Bízvást állítható, hogy a mostani azonális, keleti-északkeleti durva hidegelárasztásos helyzet (melyben talán nem is a farkasordító hideg az igazán feltűnő, hanem a fagyos légtömeg hatalmas térfoglalása Európában) rendkívüli, mondhatni "történelmi" esemény. Igazán pikánssá az teszi, hogy egy szinte rekordenyhe január előzte meg a február végi hideghullámot.
Az extrém történés élesen rávilágít néhány eddig is tudott, figyelembe vett tényre. Érdemes lesz ezeket tanulságként összefoglalni már csak azért is, mert ezután majd önként adja magát a következtetés a folytatásra, az előttünk álló hetek valószínű időjárására.
Legelőször is, újfent igazolódott, hogy a lábas hideg térnyerése fokozatos, lassú folyamat, de ha "kifutja magát", alapos. Ehhez persze az kell, hogy a bárikus helyzet huzamosan megfelelő legyen az északkeleti, keleti nagytérségi áramláshoz. Az ilyen felállás nem nagyon gyakori, de a tél második felében, vége felé nem is ritka. Február blokkhajlamát sohasem szabad lebecsülni, de a mostanihoz hasonló, gigantikus északi blokk AC létrejöttéhez emellett tényleg hozzájárulhatott a sokat emlegetett SSW és nyomában a polar split.

Link

Szóval, a bárikus helyzetnek huzamosan kedvezőnek (azonálisnak) kell lennie a szibériai hideg térfoglalásához. Ugyanis előfordulhat, és sokszor elő is fordult, hogy mire a hideg, száraz levegő az anticiklon peremén "elcammog" Közép-Európa keleti határáig, a légnyomás-muszter átalakul, és az Európa nyugati felén délire, délnyugatira fordult áramlások már nem engedik közelebb jönni hozzánk a keleti hideg légtömeget. Ilyenkor jön létre az a látszat, hogy a Kelet-Európai-síkságot kitöltő hideg légtömeget a Kárpátok lánca tartóztatta fel. Természetesen szerepet játszhat az orográfia is ebben, de ha a légnyomási elrendeződés jó, a hegyek tartós akadályt nem képeznek a keleti hidegelárasztás útjában.
Úgy látszik, ilyen mértékű, és ennyire huzamos azonalitás csak kiadósan negatív indexértékek mellett következhet be. Ezt igazolja a jelen eset is.

Link

Link

Volt olyan vélemény is, hogy mélyen negatív AO  kevésbé leszaladó NAO mellett szárazföldi hidegáramlást helyez kilátásba. Ez, bár igaz lehet, azt a kiegészítést igényli, hogy hosszú ideig 0 fölötti NAO értékek mellett az ilyen keleties hidegelárasztás sem működik, sőt semmilyen tartós hidegelárasztás egyáltalán. Ugyanis a  pozitív NAO éppen azokat a nyugatias légmozgásokat jelenti, melyek miatt a felénk esetleg meginduló keleti hidegtömeg megtorpan, expanzióját nem tudja folytatni.


Ezek után vessünk egy pillantást a valószínű folytatásra:

Link

Egy ilyen "pillanatfelvétel" láttán mindenki azt gondolja, hogy 'de szép alácsúszás, csúszópályás medi lesz ebből'
Ezúttal viszont nem lesz, méghozzá azért nem, mert az alácsúszáshoz 2 dolog kellene: tartós, regenerációra képes é-ék-i AC, továbbá k, dk felé elmozduló nyugati ciklonok. Ezeknek most egyike sem lesz adott:

Link

Link

Látszik, hogy az északi AC feltűnő gyorsasággal meggyengül, és az alacsony nyomások délnyugatról és északról is megközelítik annak központi területét. Ezzel együtt a magassági hideg Európa fölött leszakad a szibériai anya-depóról, izolálódik:

Link

Link

Itt kérdésként felmerül, hogy vajon az északi AC meggyengülése miatt szűnik meg a hideglevegő utánpótlása, vagy fordítva: a nagytérségi ék-i áramlás megszűnte következtében épül le az AC? Véleményem szerint mindkét állítás igaz lehet, de a magam részéről az utóbbi verzió felé hajlok.
Hogy a délnyugati ciklonrendszer nem nyer tért kelet felé, a Földközi-tenger irányába, hanem inkább északra térül, és a meggyengült AC helyét foglalja el, abban szerepe van a nyugati drift hiányának, és szerepe lehet a polar split-nek. Közbevetőleg megjegyzem, hogy az északi nagy anticiklon gyors, jelentős, és merőben szokatlan nyugat felé mozdulása is azt a gyanút kelti, hogy valami rendkívüliség van a légkör működésében mostanában.
A távolabbi kilátásokat az határozza meg, vajon marad-e a nyugati drift gyengesége, és az azonális hajlam. A major SSW szokásos hatásait figyelembe véve könnyen maradhat. További kérdés, hogy fog-e tudni még egyet "lőni a szibériai nagyágyú", azaz, eljut-e kontinensünk északkeleti határára ismét egy adag rendkívül hideg, száraz levegő. Erősen az a gyanúm, "egy lövedék még van a raktárban"
GFS 240 óránál és a fölött regenerálja az észak-európai AC-t, a kontinens középső sávjában az ék-i hosszú légpályát. Sőt, a folyamat csírájában már 200 óra környékén észrevehető.
Viszont megjegyzendő, hogy ECM most egész más utakon jár.