Meteorológiai társalgó

Áthelyezve innen: Bioszféra (#36416 - 2024-11-03 04:58:0

Áthelyezve innen: Meteorológiai társalgó (#649997 - 2024-11-03 04:14:33)

Ha már ígértem, tartsam is be!

Lépjünk be hát az erdőbe az első résszel, egy lépéssel közelebb és nézzünk meg egy kissé más szemmel is ezt a ragyogó őszi erdőt,  és ezt a pompás kiránduló, természetjáró, időjárást. Amikor kék az ég, zöld a fű, nincs bakancsmaraszatló sár, színek orgiája vonza a tekintetet az erdőn, vastag színes szőnyeg avartakaróban gázolunk már helyenként, és még a szürke, ólmos, szitálós, hideg köd sem zavarja az őszi erdők maradéktalan élvezetét... csak hát az élvezet csalóka......na de nézzünk, és lássunk! Több aspektusból is.
 
Sorozatunk címe: Visszatért!! Avagy az erdők, a mi gleccsereink. Az alattomos aszály jeleinek nyomában.

Az egyre gyakrabban, sorozatban jelentkező, egyre intenzívebb, alattomos hatású aszályok, kora tavasszal, ősszel, nyáron (!), és a hómentes, de akár gyorsan, napok alatt, ahogy leesett úgy a semmibe olvadó vastag havas teleken is, az eltelt több mint egy évtized alatt, egyre inkább összefonódó kárláncolatokká adódnak össze, melyeknek vannak nem biológiai és biológiai vetületei (abiotikus és biotikus károk tömege). 

A folyamat olyan gyors, hogy a fafajok genetikai változatossága és a fajokba kódolt életmenet-stratégiájuk nem bírja lekövetni, ráadásul olyan ciklus felborulások tanúi vagyunk, ami ennek a végtelenül kifinomult és összetett ökoszisztéma-rendszernek a nagyon is tudatosan felépített, és egyébként elég jó alkalmazkodó képességű rendszerét is a feje tetejére állítja már időnként.

Sőt minél közelebb hajolunk, az erdő a jelenlegi, általunk megismert struktúrájában nem lesz képes önmagát fenntartani és megújítani.

Mivel az egyes erdőterületeinket alkotó erdőrészletek, erdőtagok maguk is nagyon változatosak, nem mindegy, hogy egy délnyugati fekvésű gyertyán elegyes börzsönyi cseresbe, vagy egy pl. a főgerinctől északi lefutású, juhar és kőris elegyes montán, szubmontán bükkösben vizsgálódunk.

A legnagyobb bajok a hegytájon a déli kitettségekben fekvő állományokban jelentkeznek, főleg a cseres klímaövben, de már a gyertyános-kocsánytalan tölgyes  klímaövet, és felette a bükkösök klímaövét is elérték a jelentős problémák, Sőt őket csak igazán!!

Az erdőkezelés és fenntartás egyik sava borsa az erdőművelés, és azon belül is az erdők felújítása.
Ahol erdő volt, ott legalább ugyanolyan minőségűnek kell majd állnia. Ezért érdemes tisztázni, hogy őshonos fafajú, középhegyvidéki, vagy dombsági tájainkon fekvő erdőtömbjeinkben, főleg, ha azok természetvédelmi státuszba is soroltak, természetközeliek, természetszerűek (a Zempléntől a Bakonyig. Kőszegtől a Somogy-Zalai erdőkön át, a Zselic-Mecsek vidékéig), minden szakmai lehetőséget megragadva, ún. nevezett természetes úton kell végrehajtani az erdő felújítását.
Vagyis az egyébként egyre kisebb volumenű fakitermelések (nem írtunk erdőt). és a vonatkozó szigorú szabályok között, a körzeti erdőterveket betartva, két év áll rendelkezésre minden erdőgazdálkodó számára, hogy  erdészeti hatóság által műszaki átadásnak nevezett ellenőrzési procedúrán megfeleljen (pl. adott hektáronkénti csemete számot produkáljon a megadott fő fafajból és az elegy fajokból.). Ebbe most nem is mélyednék jobban bele. A lényeg, hogy a hatóság nyilvánít egy erdőterületet felújított erdőnek.

Ebben az anyafák mag és makktermése a kulcsfontosságú. A saját genetikájukat adják tovább, önmagukat természetesen úton újítják fel, és még száz féle szempont alapján ez az ideális megoldás, a mesterséges csemetepótlások, makkültetések helyett, amelyek persze kényszer megoldásokká válnak, ha nincs más lehetőség. Erdő helyén erdőnek kell lennie!

Na a hosszú, de talán nem érdektelen felvezető után nézzünk egy konkrét esetet, éppen itt  közelben. Végre néhány beszédes képpel.
Délnyugati fekvésű, gyertyán elegyes cseres erdő. A cserfa, ami szívős és mindent kibír, tőről is remekül sarjad és úgy is minőségi fát nevel, kb. 90-100 év alatt. Idén mind a csermakk, a kocsánytalan makk és a kocsányos makk termés minden aszály dacára remeknek ígérkezett, Aki szeptember végétől október közepéig jó füllel járta az erdőket, hallotta a  szélben, hogy kopog az erdő. Na az már nem jó, mert azt jelenti, hogy beton kemény a talaj, a pattog a magasból hulló, amúgy is sokszor még éretlen, zöldes-sárga makk. A makknak a kupacsban barnéra kell érnie és csak utána kiesnie, lehetőleg legalább ködcsapadék tartós szitálása által áztatott talajra, hogy a csírázás azonnal meg is indulhasson.

E helyett visszatért az aszály és betonkemény az erdő talaja. Amit ráadásul barnára kifakult, korábban felégett karéjú, barna színű, csöröge száraz cseravar takar. Nem éppen ideális....

Így néz ki:

 Kicsit közelebbről:

 

Na de mi itt a gond? Az, hogy a frissen, egészséges erdei almot képező cser levél élénk sárga, majd a novemberi esők, havasesők, havazások, fagyok fakítják ki lassan, a sárga xantofill anyag lebomlása után.
Ilyennek kellene lennie:

A természetes szín elvesztése, a fakulás az aszálykár, a felégés, a szárazság, a tölgycsipkés-poloska károsításának egyértelmű jele. Ahogy a korai lehullása is, ugyanis a cserre jellemző, hogy a szép egyenletes barna leveleit télen is fenntartja részben a lombozaton, és majd tavasszal potyogtatja le teljes egészében.

A legnagyobb baj pedig a makkal van. Talán nem is kell a képet magyaráznom.

Csírázó makk amint a csákánnyal is feltörhetetlen talajba szeretne gyökeret ereszteni, egy csepp nedvesség nélkül. Ebből soha sem lesz erdő...a vad felzabálja, a makk károsító rovarok, bogarak tönkre teszik. Az aszály alattomosan a következő erdőgenerációkat is felemészti...lassan, de biztosan és ez nem az első év és nem is az utolsó...a jelenség pedig tömeges jelenleg....

Hát innen folytatjuk, mert ennek is következménye az erdők felnyílása, és az erdőklíma lassú felszámolódása.