Tegnap meég némileg a sokk hatása alatt voltam, így csak a képeket ömlesztettem rátok...
Az egész akkor kezdõdött, amikor tegnap beléptem a metnetre nevet Rövid fórumozás után, a radart böngészve, azon kaptam magam, hogy már a fotós cuccokat pakolom a zsebeimbe, táskába, a család értetlen, kérdõ nézése közben... Mondtam, hogy ha menni kell, akkor menni kell. Megértõek voltak... vidám
Kocsiba be, és irány! Na de hova is? nyelvnyujtas
A szupercella közeledett, elõtte a tornyos gomolyok tetejét bevilágították a nap sugarai, én meg még mindig nem tudtam, hogy hol lenne ideális... a szomszéd település két házból álló utolsó utcájába aztán "finoman" befordultam a kocsival, és elém tárult a látvány! Ami a helyiek arcára kiült: "hát ez meg mit akar itt?" nevet
Aztán kezdõdött a villám es szupercella fotózás. Utóbbi közeledése olyan adrenalinszint növekedést váltott ki belõlem, hogy egy óra múlva is, amikor a képeket szerkesztettem, remegtem és össze vissza nyomkodtam a gépet... Ez is örök élmény marad. Link