Meteorológiai esélylatolgatások

Hosszas és kimerítõ ellemzés. Mindig szívesen olvassom bejegyzéseidet. Jókat írsz, sõt még bõvítetted is tudástáramat. Köszönöm. És most lássuk én hogyan látom a helyzetet. Amiket leírtál ezt felhasználva korántsem valoszínü TARTÓS ény-dk irányítás. Bár már most körvonalazódik egy még pedig május 1-3 között érhet el bennünket egy hosszan elnyúlló front rendszer. Még sem gondolom ugy, hogy a leendõ cirkulációs átalakulás tartós lesz legfejebb átmeneti(5-10nap). Ahogyan te és mások már említették, én is észrevettem egy ideje korán felmelegedett Szaharát és az Arab táblát. Nos én a további pozitiv anomáliás nyárra voksolnék, nem hiszem, hogy északról visszanyal majd a fagyi,hüvi. Talán ez a most soron következõ erõteljes hidegelárasztás talán csorbíthat egy dekádot a májusi hónapban, de esetleg átlagosra hozhatja ki a hónapot. Ha vissza is marad belöle valami hcs vagy sekély ciklonáris mezõ formájában további alapon fogja befele tolni Közép- és Kelet-Európába Dk felöl a meleget. Hõhullámot ha jól emlékszem Észak-Afrika dnyi része felöl vagy az Arab tábla irányából hosszadalmas úton Holt-tenger,Törökországon át, a Balkán félszigetrõl benyúlva szoktunk kapni. Én az utóbbira szavaznék, ha irányt kellene mondanom. Ritka egy helyzet,de elõfordul néha. Gyakori és tartós hõhullámos nyárra számítok, vaskos pozitiv anomáliával. Ez az állandóan Nyugat-Európára szakadó É-D hidegelárasztás, tényleg hamar ény-dki követheti, ám rajtunk ez szerintem átmeneti lesz.Egyre inkább újra déli,dki áramlásba fordulhat a Kárpát-medence idõjárása és inkább a mediterrán térség dnyi részét érhetik el Grönland irányából hüvös hidegöblítések. Mi ha elképzelünk egy ilyen helyzetet ennek enyhe elõoldalán helyezkedhetünk el, további dkies áramlással. Idõnként beszivárgó nedves levegõ miatt záporral,zivatarral. Én nem látok megrendülést a pozitiv anomáliában, talán mint már mondtam a május jöhet ki átlagosra,a többi köv. cirka 3hónap átlagostól melegebb lehet.Szerintem az õsz tartogathat majd meglepetéseket,de odáig már bõven korai latolgatni.Még a végén be-D.M-esedek.. Odáig azért nem fajulok..kb. Ennyi.

Én csak reménykedem, hogy az idõjárás által számunkra tartogatott következõ meglepetés nem egy fél éves vastagon pozitív nyári anomália lesz... Bár vályogházba költöztünk és ez némelyest elviselhetõbbé teszi majd az esetleges kánikulai napokat.

Ezt jó volt olvasni, logikus írás.
Laikusként igaz, de én is inkább egy ilyen májusra tippelnék: rövid ideig tartó elõoldalak jó meleggel beleférnek persze, de fõként hosszabb, kissé csapadékosabb Ény-Dk-i áramlási vonallal.
Meg valahogy azt gondolom (de cáfoljatok meg, ha rossz síkon gondolkodok), hogy az eddig ennyire pluszos 2014-es év egyszerûen nem folytatódhat az esztendõ végéig. Hamarosan el kell jönnie egy hûvösebb idõszaknak /oknak is, amikbe persze beleférnek pár napos, akár hõséget elõidészõ elõoldalak is.

A "másképp elsülésre" az idõjárásban mindig megvan a lehetõség: lásd a többség várakozásait dugába döntõ idei telet.
Másrészt, amit itt felvázoltam, az hangsúlyozottan hipotézis csupán.
A délkeleten megjelent magas hõmérsékleteket én is figyelem egy ideje. Ebben persze láthatnánk hõhullámos nyár elõjelét, de fogadni erre se fogadnék. A cirkulációs jellegen múlik majd a dolog, s kissé nehezemre esik elképzelnem, hogy az utóbbi hónapok rengeteg elõoldali helyzettel jellemezhetõ cirkulációs korszaka folytatódik, ill. kiújul. De persze kizárni ezt se lehet.

1 hónap múlva verifikalunk, mindenesetre a CFS es a ZAMG középtávú kitekintesei szerint a sokévi átlagnak nagyjából megfelelõ májusunk lehet idén, azaz ha lesznek is kánikula kezdemenyek, ezeket bõven ellensúlyozhatja az északnyugati drift. Viszont ha számításba vesszük az idei év elég rendhagyó makroszinoptikai helyzeteit, másként is elsülhet a dolog. Meg csak április vége van, de a melegtartalékok igen tekintelyesek tõlünk délre/délkeletre, csoda lenne, ha ebbõl olykor nekünk nem jutna majd egy-egy adag

"A zonális áramlás erõssége nem a meridionális (észak-dél irányú) hõkontraszttól, hanem a meridionális nyomási gradienstõl függ. Minél nagyobb ez a gradiens (mégpedig északi alacsony nyomással, déli magas nyomással), annál erõsebb a közepes szélességeken a nyugatias (zonális) áramlás.

A merdionális hõmérsékleti gradiens (vagy "hõkontraszt", ahogy nevezted) az ún. baroklin instabilitást határozza meg. Ez arról szól, hogy a zonális alapáramlásra rakódó kis meridionális zavarok tovább tudnak-e növekedni, s ezáltal teknõket/gerinceket kialakítani, vagyis a zonalitást meridionalitásba fordítani egy idõre. Minél nagyobb a baroklin instabilitás, annál jobb erre a lehetõség. Mivel ez a féle instabilitás egyenesen arányos a meridionális hõm.gradienssel, alacsony hõm. gradiens esetén az említett zavarok nem növekednek tovább, s az áramlás zonális marad. Ha viszont zonális az áramlás a közepes szélességeken, akkor nem valósul meg a merdionális hõcsere, aminek következtében zonalitásnál idõben fokozatosan növekszik a meridionális hõm.gradiens, míg el nem éri azt a kritikus értéket, amikor már elegendõ baroklin instabilitás adott az alapáramlásra rakódó zavarok továbbfejlõdéséhez és a meridionalitásba váltáshoz..."

Ezek a mondatok Met4ever társalgóbeli írásából valók. Nem tudom, õ maga tisztában volt-e azzal, milyen alapvetõ fontosságú dolgokat fektetett itt le, pontosabban, közölt velünk.
Kevés olyan premissza van, ami annyi hipotézis felállítására ad lehetõséget, illetve olyan sok mindennek megmagyarázásához ad kulcsot az idõjárásban, mint ez a néhány mondat.
Aki a fentieket nem gondolta át következményiekkel együtt és nem érti azt, az a makrocirkuláció mechanizmusába mélyen nem láthat bele.
Például, vegyük a lassan aktuálissá váló, és rendkívül gyakori késõ tavaszi nyugat-európai hidegleszakadásokat, nálunk következményes elõoldali hõhullámokkal.
Ezek a hidegleszakadások egymást követik, mégpedig feltûnõen rövid idõközönként, és mindig Nyugat-Európa, az atlanti partvidék felé veszik az irányt. Mi lehet ennek az oka?
Az ok -véleményem szerint- kettõs: egyrészt tavasz vége felé a sarki hideg "súlypontja" az örökké jeges, vastag belföldi jégtakaróval fedett Grönland környékére tolódik át. Tehát, az észak-atlanti térségben eleve adott lesz a hõkontraszt egyik eleme (a másik természetesen az alacsonyabb szélességek felmelegedése). Nem meglepõ, hogy itt áll elõ stabil örvényesedés a polárfronton, a meridionaltásba fordulás, hidegleszakadás is egyre inkább az Észak-Atlantikumban történik, és nem keleten -mondjuk Kelet-Európában-, ahol a szibériai téli hidegdepó lassú felszámolódása következtében már nem elégséges a hõkontraszt.
A gyakori hidegleszakadás, a szinoptikai ciklusok megrövidülése pedig abból származhat, hogy a féltekét körülmeanderezõ, s ezért nyilván egységes szisztémát alkotó zonális áramlási rendszer tavasz végén már sokkal lassúbb mozgású, mint pl. tél közepén: ezért a zonális áramlások könnyebben képesek meridionálisra fordulni. Azért lassúbb mozgású a zonális áramlási szalag, mert annak sebességét a félteke ÁTLAGOS nyomásgradiense határozza meg, mely nyilván függ az ÁTLAGOS hemiszférikus hõkontraszttól. Ez utóbbi pedig, az arktikus és szubarktikus tájak lassú felmelegedése folytán tavasz végére már csökkenõben van.
Ezek után lépjünk tovább és lássuk, mire használható még a Met4ever-féle összefüggés.
Nagyon jól magyarázható ezzel, például, a hidegleszakadások, és a velük kapcsolatos teknõ és másodlagos ciklonképzõdés folyamata. Az áramlások komolyabb meridionálisra fordulásakor, masszívabb hidegleszakadások alkalmával a dél felé nyúló alacsony nyomású teknõ, és a benne másodlagosan képzõdött (mediterrán) ciklon elsõsorban a téli félévben nagyon gyakran megfigyelhetõ. Kérdés, ezek a mozgások miért mindig az alacsonyabb szélességek felé terjednek, s miért nem más irányba?
Meridionális fordulat esetén a polárfronton képzõdött anyaciklon dinamikus nyugati áramlásos zónája délebbre kerül -fogalmazhatunk úgy is, hogy a polárfronti rendkívül sebes áramlás megjelenik az alacsonyabb szélességeken. Ezen a délebbre helyezõdött nyugati áramlási szalagon éppúgy létrejöhetnek örvénykezdemények, mint a polárfronton. Tudjuk, ezekbõl ott alakul ki jelentõs, tartós ciklonörvény, ahol nagy a hõkontraszt. S milyen irányban nagy a hõkontraszt? Természetesen az alacsonyabb szélességek felé, a mi hemiszféránkon délies irányban! Ezért terjed hát a ciklongenezis dél felé, ezért nyúlik délre a teknõ. Örvénykezdemények, kis peremciklonok megjelenhetnek a fõciklontól keletre is, nyugatra is, azonban ezek a kellõ hõkontraszt hiánya miatt ott nem képesek nagyra fejlõdni.
Fentiekbõl megkísérelhetjük annak az általános szabálynak a felállítását, hogy a ciklogenezis a legnagyobb hõgradiensû vonal mentén terjed az alacsonyabb szélességek felé. S természetesen, a ciklonok hátoldalán "lefelé" görgõ sarki hideglevegõ is nagyjából ezt a vonalat követi, még ha bárikus hatások és a coriolis erõ által ide-oda kitérítve is fõ irányából.
Ezen feltételezéssel nagyon szépen megmagyarázható szokott évi idõjárásunk több jellegzetessége. Mindenekelõtt következik belõle a tél és a tavasz, valamint a nyár eleje vonatkozásában egy, az óramutató járásával ellentétesen forgó fõ hõkontraszt-tengely kontinensünk felett. Tél második felében a legnagyobb hõkülönbség egy ék-dny irányú vonal mellett alakul ki Észak-Szibéria és az azori térség között. Ezért a hideglevegõ ilyenkor gyakran mozog északkeletrõl délnyugatra, térségünket is érintve. Tavasz végén a fõ hõkontraszt vonala é-d irányúvá válik Grönland és az azori térség között, minthogy ez utóbbi ilyenkor még melegebb, mint a téli hidegbõl még valamennyit õrzõ nyugat-eurázsiai szárazföld. A sarki hideg légtömegek tehát az említett vonalat követik, és a kontinens nyugati pereme, az atlanti partvidék mentén haladnak dél felé -minket természetesen kikerülve.
Késõbb -nyár elején- Nyugat-Eurázsia középsõ és déli része "túlmelegszik" az óceáni, azori térséghez képest. Ekkor egy ény-dk irányú, Grönland-Délkelet-Európa viszonylatú hõkontraszt-vonallal számolhatunk. A ciklogenezis, továbbá a hûvös légtömegek pályája ezért délkeletre fordul, ezek a hatások elérik a kontinens centrumát (júniusi hõcsökkenés, medárdi esõzések)
Idén a téli félévben a nyugat-eurázsiai térségek feltûnõen melegek voltak, különösen Észak-Amerikával összehasonlítva. Az atlanti térség még kapott valamennyit az észak-amerikai hidegbõl, fõleg a magasabb légrétegekben. Ezért élhetünk azzal a feltételezéssel, hogy a fõ hõkontraszt-tengely most a szokottnál gyorsabban, és határozottabban fog é-d irányúból ény-dk irányúvá fordulni. Ezért a tavasz végi elõoldali korszak talán rövidebb, és kevésbé meleg lesz, mint az elmúlt néhány évben.

A makroszinoptikai helyzet egy héten belül jelentõsen megváltozHAT, ha az utóbbi napok tendenciái beigazolódnak. Ugyanis egyrészt megszûnhetnek a sorozatos kelet-európai hidegelárasztások, másrészt ezzel egyidejûleg gyengülhet, majd leépülhet a skandináv blokkoló anticiklon. Grönland és Izland felõl masszív hidegleszakadás körvonalazódik az ír partok felé, ami végsõ soron egy több középpontú, délnyugat-északkeleti irányban húzódó ciklonrendszer kiépülését vonhatja maga után. Közép- és Kelet-Európa, valamint a Balkán-félszigetre kivetítve ez erõsödõ délnyugati áramlást jelentene, ami a Nyugat-Európa felõl lassan a kontinens belseje felé araszoló teknõ elõoldalán egyre határozottabb melegadvekciót váltana ki, így május elsõ napjaiban - az én véleményem szerint is inkább a keleti megyékben - idén elsõ ízben - megjelenhetnének az elsõ 30-asok. Bár a GFS-fáklyán - az enyhe felfelé szórás ellenére - (Budapest rácspontjára kivetítve) jelenleg nem látok túl sok esélyt 25-26 foknál többre, összességében a következõ 1-2 hét során jó eséllyel folytatódhat a sokévi átlagnál legalább 1-2 fokkal melegebb, idõnként (fõleg a felettünk átvonuló gyengülõfélben levõ hidegfrontoknak köszönhetõen) idõnként záporokkal, zivatarokkal tarkított, felváltva tavaszi, illetve kora nyári jellegû idõjárás.

Szép elemzés, valóban logikus, hogy a hideg - meleg légcsere a legnagyobb hõkontraszt felé irányul, azonban a coriolis erõk azért bonyolítják a képet, ebbõl az következik, hogy az irány kicsit északkelet felé eltérül. a hõkontraszt az északi pólus GFS modell képein látottak szerint nálunk illetve kissé keletre tõlünk viszonylag nagy, ám Ázsia keleti részei felett még szembeötlõbb. Nekem úgy tûnik, hogy konzekvensen a nagyobb szárazföldek, azaz az Ázsiai és Észak-Amerika kontinens között van kiélezettebb helyzet, az óceánok felett pedig kevésbé, ami szintén logikus. Nálunk pedig a Fõldközi-tengerben tárolt némileg hûvösebb vizek valamelyest kompenzálnak. A hideg meleg kontraszt irányba vándorlást az is triggereli, hogy a melegedõ tájak felett csökken a légnyomás (monszun) Inkább látom azt, hogy mindamellett, hogy az amerikai kontinensen nagy a hõkontraszt és ott mostanában igen durva hidegbetörések zajlottak, ez most is fennáll, azonban az Ázsiai szárazfõld masszív bemelegedése elkezdi "elszívni" a hidegmag egy részét. Miközben a hidegmag nagyobbik része átcuccol, örvényeket kelt egyrészrõl, ami mintegy vizbecsapódó testként hat, ezért tapasztalunk retrográd áramlásokat, felénk éppen egy elõoldali helyzetbõl származó melegebb levegõt is magával ragadva, az örvénynek egy csekélyebb hányada Grönlandon keresztül északnyugat felõl Ny- Európába majd késõbb igen legyengült állapotban felénk is áramlik, utóbbit a monszon Török és Arab térségben lévõ ága, azaz az ottani alacsony nyomás triggereli ez egy hosszabb szkanderozgatós helyzetet hoz létre a Közép -Európai térségben, idõnként így északnyugat felõl kapunk egy egy loccsanást, de ez inkább sekélyciklonok képében jelenik meg és lehülést nálunk már nem okoz, maximum az átlag közelébe húzza az anomáliát. Így lényegében egy más makrohelyzet miatt végül fennmarad a tavasz elején megszokott, 2-3 naponként változó idõ, de épp a makrofelállás miatt ezúttal gyakori bár nem túl nagy mennyiségû csapadékkal jár. Amint azonban ez az átáramlás nyugalomba jut, a ránk gyakorolt hatása is gyengülni kezd, és emiatt tartósan melegebb légtömegek is elérhetnek bennünket, reális tehát a hónap fordulójától egy igazi nyári hét, az ország keleti részén akár 30 fokos kánikulai napokkal is.

Olyan szabály természetesen nincs, hogy a téli enyheségnek "megjön a böjtje" tavasszal. A közkeletû vélekedés tipikus példája a természettudományosan pallérozatlan elme torzításainak.
Az fölöttébb valószínû ugyan, hogy egy hosszasabb elõoldali-zonális idõszakot hátoldali helyzet, hidegbetörés vált fel -ez a szinoptikai ciklusból következik. De korántsem biztos, hogy a mégoly erõs lehûlés véget vet a tartósan túlmeleg idõszaknak. Lehet, hogy végül a lehûlés bizonyul epizódnak. Azaz, a sokak által emlegetett "böjt" csak böjtöcske, vagy még annyi sem.
Éghajlatingadozásról beszélhetünk, mikor több hónapig, esetleg néhány évig (sõt évtizedig!) is bizonyos áramlási muszterek dominanciára tesznek szert. Elég a tavaly október óta tartó elõoldali uralomra gondolni, mely éppen most megtörni látszik (de lehet, ez csupán a látszat!) Tartós elõoldali -vagy éppen hátoldali- cirkulációs hajlam értelemszerûen a megfelelõ hõanomáliát vonja maga után: az idõjárás sokáig feltûnõen meleg, avagy hideg. A mostanihoz hasonló meleg hónapok elõfordultak 1982-ben és 1983-ban, valamint a közelmúltban 2006-ban és 2007-ben. Amennyire jogosult ennek kapcsán éghajlatingadozást említeni, éppen annyira nem jogosult éghajlatváltozást kiáltani. Ehhez még sok évtizedes tendencia sem elég, talán néhány évszázados egyirányú változás kell hozzá. Nevetséges és bosszantó, mikor a média -s vele együtt sok szamár ember- egy, két enyhe tél után éghajlatváltozást, felmelegedést kiabál. Nem állítom, hogy egyáltalán nincs éghajlatváltozás, de pl. az idei enyhe telünk igen nagy részben nem ebbõl következett.
Ha megnéznénk a havi középhõmérsékletek többéves alakulását, azt találnánk, hogy az egy sok évtizedes éghajlati átlagérték körül ingadozik. Ebben az értelemben mindenképp van kompenzáció, azonban a görbe futása nem szabályos, nem szinuszgörbérõl van szó. A kilengés és a "böjtje" nem okvetlenül követik egymást. (Egyszer meg kellene nézni a szinoptikai helyzetek és a 850 hepán mért hõmérsékletek alakulását kifejezetten enyhe, illetve kifejezetten hideg teleket követõ tavaszokon és nyarakon. Nagy munkát igényel, de lehet, bele fogok vágni. Hátha "kibukik" valami összefüggés)
A lényegi kérdés viszont továbbra is kérdés marad: egy, az ideihez hasonló tél után a szinoptikai helyzetek elõfordulási gyakoriságát csak azok matematikai-statisztikai valószínûsége határozza meg, vagy a megelõzõ idõjárás hatással van arra -méghozzá kompenzatórikus jelleggel. Azaz, hogy a pénzdobálás képével éljek: az ötször egymás utáni "fej" növeli-e az írás valószínûségét? A pénzfeldobásnál valószínûleg nem, de azért ez is bonyolultabb annál, mint hogy 50%-os valószínûséggel dobunk fejeket, és szintén 50%-os valószínûséggel írásokat. Az érme ugyanis az élére is eshet!
Ezen a ponton nem állom meg, hogy offoljak kicsit és elmeséljek egy tudományos anekdotát.
Tudniiliik matematikailag meg lehet adni annak a valószínûségét, hogy az érme az egyik vagy a másik oldalára, vagy az élére esik. Ez a korong átmérõjének és vastagságának arányától függ. A látszólag pofonegyszerû, ártatlan fizikai probléma megoldása valójában nagyon harapós, hosszadalmas integrálszámítást igényel. Mérõ László Mit gondol a golyó? c. könyvében olvastam, hogy a szerzõ, aki profi matematikus, néhány napig elbabrált az integrálokkal, míg megkapta a helyes eredményt. Azt írja, anno állítólag Neumann Jánosnak is feltették társaságban a pénzérme kérdését. Õ pár percig gondolkodott, és kivágta a jó eredményt. Persze mindenki azt hitte, hogy Neumannak sikerült valami sokkal egyszerûbb utat találnia, melynek révén kikerülhetõ a sok integrálszámítás. Azonban mikor megkérték, árulja el végre, hogy csinálta, a neves matematikus azt felelte: "hát kiintegráltam!" Hiába, a zseni az zseni!
Az idõjárásra, a kilátásokra visszatérve: nagyon szabályos szinoptikai ciklus van most lefutóban. Minden a legnagyobb rendben zajlik: a polárfrontról lefûzödött, és Közép-Európában és a Mediterráneumban elöregedett ciklonná, hidegörvénnyé váló alacsony nyomás, a tõle északra záródó magasnyomású híd, a skandináv térségben AC uralom. Ez tipikusnak mondható.
A jövõ hét elején az északi magasnyomástól délre (térségünk felett is) viszonylag kis nyomásgradiens, ritkás izobárok, bárikus mocsárra emlékeztetõ helyzet. Többen már azt pedzegették, hogy itt nyárias jellegû szinoptikai képrõl, igazi KÜN-rõl lesz szó.
De vigyázat, a helyzet csak látszólagosan hasonlít ez utóbbihoz.
A szinoptikai ciklusok vége felé, a mediciklonos szakban már "kifogyóban van a szufla", átmenetileg könnyen kialakulhat sekély ciklonos, kis nyomásgradiensû kép. Az igazi nyári bárikus mocsárnál is ez a helyzet, csak nagyságrendekkel kifejezettebben: nyár második felében a meridionális hõkontraszt minimálissá válik, ezért a szinoptikiai ciklus a meridionális fázis végén rettenetesen lelassul, veszteglésbe kezd. Ilyenkor a közép-európai sekély örvények több hétig elforoghatnak egy helyben, és jó sokáig KÜN van nálunk.
Áprilisban azonban még jóval nagyobb a hõkontraszt, így valószínûleg hamarosan új ciklus indul, a "mocsárhelyzet" idõleges lesz. "Ûrtávlatban" ezt már adja is a GFS. Rövid északi zonalitás után 250 óra tájékán leszakad a hideg, a legfrissebb futás szerint éppen ránk.
A futások többsége ellenben tõlünk nyugatra, Nyugat-Európára adta a hidegleszakadást.
A Nyugat-Európára szakadó hideg, nálunk durva elõoldali melegedésekkel egyébként nagyon jellemzõ április második felére és májusra -tavaly és tavalyelõtt is ez a helyzet hozta a korai kánikulát. Oka feltehetõen az, hogy ilyenkorra lassan felszámolódik a szibériai hidegdepó, így a sarki hideg egyre inkább nyugatra, Grönland térségébe összpontosul. Tehát, az Atlanti-óceánon lesz adott az a meridionális hõkontraszt, mely a stabil polárfronti örvényesedést, következményes hidegleszakadásokat lehetõvé teszi. A hideglevegõ Európa atlanti partvidékét árasztja el, a ciklontevékenységnek is itt lesz a "súlypontja". Az alacsony nyomás, kis geopotenciál tartósan Délnyugat-Európa fölött rendezkedik be. Nagyon jól nyomon követhetõk voltak a fenti történések tavaly április legvégén, illetve májusban. Térségünk az alacsony nyomású területtõl északkeletre elhelyezkedve folyamatosan kapta a meleg, szubtrópusi légtömegeket.
A szituáció csíráit a mostani modellfutások is már gyakran adták. Ennek ellenére nem biztos, hogy ebbe az irányba mennek majd a folyamatok, és most is "kánikulai" május elé nézünk.
Élhetünk olyan hipotézissel is, hogy a leszakadó hideg AZT A VONALAT KÖVETI, AMELY MENTÉN A LEGNAGYOBB A HÕGRADIENS. Lehet, állításom légkörfizikailag nem állja meg a helyét, mindenesetre úgy látom, elég sok minden támogatja az elképzelésemet. Tavasszal az eurázsiai kontinens még elég hideg, a nagyobb hõkontraszt a lassan a grönlandi térségbe összpontosuló sarki hideg, illetve az azori térség meleg tengervizei között alakul ki. (Télen az északkelet-európai, szibériai hideg és a "meleg" Atlanti-óceán között áll fenn egy ék-dny irányú gradiens-vonal. Ez északkeleti hidegadvekciót hoz)
Tehát, a hideg az óceánra (ill. Európa atlanti partjára) szakad, térségünkben elõoldali délies áramlás fejlõdik ki. Késõbb, tavasz legvégén, nyár elején változik a helyzet. A kontinens erõs felmelegedése miatt már nem a Grönland-azori, hanem a Grönland-délkelet-európai hõkontraszt lesz a nagyobb. A hidegebb légtömegek éppen ezért ez utóbbi pályát fogják követni. Ennek bárikus megjelenési formája a pontusi minimum kiképzõdése, melynek "szívó hatása" folytán az észak-atlanti hideg, nedves légtömegek keletebbre fordulnak (medárdi esõk, hõcsökkenés)
Idén tél végén, tavasz elején Nyugat-Eurázsia szokatlanul meleg volt. Ezért nem lehetetlen, hogy a mostanában leszakadó hideg nem nyugati, hanem keleti pályát fog követni. Azaz Közép-Európát is rendszeresen érinti.
Érdemes lesz megfigyelni a következõ hetek folyamatait.

Egyetértõen bólogatok
Az is jól látszik, hogy nincs olyan törvényszerûség az idõjárásban, hogy "majd megbosszulja magát tavasszal". Elõfordulhat, hogy egyes helyzetek hoznak markáns lehûlést, és az összhangba hozható az elõzõ hónapok enyhébb idõjárásával (lehet érdemes lenne vizsgálni tavaly március végét?). Viszont az is látszik, hogy vajmi kevés információt hordoz(ott) a jövõre nézve az elmúlt hónapok erõs pozitív anomáliája. Ez a komoly lehûlés, amiben néhányan már a visszavágást keresték, kemény 4 napos, maximum -3 °C-os T850 anomália volt a sokéves átlaghoz képest. Hogy aztán hetekre visszatérjünk a sokéves átlag fölé.

A fagyosszentekhez köthetõ egyik népi megfigyelés szerint, ha holdtölte van Szervác Pongrác Bonifáckor akkor nagyobb eséllyel van fagy. Idén május 14-én Bonifác napján lesz telehold.
Valaki tudna esetleg ennek statisztikailag utánanézni, hogy van alapja?
Teleholdas évek május 12-14
1903, 1911, 1922,1930, 1949,1957,1968,1976,1979,1987,2006
ha jól számolom.