Szép és hasznos dolog felhívni a figyelmet az összefüggés-gyártás veszélyeire. De ennél is veszélyesebb, ha az emberi elme kauzalitás iránti vonzalmát hûtögetjük. Ugyanis az okság iránti szinte ösztönös rajongásunk az alapja az emberi értelemben vett gondolkodásnak és minden tudománynak is.
Az embernek nagyon hamar felkelti a figyelmét, ha jelenségek mindig, de legalábbis gyakran kapcsoltan lépnek fel. Azonnal összefüggést keres: post hoc ergo propter hoc. Ez a gondolkodási hajlam néha tévútra vezet ugyan (pl. kukorékol a kakas, ezért felkel a nap), általában mégis roppant hasznos, és az ember specifikus világlátásának, analitikus gondolkodásának alapja.
Véleményem szerint az a helyes viszonyulás a kérdéshez, ha térben és/vagy idõben rendszeresen egymás közelében jelentkezõ dolgok között bizony ok-okozati összefüggést, mechanizmust szimatolunk. S csak a második lépésben, alapos megvizsgálás és végig gondolás után zárjuk ki ennek lehetõségét.