Hsz-ed elejéhez (a "milyen hatással bír a makrocirkulációra."-ig) adok némi adalékot, bár kicsit eltér az eredeti témától. Pont most készülök az MSc-felvételire, az egyik tétel nagyrészt errõl szól, ezért jutott eszembe írni nevet .)

Onnan beillesztek pár ábrát, ami a rövid és a hosszúhullámú sugárzási egyenleget mutatja be.
Az elsõn a rövidhullámú sugárzási egyenleg látható. Ez a 0,1-4mikrométer közötti hullámhossztartomány (UV, látható és közeli IR), a többire e légkör gyakorlatilag homályos (de messze nem átlátszatlan). Remélem, eléggé értelemszerû az ábra. A bekarikázott számok a légkör tetejére érkezõ teljes besugárzás százalékát jelentik.
Link
A második a hosszúhullámú mérleg, amit szintén a beérkezõ rövidhullámú sugárzás százalékában adunk meg, mivel a hosszúhullámú energia is a bejövõ rövidhullámúból "táplálkozik".
Link
Itt azt kell tudni, hogy a 100%-nál nagyobb értékeket az üvegházhatásnak köszönhetjük.
A kettõt együtt a harmadik ábra foglalja össze.
Link
Nézzük ennek a jobb oszlopát: a troposzférában a hiányzó 29%-ot a turbulens keveredés és a párolgásból származó latens hõ fedezi, vagyis a víz és a szél puszta jelenléte.

Az üvegházhatás pedig a troposzféra alsó rétegében 33°C hõtöbbletet ad, ebbõl 15°C a vízgõzé, 7 CO2-é, kb. 4 a metáné, 3 az ózoné és 4 az összes többié. Így most 14,5°C a globálátlag -18,5°C helyett (tiszta N2-O2 légkör esetén).
Ehhez társul egy állandó, ún. szoláris klíma (ami sajnos lényegében fiktív), ami egyensúlyi, vagyis stabilan kialakul abban az esetben, ha a fenti ábrákon a számok idõben állandóak (ehhez többek között a légkör állandó összetétele és a Napállandó állandósága a fontos). Ebben benne vannak az egyébként is ismert klímaövek kialakulása, a mérsékelt övi szinoptikus skálájú jelenségek léte, stb.
Ha az ábrán százalékok valahogy megváltoznak (pl. nyomgázok, vagy a Naptevékenység változása miatt), akkor nettó hõáram indul meg valamerre, ami klímaingadozásokat okoz. E klímaingadozások a sugárzási mérleg kiegyenlítõdése felé tolják a klímát, és új szoláris klíma áll be. Az ehhez szükséges folyamatok pedig az idõjárási, klimatológiai jelenségek statisztikai paramétereinek megváltozásával valósul meg, méghozzá minél nagyobb mértékû változás volt a százalékokban, annál nagyobb léptékû a változás a klímában (hisz nagyobb energiákat kell "átmozgatni"), rosszabb esetben akár a légkörzési övezetek is megváltozhatnak.

A Napsugárzással kapcsolatban azonban az a helyzet, hogy a Napállandó változása a napciklus során csak dE=+-0,2W/m2 körüli, ami az 1367-nek a 0,015%-a, ami E=s*T^4 (Stefan-Boltzmann-törvény) egyenletbõl (illetve deriváltjából: dE=4s*T^3*dT) adódóan a teljes légkör átlagos hõmérsékletét csak kb. dT=0,037K értékkel tudja megváltoztatni.

Ez azonban csak egy átlagérték, ami körül a Napkitörések energiája nagyobb ingadozásokat okoz, ezek pedig átmenetileg ingadozásokat okozhatnak az idõjárásban is, ez esetben kisebb idõskálára megyünk le, a kettõ tehát valószínûleg nem vehetõ egy kalap alá.