Egyre inkább úgy néz ki, hogy a jövő pénteken esedékes hidegfront egy tartósabb makroszinoptikai átrendeződés nyitánya lehet majd, ugyanis a Brit-szigetektől nyugatra tartósan az azori AC-ból eredő, előbbivel híddal összekapcsolódó, önálló stacionárius AC-központ jöhet létre, míg Skandinávia és a Kelet.európai síkság felett ciklonok tartózkod(hat)nak huzamosabb ideig. Ennek eredményeként tartós északnyugati (olykor északi) nagytérségi áramlás alakul ki Közép-Európa felett, ami bizony legalább június végéig kissé változzékony, az évszaknak megfelelőnél 2-3 fokkal hűvösebb időt eredményezhet majd. Ebben számottevő változás csak akkor lehet majd, ha térfélcsere következik be, azaz tőlük keletre/délkeletre alakul ki az AC-középpont, Nyugat-Európa felett pedig teknősödés következik be. Analógiaként 2013 ugraik be, hiszen akkor is volt ugyebár június 20-a körül egy néhány napos meleghullám, majd ezt egy erős lehűlés váltotta fel, majd - ahogy most is látszik - néhány hétig az anticiklon középpontja tőlünk nyugatra volt, és csak július 15-e körül következett be a térfélcsere, kaptunk is, kisebb megszakításokkal, egy jó 3 hetes csúcsra járatott nyárközepet, az emlékezetes augusztus eleji észak.dunántúli 40 fokokkal körítve. Nem lepne meg, ha idén is valami hasonló következne be, persze más idő- és térbeli megvalósulással. Amit többé-kevésbé felejtősnek látok, az a két véglet: az első, miszerint a napforduló után érkező hűvösebb, AC-előoldali helyzet kitartana a nyár nagy részében, a másik véglet pedig szintén ugyanide tartozik: a 2015-het hasonló, rövid lehűlésekkel, tartós hőhullámok által jellenzett végtelenített kánikula. nevet