Nos, hogy magamat idézzem "hirtelen felbukkanó 144-168 óra körül pedzik meg majd a modellek". Látszik ám, kutakodtam,de nem teljesen ott találtam rá, ahol gondoltam.

Megvizsgáltam az Észak - Atlanti ciklongyár dinamikus mozgató erejét jelentõ 850hPa-os hõmérsékleti térképeket. Azt találtam, ( persze távkapcsolati távlaton ) hogy körül-belül 96 óráig Ecmwf és Gfs is egyetért a 45-50' szélességi fok mentéig érõ +10 fokos 850hPa-os légtömeggel, az Észak - Amerikai kontinens Labrador fsz. délkeleti partvidékén.( Link ) A helyzetkép a nagy hõmérsékleti hõkontraszt( Link ) miatt egy viharciklon kialakulásába fullad , de 144-168 óránál az óceánon a +10 fokos légtömegek nagyjából a 40' szélességi fok közelébe szorul vissza és ezáltal jelentõsen csökken a hõmérsékleti hõkontraszt a Labrador félszigettõl délre esõ területen. Link
Link
Ami - saját véleményem szerint - az atlanti alacsony nyomású teknõ ciklonjainak ""szülõhelye"". A legtöbb sekély ciklon vagy kezdemény ITT képzõdik majd pörög be Izland és a Brit szk. felé tartva.

A délebbi szélességek felé hátráló melegebb légtömegek helyét átvevõ
kevésbé nagyobb hõkontrasztú levegõ felett nagyobb eséllyel mélyül ki valamelyest sekélyebb ciklon valamint képzõdik magasnyomású anticiklon.
Nos mivel távkapcsolati rendszer alapján
feszegetem a témát, tudom, hogy egy sor más és más tényezõ is befolyásolja
a kialakuló és lezajló folyamatokat.

Úgy gondolom a légkör a nagyon hõkontrasztú területeket keresve a peremciklonok és sekély ciklon kezdemények is fokozatosan délebbi szélességek felett mélyül majd ki, pörögnek fel avagy be. nevet Ez idézheti elõ az izlandi ciklongyár gyengülését és a magasnyomású területek térhódiását az óceánon.

Továbbra se tartom valószínûnek, hogy a jelenlegi állapot tartósan fent maradna.
Én bízok a Hari Seldon féle Dai2-ben. kacsint Jövõhét végén már a lehûlés mértékét és tartósságát fogjuk elemezgetni, latolgatni...