamatos zonális, enyhe légáramlatok.
A szerzõ hangsúlyozza, hogy az AO értékének az SSW csak az egyik tényezõje, még sok más dolog is hat rá. Viszont kifejezetten fejlett SSW elég erõsen a negatív AO értékek, azaz féltekei léptékben meridionális muszterek felállása irányába tolja a cirkulációt.
A diagramokból is látszik, hogy ez a hatás eléggé hullámzó, bizonyos idõszakokban nem teljesen egyértelmû, ellenben cserébe nagyon elnyújtott.
Mindebbõl az következik, hogy az SSW-tõl azt várni, hogy pár héten belül biztosan meghozza a hideg telet, hiábavaló. Viszont azt igenis várhatjuk, hogy a következõ hónapokban megszaporodnak a meridionális, azonális makroszinoptikai képek. Ennek ugyan a modellek egyelõre nem adják egyértelmû jelét, azonban a következõkben érdemes lesz figyelgetni a makrocirkuláció alakulását.
Végül, az érdekesség kedvéért, meg kell említeni az SSW-t kiváltó valószínû okot. A megfigyelések azt mutatják, hogy a melegedés kiinduló pontja az eurázsiai kontinens szíve, nevezetesen a Taklamakan sivatag.
Link
A téli szibériai légnyomási maximum itt északias irányú szeleket ad, melyeket a medence déli peremén rendkívül meredeken felemelkedõ Kunlun San hegylánc a magasba kényszerít. E szelek sebességét a szerzõ véleménye szerint esetleg a jet stream is segíti, valamint ebben a térségben télen elég alacsonyan van a stratoszféra. A lényeg, hogy az emelkedõ meleg levegõ valamiért nem hûl le a tágulás miatt, hanem termikus hullámként betör és robbanásszerûen szétterjed a sztratoszférában a pólus felé a magaslégköri szelek szárnyán.
Link
Link
Utolsó észlelés
Térképek
Radar
Aktuális hõmérséklet
Aktuális szél
Utolsó kép
Miért nem láttam (még soha) a sarki fényt?
Időjárás-változás | 2024-05-13 08:01
Szabályzat