Jó gondolat, egyetértek vele. A magam részérõl a következõket tenném hozzá:

1. eset, erõs térítõi AC öv fejlett sarki hidegbázissal. Ekkor a nagy hõdifferencia miatt hemiszférikusan nagy a nyomásgradiens, ezért sebesek a zonális áramlások. A nagy sebesség miatt a zonális áramlási kép eleve nehezen fordul meridionálisba. Még akkor is ez a helyzet, ha a sarki hidegsapka inhomogén, tartalmaz legalább 1-2 hidegmagot, környezeténél lényegesen hidegebb területet. Ezeken a helyeken a megnövekedett hõgradiens következtében megtörténhet ugyan a tartós örvényesedés és hidegleszakadás, de ahogy mondtam, nehezen, hosszú késleltetéssel (de akkor annál hevesebben!)
Ha viszont elég homogén a hidegsapka hõmérsékletileg, akkor mindenhol leszakad a hideg, azaz igazából sehol sem. Sok hidegleszakadás esetén egyik elveszi a másiktól a "municiót", sehol sem szakad igazán mélyre a hideg. Ilyenkor jönnek egy-másfél naponként felváltva hideg és melegfrontok nyugatról, "váltakozó hõmérsékletû és nedvességtartalmú" óceáni léghullámok irányítják idõjárásunkat. A kép alapvetõen zonális. Ez egyébként jórészt téli felállás, a 70-es években gyakori volt, viszont mostanában idejét se tudom, mikor láttam utoljára ilyet.

2. Fejletlen hidegsapka erõs térítõi AC övvel.
Ebben az esetben kisebb a hemiszférikus hõgradiens, és ezen keresztül a nyomásgradiens. A zonális áramlási szalag lassúbb, tehát könnyebben meridionálisra válthatna helyenként a cirkuláció. Viszont a gyenge hidegbázis miatt kicsi a meridionális hõkontraszt az örevényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ez alól talán az jelent kivételt, ha a gyenge sarki hidegsapkán belül mégiscsak kialakul egy jelentõsebb hidegmag. Ott leszakad a hideg, méghozzá mélyre és tartósan. Feltehetõleg az elmúlt tél brutálisan erõs és makacs észak-amerikai hidegelárasztásai tartoztak ilyen képhez.
Egyébként ez a figura nálunk stabil, erõs, délrõl-délnyugatról felnyomakodott anticiklonnal jár télen, és a hidegbetörés tartós hiányával. Északon kirobbanthatatlan zonalitás van, nálunk részint napsütéses, tavaszias enyheség, részint ködös hidegpárna.
Ha nyáron jön elõ a szituáció, úgy tartós leszálló légmozgások, száraz szubtrópusi levegõ lassú fölénk sodródása délnyugatról, aszályos forró idõjárás a következmény.

3. Gyenge térítõi AC öv erõs sarki hidegbázissal.

Ilyenkor is csökkent a hemiszférikus nyomásgradiens, tehát lassú, ezért könnyen meridionálisba fordítható a zonális áramlási szalag. A fejlett, és valószínûleg hidegmagokat tartalmazó sarki hidegsapka szolgáltatja a megfelelõ hõkontrasztot az örvényesedéshez, hidegleszakadáshoz. Ilyenkor könnyen leszakad a hideg, és az alacsony hõmérséklet a ciklontevékenységgel együtt könnyen délre kerül. Hideg, havas teleink "receptje" ez. Nyáron ritkán fordul elõ, de szerintem a "jéghideg", ismételõdõ sarkilevegõ-betöréses 1962-es nyár ilyen volt. (Utána a tél is ilyen lett, de még mennyire!)

4.Gyenge térítõi AC öv gyenge sarki hidegbázissal.
Elvileg ebben az esetben a legkisebb a hemiszférikus nyomásgradiens, ezért a leggyengébbek a zonális áramlások. Télen nehezen értelmezhetõ helyzet: ha van hidegmag a fejletlen hidegsapkán belül, ott leszakad a hideg, könnyen, tartósan, mélyre. Tehát, hemiszférán belül lehet 1-2 régió, ahol hideg, havas a tél, zömében viszont enyhe.
Nyáron feltehetõen szokatlanul tartós sekély ciklonális mezõvel, bárikus mocsárral, gyakori "helyi" zivatarokkal jár nálunk. Meleg, de nem forró nyár a következmény.