2024. március 29., péntek

Meteorológiai esélylatolgatások

Adott napon: 
Keresés:
#70121
A kulcs a zivipötty által linkelt térképen van. Például: ( Link ) Egyébbként meg nem késtünk még sehová sem, még van jó egy hónapunk. Rátérve az Észak - Amerikai AC-ra az 'elöbb vagy utóbb' keletre billenésre, a hosszan elnyúló anticiklon nagyy kiterjedésében látom. Amit zivipötty fejtegetett, hogy az Atlanti mély ciklon után ha nincs a közelben újabb sekély ciklon 'légüres állapot' jönn létre. Ez önmagában értelmetlenség. De nem..Ez a HATÁS ELLENHATÁS törvénye, a légköre is igaz. laza A böhöm Ac ellenhatásként terjeszkedik a mély ciklont sietve követve, de a nagy kiterjedés miatt,meg a földrajzi tényezõk miatt ketté szakad. De Amerika középen igen nyitott északról dél felé és a Sziklás hg. tud csak stabil anticiklont fenntartani. Ott a hegységek miatt stabil a magasnyomás, középen a befurakodó alacsony nyomás a nagy nyitottság, a keleti parton az Appalach-hg védi 1000-2037méteres csúcsaival, az áthelyezödõ anticiklont amit a mély ciklont követi. Link Szeke: ez távkapcsolat. nevet Domborzat,fizikai kölcsönhatások és magassági szelek összjátéka. Én November második felére voksolnék, komolyabb télies fordulatra. Ugy gondolom az idén korábban jönn, de nem lesz tartós. És ez átlag körüli,zömében ényi hidegbetöréses félblockingos,blonkingos kimenetek jöhetnek szóba,neces harmatpontu, lucskos, nehezen megmaradó,kitartó hóval. Januárra meg én szerintem az ék Eu.i AC is összeszedi magát, s lesz majd rajtunk kontinentális,száraz hideg is.
#70118
Én a kulcsot a kiterjedt Észak-Amerikai AC-ben látom, amely aztán elõbb vagy utóbb keletre billen. A dolog azért érdekes, mert az Amerikára rászakadó hideg tud ugyebár ciklongyárat is generálni, lásd: tavalyi tél, meg ezek szerint meridionális Grönlandi AC-hidat is kiválthat. Tudsz esetleg hemiszférikus archív térképeket?
#70113
Igen, valószínû, hogy a kialakuló AC is hatással van rájuk, és módosítja a pályájukat, de szerintem már eleve is északiasabb irányba vonulnak.

Megnéztem a 2007-es esetet, és szembe tûnt, hogy míg elõtte az Atlanti-óceánon és Európában mintaszerû zonalitás volt, Észak-Amerikát több hullámban hideg levegõ árasztotta el, és igen kiterjedt anticiklon épült ki ott: Link Link Aztán a következõ, Kanada felõl érkezõ (ekkor még viszonylag gyenge ciklonnal rendelkezõ) teknõ ezt a nagy anticiklont kitolta az óceán fölé: Link Link A kanadai ciklon az óceán fölé érve jelentõsen kimélyült, de eközben a korábbi anticiklon összekapcsolódott az azorival, majd együtt a grönlandival: Link Link Link Aztán ez a közös anticiklon szépen megállította a nyugatról jövõ ciklonokat: Link Link Link Link

Meg kéne nézni több esetet is (sajnos ez az archívum csak 1999-tõl elérhetõ), de itt valószínûleg a gyorsan kimélyülõ ciklonnak lehetett szerepe abban, hogy a Rossby-hullámok amplitúdója hirtelen megnövekedjen, és beálljon a blocking. Illetve az, hogy az Európa fölé helyezõdõ teknõ elõoldalán igen erõs volt a jet, így maguk a ciklonok is gyorsan mozogtak, különösen a teknõ délnyugati oldalán végigszáguldó viharciklon (1005 -- 984 -- 960 hPa-os nyomásokkal látszik a képeken): Link Link Link Az ilyen gyorsan mozgó viharciklonok mögött létrejövõ "üres tér" is kedvezhet a blockinghajlamnak (anticiklon kialakulásnak/összekapcsolódásnak), ha nem követi õket újabb erõs ciklon.
#70112
De vajon mitõl indulnak a ciklonok északnak Grönlandtól nyugatra? Érzésem szerint már ez is inkább okozat, mint ok. A ciklonok akkor mennek a Baffin öbölbe és nem Izlandnak, ha már eleve nagy amplitúdójú a poláris front, azaz nagyok a Rossby-hullámok.

Érdekességként megemlítem, hogy Bjerknes a legkorábbi fellelhetõ átlagos légnyomás-eloszlási térképek segítségével (1790-1829) rekonstruálta a Kis-Jégkorszak szinoptikus viszonyait és összevetette azt az 1900-1939-es bázisidõszakkal. Megállapításai a következõk voltak:

- sokkal gyengébb izlandi depresszió
- sokkal erõsebb depresszió a Baffin-öböl felett
- sokkal erõsebb depresszió Észak-Skandinávia partjainál.
- melegebb Sargasso tenger

Az elsõ három megegyezik az általad leírt folyamattal!
#70028
Nem szeretném én sem ezeket a megfigyeléseket elvetni, vagy mindenre ütõkártyaként használni a "kaotikus rendszer" fogalmát.
Nem szabad azonban felednünk, hogy lelkes amatõrök vagyunk, akik nagyon korlátozott tudás- és információhalmazhoz férnek/férhetnek hozzá (kezdve az érdektelenségtõl, nemtörõdömségtõl a titkos kutatási anyagokig, pénzért vehetõ idõjárási adatokig). Ellenben sok ezer-tízezer-százezer kutató dolgozik ilyen témákon, keresi ezekre a válaszokat. Ha léteznek összefüggések, nagy valószínûséggel ismerik azokat, sõt mi több, a tudást szezonális modellekbe építik. Nem csak szemre, vagy térképeket nézve lehet észrevenni összefüggéseket, hanem numerikus módszerekkel, automatizált analízissel stb. is lehet keresni a kapcsolatokat (gondoljunk egyszerû tételbizonyító rendszerekre, algoritmusokra, amik szabályok alapján A-ból bizonyítják, vagy cáfolják B-t). Egy ilyen algoritmus egy óra alatt 1000 kutató egy évi papíros munkáját is végig tudja pörgetni. Ezek is biztos, hogy nem kezdeti fázisban lévõ projektek és kutatások, hanem élõ, nap mint nap lefutó algoritmusok, elõrejelzések stb.
Nem véletlen, hogy ennek ellenére még mindig nincs 100%-os beválású összefüggés, vagy elõrejelzés, nem véletlen a szezonális elõrejelzések vagy DAI-szerû indexek hajmeresztõ bukásai. Ha a "bármi lehet" elõrejelzésbõl (legyen 50%) el tudunk mozdulni 55, 60 neadjisten 65%-nyi pontosság felé, akkor én úgy gondolom, már lenyûgözõ eredményeket értünk el (és itt jön képbe az idõjárás, mint kaotikus rendszer!). A 60% pedig bizony azt jelenti, hogy egy tudományosan bizonyított, mérhetõ, stb. összefüggés 4 évben egymás után téved: benne van a pakliban. Az emberi hevesség, kapkodás mégis rávágná: hülyeség! Ha ennyit bukik, nem is értékelhetõ! (stb.) Tehát ha egy index (legyen pl. a DAI) vagy szezonális elõre (pl. CFS) idén is elképesztõt bukik: az okos ember megvonja a vállát: benne van a pakliban, vizsgáljuk meg az okokat, hátha finomítható a rendszer. A buta ember hadonászik és kiabálja, hogy "kuka", "értékelhetetlen" stb.
Az okos ember valószínûleg sose fog kiállni világmegváltó elméletekkel az idõjárás-elõrejelzés terén, a buta nap mint nap jön eggyel.
Úgy gondolom, itt ebben a fórumban buta ember jó ha 1 az 1000-bõl, ezért öröm olvasni a fórumot nevet
#70027
Te se érts félre engem. A kaotikusságra való gyakori hivatkozásban megmutatkozó rest, hányaveti attitûdöt említve a legkevésbé se rád gondoltam. Elég régóta vagyunk már itt mindketten ahhoz, hogy valamennyire így látatlanban is ismerjük egymást. Például tudom rólad, hogy egyike vagy a légkör mechanizmusáról legmélyebben elgondolkodó fórumozóknak. Ezt nagyra becsülöm.
De elég az offolásból: amiket megemlítettél, közvetve nyilvánvalóan nagy hatást gyakorolnak a Namias ciklusok lefolyására. A jégkiterjedés hat a hidegmagok létrejöttére, az pedig meghatározza a hõkontrasztot, ami a stabil polárfronti örvényesedés fõ oka.
A naptevékenység is hat a térítõi magasnyomású öv kiterjesztésével, megerõsítésével.
A déli tengerek hõmérséklete pedig szintén a hõkontraszt lényeges eleme.
Viszont közvetlen befolyásoló tényezõnek én két dolgot gondolok: egyrészt a hemiszférikus nyomásgradiens (ami viszont legalább részben a hemiszféra általános hõdifferenciájának függvénye), ezen keresztül a nyugati "futószalag" sebessége.
Másrészt a "helyi" kondíciók: egy szubarktikus hidegmag, vagy a déli tenger helyileg magas vízhõmérséklete. Ezek lokális hõkontrasztot hoznak létre, mely hõkontraszt azon a bizonyos helyen stabil örvényesedést, hidegleszakadást, teknõképzõdést -azaz az áramlási kép meridionálisba fordulását eredményezi.
A ciklus lefutását véleményem szerint ezen hemiszférikus és helyi történések összjátéka szabja meg.
Mert például, ha a hemiszférikus nyomásgradiens igen nagy, és emiatt gyors a nyugati "futószalag", úgy "elfújhatja" keletre a hidegleszakadást, és legalábbis átmenetileg, visszaállíthatja a zonális áramlási képet. Ilyet nemegyszer látunk télen, hosszasabb zonális idõszakot lezáró elsõ, "bepróbálkozó" hidegleszakadásnál. Ennek fordítottja is elképzelhetõ: kis hemiszférikus hõ és nyomásgradiens mellett, lassú nyugati futószalagnál már a csekély helyi hõkontraszt is effektív hidegleszakadást okozhat. Ilyesmi szintén leginkább télen, hosszabb meridionális szakasz lezárásakor jelentkezik, mint utolsó, átmeneti hidegbetörés a hosszú zonális idõszak elõtt.
#70026
Félre ne érts, teljesen világos a ciklus-elmélet és én el is fogadom. Tõlem áll talán a legtávolabb az a tipusú érvelés, amely minden lehetséges távkapcsolati és egyéb összefüggést lehúz a klotyón azzal, hogy "a légkör kaotikus rendszer". Én éppen azt próbálom felkutatni, hogy mik azok a kényszerek, amelyek a ciklust, illetve annak fázisait alapjaiban meghatározzák. Mert valaminek meg kell határoznia ezt is. ÉS természetesen nem a röhejes brazil õserdõbeli moly szárnycsapására gondolok. A ciklusokat, illetve azok fázisait a föld mozgásából adódó elsõdleges és másodlagos fizikai törvényszerûségeken kívül feltételezésem szerint döntõen meghatározzák:

- a jégkiterjedés paraméterei
- a nap aktivitása
- az óceánok fizikai paraméterei
#70025
Egy ilyen makrocirkulációs folyamattól nem is várhatjuk, hogy "pontos legyen az órája"
Másrészt a légköri történések túl sokrétûek, változatos lefolyásúak ahhoz, hogy egyszerû "skatulyákba" gyömöszölhessük õket. Mindig lesz kivétel, rendhagyó lefolyás és végkimenetel.
Láttam már viszonylag meleg koraõsz után vérfagyasztó epizódokat hozó telet (pl. 1985/86, igaz, a tél eleje akkor is viszonylag enyhe volt), és olyanra is emlékszem a 70-es évekbõl, mikor szeptemberben bõven fûtögettünk, mégis enyhe lett a tél.
Az idõjárási folyamatokban kitapintható szabályszerûségek nem mindig érvényesülnek, s van, hogy egyáltalán nem érvényesülnek. De ez nem ok arra, hogy tagadjuk a létezésüket, kényelmesen és nagyképûen arra hivatkozva, hogy "a légkör kaotikus rendszer" -tehát egy bizonyos állapotból egy-két hónapon belül kb. egyforma valószínûséggel lehet egy meghatározott szituáció, meg annak az ellenkezõje is.
Ez az, ami szinte biztosan nem állja meg a helyét!
Éppen ezért én nagyra becsülöm a Hari-féle próbálkozásokat, a gondos, jó szemû megfigyelést és a következtetések levonását. A DAI tavalyi "bukása" semmiképp nem jelenti, hogy a módszer a kukába való. Én is a "bukás" után kezdetem mélyebben elgondolkodni a lehetséges mechanizmusán, és csodálkozva tapasztaltam, hogy a DAI elméletében mennyi értékes légkörfizikai meggondolás rejtõzik. Dióhéjban felöleli a meteorológia szinte teljes elméletét. Már csak ezért is érdemes foglalkozni vele, figyelni az eredményeket, csiszolgatni az elméletet.
A magam részérõl úgy sejtem, hogy a DAI nagyrészt a Namias-cikluson alapszik -ezt próbáltam meg kifejteni az írásomban. Akinek van alternatív (jobb) ötlete, írja meg nekünk.
#70024
A problémát ott érzem, hogy a 4-6 hetes ciklus hossza kellõen megfoghatatlan ahhoz, hogy a statisztika bármit is tudjon vele kezdeni. Ettõl persze létezõ a dolog, kétségtelen. Csak nem határolható be.
#70023
Ahogy mindjárt az írásom elején le is szögeztem, az általam elõvezetett elképzelés teória, vagy ha úgy jobban tetszik, hipotézis. Tehát szóval sem állítom, hogy az igazság (egyedüli) letéteményese.
Késõbb lehet, hogy megerõsítést nyer, de az is megtörténhet, hogy elvetendõnek bizonyul.
"Az én Mamias-elméletem" nem az enyém (jó is lenne!), hanem Jerome Namias amerikai meteorológusé. Úgy vélem, elhihetjük neki a zonális és meridionális muszterek ciklikus váltakozását. A megadott 4-6 hét átlagos idõtartam nem biztos, hogy teljesen korrekt, de a ciklus biztosan létezik, még az idõjárást kedvtelésbõl figyelõ "mezei" amatõr számára is kitapintható (különösen a téli félévben)
Mindenesetre láthattad, hogy elképzelésem jól illeszkedik a tényekhez (és Hari elméletéhez) Bár errõl eszembe jut az a vicces mondás, hogy az elmélet jól megmagyarázza a megfigyelteket, logikailag hibátlan, sõt, még frappáns is. Csak egy apró hibája van: nem igaz! Remélem, az általam leírtakkal nem ez a helyzet.
Azt azért mindenképp elmondom, hogy a 90-es évek elején (mikor még fogalmam se volt se Namias, se Hari Seldon létezésérõl) kezdtem arra felfigyelni, hogy száraz, többé-kevésbé magas nyomású, déli-délkeleti szeles, túl meleg õszök (értsd: koraõszök) után milyen gyakran vacak a tél (legalábbis annak elsõ fele) És viszont: a korai sarkilevegõ-betöréseket hozó szeptember nemegyszer téli zimankó elõhírnöke.
Ha erre a nyers megfigyelésre alkalmazzuk a zonális-meridionális "hintázást", ismét csak elég tûrhetõ egyezést látunk. A szeptemberi, október eleji meridionalitás a hidegelárasztásokkal decemberben visszatér. De ugyanúgy visszatér az elõoldali-zonális szituáció is. Ilyenkor az õszelõ és a tél eleje, közepe az átlagosnál melegebb. A két meleg (enyhe) idõszak között azonban a ciklusnak megfelelõen van egy korán jött hideg, nemegyszer télies epizód október második felében, november elején.
Ezzel a forgatókönyvvel is többször találkoztam négy évtized alatt.
#70022
"Tekintetbe véve a ciklus átlagosnak tekintett 4-6 hetes idõtartamát, nagyon könnyen elképzelhetõ, hogy a szeptemberi meridionalitás éppen tél elejére tér vissza."
Ezzel nagyon könnyen lehet vitatkozni!
Ha úgy tekintjük, hogy szeptembertõl decemberig kb. 10 hét van, tetszõleges 4, 5 és 6 hetes periódusokból kirakható (elméletben) olyan szakaszokkal az idõjárás, ami megfelel a Te Namias-elméletednek, és mégis a decemberi idõ teljesen másként alakul. Ez így rendben is van, csakhogy a gondolatmenetem igazolja, hogy következtetésként nem lehet használni (azaz alkalmatlan elõrejelzésre, hiszen az összes kimenet levezethetõ helyesen a kiinduló állapotból)!
Persze, ha egyéb tényezõket is bevonunk a képletbe, ez az állításom már nem lesz igaz, de Te is külön kiemelted, hogy ez "kulcsmondat"! Egyéb tényezõkkel pedig már csak a szokásos ultra-hosszútávú (3+ hét) elõrejelzési ingoványban vagyunk, aminek beválását, szakmai alátámasztottságát sokat vitattuk mindig is.
#70020
Ahogy én tapasztaltam, az ilyen makrohelyzet általában (leggyakrabban) kétféleképp alakul ki.

Az egyik eset az, amikor Grönlandtól nyugatra egy erõs ciklon húzódik fel délnyugatról, ekkor hirtelen megnõ a Rossby-hullám amplitúdója, és erõs meridionalitás alakult ki, ezzel pedig az azori (vagy brit) AC északabbra húzódik és képes lesz összekapcsolódni a grönlandival.

Az általad linkelt esetben is ez történt, 13-án még sekély ciklon volt Izland felett, Nagy-Britannia felett pedig 1040 hPa-os anticiklon, Kanada felõl viszont már érkezett az erõs ciklon: Link Ahogy ez utobbi elvonult Grönlandtól nyugatra, az izlandi ciklon gyorsan kimélyülve már Skandinávia fölé ért, és arrébb lökte a brit anticiklont, ami ekkor össze is kapcsolódott a grönlandival: Link Elérkezett a legfejlettebb állapot (amit te is linkeltél): Link Késõbb viszont a kanadai hidegmag újabb ciklonokat generált, és ezzel hamar délebbre is került az anticiklon, északon pedig újraindult a zonalitás: Link Link Link

Hasonló volt a helyzet 2007. január 22-én is, igaz ekkor "csak" 1046 hPa volt a legmagasabb nyomás az anticiklonban: Link

A másik kedvezõ helyzet pedig az, amikor erõs azonalitás (keleties áramlások) vannak az Atlanti-óceán középsõ részén. Pl. 2010. december közepe, ekkor kezdetben egy nagy anticiklonális híd volt a Brit-szigetektõl egészen Kelet-Kanadáig elnyúlva: Link Majd egy erõs ciklon fûzõdött le Észak-Európa felett, mely meridionálissá tette az áramlást, az anticiklon pedig összekapcsolódott a grönlandival: Link Link Igaz, hogy itt kicsit nyugatabbra volt az AC központja, de Izland nyugati csücskét így is metszi az 1040 hPa-os vonal.
Egy hasonló makrokép ugyanebbõl az évbõl, január elejérõl: Link

És végül 2012. októbere, az emlékezetes havazást megelõzõ idõszak, itt igazából mindkét hatás megfigyelhetõ (megvan a Grönlandtol nyugatra beékelõdõ ciklon is, míg Ex-Rafael következtében az Atlanti-óceán keleti felén és Nyugat-Európában keleties áramlás volt): Link Link Link Októberhez képest azért nem rossz az az 1039 hPa-os anticiklon-központ Izland felett: Link

Az mindkét esetben közös, hogy a kialakult erõs AC általában csak néhány napig tud fennmaradni.
#70019
Bocs, utána már láttam, hogy hülyeséget kérdeztem. Most megpróbálok értelmeset is: Vajon mi váltja ki az anticiklon kialakulását Izland térségében, illetve attól délre? Például itt van egy 1050 hPa-s AC:

beillesztett kép


Na egy ilyenhez mi kell? Bizonyára kell legyen köze a jégsapkához, mert mostanában nemigen látni ilyet.
Sokszor az az érzésem, hogy hemiszférikus nyomásátlag térképek nélkül ködszurkálás ezeket a tendenciákat, távkapcsolatokat elemezni. Ilyenek léteznek? Mert azt látom, hogy neked vannak negyedhemiszférikus térképeid. Ilyen régi nyomásátlag térképeket hol lehet nézegetni?

Nem lehet, hogy az általad definiált észak-atlanti térség túlságosan nagy terület? Érzésem szerint a nyugati szélesség 45-90° térség már egészen másként tud viselkedni, mint a 0-45°. A mi szempontunkból pedig döntõnek csak a nyugati szélesség 0-20° szektort érzem.
#70018
A 2001-es +1,6 hPa volt, amely 1981 óta a 3. legmagasabb érték. Az utolsó cikkemben szerepel: északi szélesség 50-90°, nyugati hosszúság 0-90°. Például itt Link megnézheted, és a letöltött adatok alapján pl. excell-ben máris kiszámolhatod.
#70016
Javában benne járunk a szeptemberben, ideje egy kis rendet tenni a "prediktor", DAI témakörben!

A történet - miszerint a szeptember és a december között "valami van" - azzal kezdõdött, hogy szemet szúrt, hogy a magyarországi szeptemberi csapadékösszeg és a decemberi átlaghõmérséklet között milyen magas a korreláció. Másfelé is vizsgálódva az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedés szerepe is valószínûsíthetõ lett. Ebbõl született elsõ cikkem a témában: Link
Ez lett a "prediktor" néven elhíresült index, amely fele-fele arányban vette figyelembe a két tényezõt.

Azonban a csapadékösszeg nyilvánvalóan csak következmény. Nem véletlenül korrelál jól a légnyomással (bár a szeptemberi csapadékösszeg a decemberi hõmérséklettel jobban "együtt mozgott"). A régi nyomásátlag térképeket vizsgálgatva vettem észre, hogy az észak-atlanti térség szeptemberi légnyomás-anomáliája (ellenkezõ elõjellel, mint a kárpát-medencei) és a decemberi magyarországi átlaghõmérséklet között is látszik valamiféle szabályszerûség. A két térség légnyomás-anomáliája különbségébõl és az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésbõl lineáris regresszióval állt elõ a következõ cikk eredménye, a DAI
Link
A kapcsolat fizikai magyarázatára azonban - utólag már látva, hogy nem véletlenül - nem sikerült rájönnöm.

Aztán hatalmas szerencsére jött a 2013-as december, amikor is a DAI hideg decembert számolt, ám az éppen hogy szignifikánsan enyhe lett. A fiaskó után a vizsgálódást 30-ról 60 évre kiterjesztve végre felismertem: a döntõ tényezõ a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália: Link
És a kapcsolat fizikai magyarázat is meglett: a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália a legtöbb esetben havi átlagban decemberre újra kifejlõdik, de immár a Skandináv-félsziget térségében. Továbbá az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedésnek kizárólag abban az esetben van szerepe, ha a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália pozitív, és mindössze a hideg mértékére van befolyása. Link (A DAI 2013-ban éppen ezen bukott, hiszen az észak-atlanti légnyomás-anomália negatív, a szibériai hótakaró-expanzió viszont rekord nagyságú volt.) Az új módszerrel a DAI-hoz hasonló determinisztikus érték helyett valószínûségi értékközök állnak elõ. Az esetek 10-20 százalékában téríthetik el az anomália irányát más, elõre nem kalkulálható tényezõk.

Tehát összegzésül: a "prediktor" és a DAI helyett az észak-atlanti légnyomás-anomáliát érdemes figyelni, és ha az pozitív lett, akkor az õsz eleji szibériai hótakaró-növekedést is.

Sajnos tehát "hiába" lesz az átlagosnál jóval csapadékosabb idén a szeptember, a szigorú december esélyei egyre csökkennek: 11-éig a szeptemberi észak-atlanti légnyomás-anomália -2,2 hPa, és a következõ tíz nap kilátásai sem igazán kedvezõek. De persze november, január, február és március még bármi jót tartogathat, és egy átlagos vagy átlagosnál enyhébb decemberben is lehetnek hideg és szép havas epizódok.

Havazás előrejelzés

Utolsó észlelés

2024-03-29 06:02:50

Budapest XVIII. - Pestszentimre

Észlelési napló

Térképek

Radar
map
Aktuális hõmérséklet
map
Aktuális szél
map

Utolsó kép

119268

Hírek, események

El ne essünk éjjel a nyúlban, március 31-én óraállítás!

Érdekességek | 2024-03-25 16:47

pic
Március 31-én hajnali kettő órakor időmérő eszközeinket egy órával előre kell állítanunk.